Szepezd és Unió

Az első májusi napot Balatonszepezden töltöm, gyerekkorom színhelyén. Gyönyörű minden, a Balaton, a szepezdi ház. Minden, minden. Nekem ilyenkor a legszebb ez a vidék, tavasszal, nem nyáron, amikor mindenki jön, nyaralók, külföldiek, hanem ilyenkor, amikor csendes, nyugodt, békés az egész vidék, a tó. A Balaton vize magas, az a félelem, ami néhány éve bennünk volt, hogy a tó kevés utánpótlást kap, teljesen eltűnt.
Álljon itt néhány fénykép a szepezdi házról, apámról, aki felépítette, és aki tavaly óta nincs velünk.
Ma négy éve vagyunk uniós állampolgárok. Ezen a napon erről se feledkezzünk el. Én Szepezden ünnepeltem. Négy évvel ezelőtt csatlakoztunk. Ez azért fontos. Ma már Balatonszepezd is az Európai Unió egyik kicsi faluja. Apám mindig azt mondta, az utolsó éveiben, ha utazásról volt szó: "Majd utazom, ha már személyi igazolvánnyal mehetek." Aztán még megérte, hogy ő is uniós állampolgár lett. Utazhatott volna személyi igazolvánnyal, de végül mégsem utazott.
Balatonszepezden, az itteni gyönyörű temetőben talált nyugalmat. Béke poraira.