2016. október 25., kedd

Szépírói kurzus 2016 ősz/8 - Érsek Mária elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Érsek Mária azt a házi feladatot oldotta meg nagyszerűen, hogy "nemet váltott", férfiként írt meg egy történetet. Itt közlöm. 

Érsek Mária

A tünemény

Nincs ma jó napom. Riportra indulok az Isten háta mögé. Szerencsére felfedezem, hogy van a közelben négycsillagos wellness szálloda és onnan már csak negyven kilométerre van a helyszín.
Tegnap este Laurával megint veszekedtünk. Állandó téma nálunk, hogy Laura gyereket akar. Két éve vagyunk együtt, szeretnék  legalább még egy évet eltölteni vele kettesben, kötöttségek nélkül. Klassz csaj, hosszú távra tervezek, nem akarom elveszíteni, de korainak tartom a családalapítást. Tavaly férjhez ment a húga, és már jön is a baba. Biztos ettől indult be ennyire.
Laura harmincöt éves, úgy gondolom, még várhatunk egy évet, de neki ketyeg a biológiai órája. Eddig mindig sikerült megnyugtatnom, de ezúttal hajthatatlannak bizonyul. Azt vágja a fejemhez, hogy képtelen vagyok elköteleződni. Megfenyeget, hogy mire hazaérek, már nem találom a lakásban. Úgy látom, komolyan gondolja.
Most, hogy megérkezem a szállodába, csak kellemes fürdőre, jó vacsorára és valami lazító italra vágyom. Remélem, mindezt megkapom, a szállodának jó híre van. Hat óra elmúlt, lemegyek vacsorázni, nem szeretek későn enni.
Az étterem, majdnem tele van, keresek egy üres asztalt, és nekilátok a tányéromra halmozott ételeknek. Majdnem befejezem,
amikor az állandó zsongás kicsit elhalkul. A férfiak kezében megáll az evőeszköz, a nők pedig idegesen próbálják partnerük figyelmét magukra terelni.
Körülnézek, és akkor meglátom őt. Lassan vonul, kezében a tányérjával, a hátsó asztalok felé tart. Káprázatosan néz ki. Sötét hajú szürke szemű, igazi bombázó. Naomi Campbell sem nézhetne ki jobban a kifutón.
Ebben a pillanatban a tünemény mellém ér, leejt valamit, és lehajol, hogy felvegye. Jézusom, a lélegzetem is eláll, ahogy nézem a fenekére szorosan ráfeszülő ruhát. Elhalad mellettem, és sajnálattal veszem tudomásul, hogy a hátam mögötti asztalok valamelyikéhez fog leülni.
Gyorsan hozok még valami desszertet, és úgy helyezkedem, hogy szemben legyek az asztalával, így már feltűnés nélkül bámulhatom őt. Közben azon töröm a fejem, vajon hol a partnere? Kizárt, hogy egyedül érkezett volna. Próbálok vele szemkontaktust teremteni, és édes istenem, úgy látom, hogy biztatóan rám mosolyog. Oda kell mennem hozzá, és meghívni egy italra, határozom el. Nem vagyok egy félre lépős típus, de ezt az esélyt nem hagyhatom ki. Különben is Laura vessen magára, nagyon kiakasztott tegnap.
Sok időm nem marad, mert a szépség befejezi a vacsorát. Veszek egy nagy levegőt, próbálok magabiztosnak látszani, és odalépek az asztalához.
Ha nem veszi tolakodásnak, szeretném meghívni a bárba egy italra.
Indulhatunk-mondja, és közben bájosan mosolyog.
Húú! Legalább nem égtem le- gondolom, és már ott is vagyunk a bárban.
Kiválassza az egyik legdrágább italt, amit az itallapon talál, de ezúttal nem bánom. Ez a nő minden pénzt megér, fut át az agyamon.
Próbálom faggatni, hogy, mit csinál itt egyedül, de a válasz elől mindannyiszor kitér. Meglehetősen titokzatosnak látszik, a nevén kívül nem sokat tudok meg róla. Aztán már nem is erőltetem. Ő kérdezget a munkámról, és amennyire tudok még koncentrálni, válaszolgatok, de már a következő lépésen töröm a fejem. Nem tudom, hogy fogom felcsábítani a szobámba. Egy idő után beáll a csend, és már kezd kínossá válni. Megkérdezem, hogy iszunk-e még valamit. Legnagyobb meglepetésemre, Zita felajánlja, hogy menjek  fel a szobájába. Nem hiszem el, hogy ekkora mázlim van.
-Húsz perc múlva várlak a 425-ös -ben, kettőt kopogj- mondja, és beengedlek.
-Okay, mondom, ott leszek.
A lépcsőn gyalog rohanok fel, míg Zita a liftre vár. Ledobálom a cuccaim, és beugrom a zuhany alá. Közben már a forgatókönyvet írom magamban. Elképzelem, hogy se szó se beszéd, csak letépem a ruhát róla, és vadul szeretkezünk. Majd ezt a lehetőséget elvetem, elég drága ruha van rajta. Inkább szépen lassan kihámozom belőle, közben csókolgatom, ahol érem, ő pedig vadul magára ránt az ágyon. Közben a nadrágom bizonyos része kezd már nagyon szűkké válni. Még fújok magamra a Laurától kapott parfümből, és már indulok is.
Bekopogok, ahogy Zita meghagyta, és nyílik is az ajtó. Ott áll valami csipkés csoda bugyiban és melltartóban, és még harisnyatartót is visel. Pompás látvány. Mielőtt meg tudnék szólalni, üzleties hangon közli:
-Ötszáz dollár lesz, ha hajnalig maradsz, persze fizethetsz forintban is. – mondja. Látva elképedt arckifejezésem, még hozzáteszi:
-Olcsóbban is megúszhatod, ha egy óra alatt végzel.
-Nem, nem köszönöm,- motyogom, majd elindulok a lépcső felé.
 Még hallom amint, azt mondja:
-Mit gondolsz aranyom, csak a két szép szemedért? – és dühösen becsapja az ajtót.
Megsemmisülve nyitom ki a szobám ajtaját, és gyorsan keresek valami innivalót a minibárban. Nem tudom, hogy tévedhettem ekkorát, ez a nő egyáltalán nem néz ki kurvának, inkább valami modell félének gondoltam. Persze gyanakodhattam volna, ha a farkam el nem veszi az eszemet.
Fogom az italom, kimegyek a teraszra, rágyújtok egy cigire és felhívom Laurát.
      





Nincsenek megjegyzések: