A Szépírói Műhely tavaszi féléve folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható. A Líra kurzus hallgatója, Lantay Éva azt a házi feladatot választotta, hogy Petőfi Sándor "A helység kalapácsa" című "hőseposzának" Bagarja uram nevű szereplőjét idézze meg . Bagarja uram a "béke bírája", mint tudjuk, Petőfinél, nos, a kérdés, léteznek-e mai "Bagarják"? Mindenesetre tény, hogy Lantay Éva nagyszerű verset írt. Köszönjük.
Lantay Éva:
Krumpli úr
Krumpli úr ül egymaga
híres-nevezetes kastélyában,
ott a Gyagyaapáti-dombságokon
túl,
ahol a legelésző lovacskák
elinalnak, ha megjelenik az új
földesúr,
ki EU-s pénzből szépen kicsinosíttatta
birtokát,
mit apja,
még kárpótlási jegyből szerzett meg a történelem
hajnalán.
Nos - mint már említvén -, ott tanyázik a mi főméltóságosunk.
Bámulja
hatalmas, ébenfából faragott asztalán,
-mit afrikai vadászatának emlékére hozatott
egyenesen Kongóból -
az egész asztalt beterítő tarka-barka térkép-mintás
terítőt.
Tokaszalonnáját már elfogyasztotta, zsenge újhagymával
és retekkel.
Néhány paca éktelenedik ama abroszon, és a zsírfoltok látványa
gondolkodásra
ösztökélte.
Ahol a folt, ott a gond, de sebaj, mindjárt jön is a megoldás! –
kiált fel, persze csak úgy magában.
Eme sziget alig látszik, kell nekem, gyorsan megveszem.
Ha nem adják, hát elteszem.
Amott meg bőven akad arany, gyémánt.
Fel kellene cicomázni az asszonyt,
hát küldök oda néhány tankot.
Na, persze csak barátságból.
És eme keskeny szoroson
úgy érzem, kihíztam- gombolja ki sliccét -,
már el nem fér a yachtom.
Majd repcsimmel szétbombázom.
Békesség lesz má‘ amott. Reccsent egy nagyot,
repül a gomb.
Utána küldök krumplit is zsákszámra.
- Mit a paraszt földjei sarán
oly szaporán kikapál -
Jó lesz így, asztán majd írok a svédnek.
Néhány díj kijár nekem érte, hamar-hamar.
Pattintsák ide nekem végre.
Íly gondolatok járnak fejében
jó urunknak, ki egy-két kupica törköly
lehörpintése után,
végre elálmosodik. És várja, várja,
mikor lesz már világbéke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése