A Szépírói Műhely őszi féléve elkezdődött. A kurzusra a felhívás itt olvasható. A Líra kurzus hallgatója, Szolláth Mihály az "aszály" hívószóra írt verset, amelyik Tóth Árpádhoz költeményéhez is kapcsolódik. Kiváló munka, kérem, a rímekre különösen figyeljen minden olvasó. Örömmel közlöm.
Szolláth Mihály
Szikkadás
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből volt a teste
(Tóth Árpád: Amíg a csókot megtaláltam)
Aszályos nyarak, kapcsolatok,
szikkadás maradt utánatok,
semmi eső, semmi testnedvek,
szúró szél, felhők elrettentek.
Nincs semmi széllökés, véremben
lüktetés, vágyam hogy éledjen…
Szikkadás, porzó üres ég ég,
tükrözi minden ürességét,
nincsenek már cuppanós lápok,
könnyek-nyálak párává válók…
Elpárállott minden ami jó,
libidó sincs, nem terem dió.
Nincs eső, van helyette főn szél,
csók helyett állás a sírkőnél.
Kipörget minket szél és idő,
víz, élet és nedv – már semminő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése