A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre.
Deák Éva elbeszélése Karinthy novelláját idézi. Jól megoldott, kiváló munka.
Deák Éva
A parton ülve
„Kezdetben voltak a betűk, és én így szóltam:”Úr ír”
Sok betű volt és mind különböző típusú, alakzatú,
formájú . Mint földön az ember annyian voltak. Minden embernek volt egy vagy
több betűje, csak meg kellett találnia. Igazságos volt az elosztás, mindenkinek
jutott, még maradt is. Akadtak olyanok,
akik a betűket össze szerették volna illeszteni szép szavakká, mondatokká. Én
is ezt szerettem volna.
Elindultam a betűm keresésére. Nehéz volt eligazodni,
sokba megbotlottam. Akadt megtévesztő, csak látszatra egymáshoz tartozó. Hiába
rakosgattam, alakítottam, nem állt össze belőlük a szó. Egy sem volt az igazi. Érthetetlen,
összefüggéstelen szavak ugráltak. Kicsúsztak a kezem alól és értelmetlen
mondatokká dagadtak. Figyeltem, hogy kiválasszam azokat, amik hozzám tartoztak,
de a szót se, a betűt se találtam meg.
Szótlanul
haladtam a folyó melletti parton. Gondoltam feladom, élek csak úgy a betűk
halmazával, az én megtalált szavam nélkül.
És akkor megjelent egy halász. Türelemre és kitartásra
intett.
-A betűk birodalma bennünk van- mondta . Figyelni kell a szó felbukkanására olyan nagy csendben, ahogy a halász figyel a halra.
Mellé telepedtem. Ültünk a parton. Télidőben tüzet
raktunk, nyáron árnyékba húzódtunk. Árgus szemmel figyeltem a halász minden
mozdulatát, még a szeme villanását is. Utánoztam, hiába. Aztán a
halászt elhívta a tenger, engem meg a mindennapok körforgása.
Időnként
visszatérek a folyóhoz. Ülök a parton, csendben vagyok, figyelek. Várom
a nagy halat.
„Így lettem íróvá.”
1 megjegyzés:
Gratulálok, Évi!
Nagyon tetszik a novellád.
Újra elolvasva, még jobban.
Ildikó
Megjegyzés küldése