A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Kőrösi Zsolt írt egy verset a saját nevére, ezt a házi feladatot oldotta meg, valamint írt egy szabályos hexametert. Kiváló munkáit itt közlöm.
Kőrösi Zsolt
A jövő század eszméje
Nincs
az az Isten, hogy nekiüljek s verseim írjam!
Kőrösi
Zsolt
Barátom!
ha hívhatlak barátomnak,
Így
a neved, pőrén leírva
Csak
egy adat egy iraton,
mi
nem takar semmit.
De
ismerlek téged gyerekkorod óta
S
el kell hogy mondjam, egy furcsa fickó vagy
Ám
annál jobb barát, jobb játszótárs,
Jobb
partner lettél nekem az évek során.
Furcsállom
is, hogy neked nem írnak barátaid
Szülinapodra,
bármilyen szép köszöntővel
Leped
meg őket mindig, minden évben egyszer.
De
nézzük is meg az úgymond baráti körödet!
Hát
igen, nincsenek túl sokan benne;
Egyikük
már dolgozik is,
S
ezért Angliába ment, és ritkán láthattad mostanság.
A
másik? Már érettségivel flangál, ha nem dolgozik úgyszintén,
Itt
lakik a közelben, és se híre, se hamva.
Pedig
talán őt ismerted meg közülük legelőször!
Harmadik,
negyedik, ők az újak, a négy évükkel,
Egyikük
veled tanul tovább, mindenkinek barátja,
A
másik elment, mást tanul, mint amit eddig elsajátított.
Ők
barátnak barátok, de mikor nyakig vagy a gondban,
Nem
biztos, hogy ők fognak tudni téged kihúzni belőle.
És
a többiek? Nem szeretnek, vagy már nem szeretnek,
Vagy
csak futólag láttátok egymást.
S
tudod, mi a legszomorúbb az egészben?
A
fészbuk,(igen, így írom, mert e szörnynek
Nincs
magyar neve, szerencsére)
Mely
elment mindenféle adatot rólad,
Ezáltal
ismerve téged neked szóló
Hirdetményekkel
bombázhatnak
S
ki tudja, mire használhatják még;
Még
e szörny is előbb emlékezik meg arról,
Mikor
lenne néked szülinapod:
„Ma
van Kőrösi Zsolt születésnapja.
Ne
felejtsd el felköszönteni őt!”
A
végén csak egymásban bízhatunk meg,
Te
meg én, bajtársak a bajban.
Igazságtalannak
tűnhetek azokkal,
Akik
ténylegesen barátaid,
De
ha eljön a személyes világvége,
Magunk
maradunk.
Mint
mondani szokás:
Segíts
magadon, és Isten is megsegít.
Itt
vagyunk egymásnak a végítéletig,
Ha
elmész, megyek én is veled,
De
előtte aranyba foglalom a nevedet
Hogy
örökké ragyogjon lángoszlopként
Az
elveszett utókornak:
KŐRÖSI ZSOLT, született
december hatodikán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése