Szépírói kurzus 2020/tavasz/24 - Krajnyák Dalma verse

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Krajnyák Dalma "a teraszról a világ" elnevezésű házi feladatot oldotta meg kiválóan. Mit jelent a karantén? Kosztolányi meditatív stílusú költészetét idéző versét öröm közölni.   

Krajnyák Dalma
A teraszról a világ

Új napra virradtunk én

és a karantén,

a nyughatatlanná vált

nyugalom-szigeten,

otthonomban,

ahogy kilépek tágas

teraszomra,

mondom magamnak újra

és újra,

az egyre hangosabb mantra

elmémet elhagyja,

majd

bennem ragad,

hogy milyen szerencsés

vagyok én, mennyit is ér

a birodalmam,

mezítelen talpam műfű

csiklandozza, miközben

a kávé gőzcsíkja

szlalomozva kúszik felfelé

a friss tavaszi levegőben,

azt keresztül húzva, mint

megannyi számításunkat

az élet,

jobban értékelem, mint valaha,

ahogy a szellő, s az épp

előmerészkedő nap
lágyan cirógatja arcomat,

és arra gondolok,
mennyivel élhetőbbek így
a mindennapok, hisz’
ott vannak, példának okáért,

a szegény panellakosok vagy

a belvárosi gangosok, akik egy

falatnyi természet helyett

csak a szomszéd hanyagul

hátragyott cigarettacsikkjének

füstjéből haraphatnak egy

darabkát,

viszont a világ

mégsem attól más most,

hogy a teraszról vagy a
kanapéról kukkolod mindazt,

ami látható, hanem,

hogy ami nem, azt is nézed,

mi több,

látod is,

az ebédlő és a kerti szék között
nem akkora a távolság, hogy a
válladra telepedett szellemek,
miket a palackból előcsalogatott
a bezártság,
ne ücsörögjenek rajtad akkor is,
mikor a kinti világgal próbálod ápolni
maradék kapcsolatod,

a tuják közé a földbe vagy

homokba a fejedet most

nem dughatod,

a valóság elől menekülni

már nem lehet, ezt jobb,

ha tudomásul veszed,

a szembenézés most így

vagy úgy egy kényes kérdés,

nem csak a szembeszomszéddal,

hiába, nincs hova

elrohanni, se munkába

se a tagadásba,

se trópusi szigetre hátrahagyva

az otthoni életed,

nincs több vetítés most a

mozikban, sem pedig

tebenned,

a jóga és a mindfulness a

mókuskerékből kiragad, jó

az instant ragtapasz, de

kétlem, hogy most tartósan

segít, mert pont az nincs,

amiből egyébként kirepít,

más hát nem marad,

mint a gyomlálás,

teraszon vagy kiskertben a

csináld magad, mag-

és számvetés,

és a lelkiismereti kérdés, hogy

mi lapul a műfű, a gyepszőnyeg

alatt,  alásepert-e az élet tücsköt

és bogarat,

mert ha igen, jobb lenne

felgöngyölíteni és egy

nagytakarítás után a szennyes

helyett a frissen mosottat oda

kiteregetni,

hadd szárítsa a melengető

erő, amit a nap ad nekünk

ezen a fura nyárelőn,

vagy a langyos szellő, ami

nem csak tiszta alsóneműt

kap fel ravaszan és repít

tova,

hanem tán még

egy könnycseppet is,

amit egy

kósza felismerés odabiggyesztett

az arcunkra.

Szépírói kurzus 2020/tavasz/23 - Ferenczfi János elbeszélése

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Ferenczfi János egy sajátos élethelyzetet ír meg, házi feladat volt ez is: olyan monológot jelenít meg, amelyben egy, a valódi önmagától különböző személy bőrébe bújik. Nagyszerű írását örömmel közlöm.  

Ferenczfi János

Szilk-tacs

Zsuzsika! Ne rajzolj a falra a rúzsommal! Adok majd zsírkrétát, csak előbb el kell szaladnunk a boltba!

Jaj, Gyurika! Hát tele a csomag? És mégis kacagsz? Te kis huncut! Hát kacagol? Kaca-kaca-kaca-gol? Na gyere, tisztába teszlek!

Zsuzsika! Nem veheted fel a lila szoknyácskádat, mert este kimostam, és még nem száradt meg! Jó lesz most az a drapp! Reggel még hűvös az idő. Na, segíts a mamának! Add ide a nedves törlőt, mert az öcséd lerúgta a pelenkázóról! Nem, nem hajolhatok le érte, mert fordul egyet, és tiszta kaka lesz minden. Hogy? Ja, nem. Az anyukák nem érnek rá undorodni. Téged is így pelenkáztalak. Csak te nem pisiltél arcon közben!

Na, Gyurika! Akkor te most visszamész szépen a kiságyba, én meg kiszaladok a fürdőszobába, hogy ez után a nagy munka után rendbe hozzam magam.

Nem, Zsuzsika! Apa még messze van. Tudod, vezeti a kamiont. Majd csak holnapután ér haza. Ha jól megy minden. Ne tedd a rágót a hajadba! Mi lesz a szép hajaddal?

Zsuzsika, ne sírjál! Megnézem, mit lehet tenni. Már hozom is a fésűt. Hú, hát ez jól beleragadt. Ide olló kell!

Ne visíts, az ég megáldjon! Vigyázok a királylány hajadra, de ezt a gubancot ki kell belőle vágni. Hát máskor majd nem nyomkodod bele a rágót! Mondtam is, de a kisasszonyt nem érdekelte!

Na jól van, ne sírj már! Hát csak egy icipicit nyisszantok belőle, épp csak annyit, hogy a rágó kijöjjön. Pillanat! Mindjárt lesz kakaó, csak hadd menjek be végre a fürdőszobába, mert a Gyurika pisije csípi a szememet! De addig ne rosszalkodj!

Hogy ennek is most kellett megjönnie! Csak a hétvégén lett volna esedékes. Hát hova kell úgy sietni?

Na, nézzük csak. Betét van még. Így ni, a bugyira. Dugó? A francba, az elfogyott.

Zsuzsika, keresd meg a pillangós cipődet, amíg Gyurikát felöltöztetem! Hozhatod a királylányos kabátodat is!

Nem, nem felejtettem el a kakaót, csak sietni kell, mert rég elmúlt nyolc óra! Főzni akarok nektek finomat, de ahhoz be kell vásárolni!

Gyurika! Már megint? Hát hol ettél te ennyi mindent? Igen? Hát neveted, hogy az anya bosszankodik? Hát nevet ez Gézengúz?

Zsuzsikám, hozd már ide a radiátorról azt a kék rugdalózót!

Szegénykém, ráléptél a legóra? Na gyere, hadd nézzem meg! Hát nincs itt nagy baj! Gyere, adok neked gyógyi-puszit! Ugye jobb már? Látod, ezért kell összepakolni a játékokat! Igen, meg azért is, mert ha az apa rálép, akkor kiabál. Nem, nekem van rá radarom. Hogy mi a radar? Hát, amivel észrevesszük azt is, amit nem látunk. Igen, anyaradar. Gyere, siessünk! Csak elszaladok a mosdóba!

Hát ez átázott. Miért kell ennek ennyire erősen?

Zsuzsikám, Drága, csak még be kell mennem a fürdőszobába. Sietek.

Tiszta bugyi, másik betét. Ez a szoknya nem lesz jó. Inkább az a hosszú bársony. Hova is tettem?

Gyurika! Mi baj van? Fáj a poci, kis bajnokom? Ezért kell így sivalkodni? Hú, de éles a körmöd! Gyere csak ide, így! Na, majd így dörzsölgetem a hátad! Ugye, jobb már?

Zsuzsika! Mit nevetsz annyira? Hogy a Gyurika pukizott? Hát ki kellett ennek jönni, mert ettől fájt a hasikája. Ezért sírt.

Mindjárt háromnegyed kilenc. Hát most mit csináljak?

Gyertek! Hátha itthon van a szomszéd néni.

Rózsika néni, drága! Nem mehetek be a boltba. Venne nekem ezt-azt, mert itt vagyok magam a két gyerekkel.

Ja, nem. Cigit már egyedül is vehetek, de nem dohányzom. Felírtam ide a fontosabbakat, amiből a gyerekeknek főznék. Úgy. Köszönöm. Igen, adok oda pénzt is. Tessék!

Meg, Rózsika néni, drága! Hozzon már nekem tampont is, mert most nagyon szükséges. Ha lehet, Sylk Tuch bevonatú, aloe verás, csavart bordázatút hozzon. Midi-set!

Hogy-hogy hogy néz majd magára a pénztáros? Ne törődjön azzal! Maga még olyan fiatalos és fitt! Ha baba pempőt vehet, tampont miért ne vehetne?

Igen, ahogy tetszik mondani: Szilk-tacs!