Szlovákia

Ma az arra illetékes európai bizottság "végleges igent" mondott a szlovák euróra.
Telik-múlik az idő, de úgy tűnik, nem fogja fel Magyarország ennek a ténynek a jelentőségét.
Mármint annak a jelentőségét, hogy északi szomszédunknál január 1-jétől euróval fogunk fizetni. A "szlovák csoda" gazdasági vetülete mellett van ennek a ténynek egy sajátos lelki, pszichikai oldala is: január 1-jétől Szlovákia gazdag szomszéd lesz, "nyugat", ugyanazt érezzük majd Szlovákiában, mint amit ma Ausztriában érzünk.
Igen, Szlovákia az euróövezet tagja lesz, ez persze további gazdasági fellendülést jelent majd a számára, a tőkebeáramlás erősödni fog, sőt, vállalkozások, befektetések Szlovákiába telepednek át, hiszen kedvezőbb lesz Párkányban üzletet alapítani, és egy ottani bankban tartani a pénzt, mint Esztergomban, jobban jár majd az, aki Komarno városában alapít céget, mint az, aki Komáromban, és a példákat még lehet szaporítani.
Magyarország szegény rokonná válik, ami nem egyszerűen húsbavágó kérdés, hanem súlyos lelki teher is. Ennek pedig több oka is van, de mindenképpen oka, hogy nem tudtuk megérteni és megértetni: csak a reformokkal, az európai változásokkal együtt lélegezve tudjuk megőrizni vezető helyünket Közép-Európában.
Meggyőződésem, hogy az a politika, amelyik reformellenes, az végül is nemzetellenes politika. Magyarország csak akkor lehet a környező országokban élő magyarok számára iránymutató és vonzó, ha gazdaságilag erős, és ezáltal példaértékű, ha biztos pont, amire bárki büszke lehet, aki büszke akar rá lenni.
Elszegényedésünk, reformképtelenségünk, politikailag szűklátókörű magatartásunk csak elidegeníti tőlünk a határon túl élő magyarokat. A konzervatív politika, amelyik olyan gyakran és szívesen beszél "magyarságról", "nemzeti érzületről", ugyanúgy szembefordítja a környező országok magyarságát az anyaországgal, ahogy azt megtette a XX. század 30-as éveiben, amikor igen sok felvidéki magyar szorongással és szomorúsággal élte meg Horthy katonáinak bevonulását Csehszlovákia magyar lakta területeire. Anyám, rimaszombati magyar lányként, 15 évesen érte meg az akkoriban is fejletlenebb Magyarországról bevonuló magyar katonák felvidéki randalírozását.
A szlovák euró kijózanítólag hat majd az itthoni politikai erőkre, és elidegenítően a szlovákiai magyarokra. Sőt, erősíteni fogja az asszimilációs folyamatokat a Felvidéken, mert Magyarország leszakad, ahelyett, hogy példát mutatna, és vonzóvá válna, Szlovákia pedig egycsapásra a legfejlettebb világ, vagyis Nyugat-Európa részévé válik.
Azt gondolom, ideje lenne megértenünk, hogy elképesztő versenyben vagyunk, és a fejlett világ gyorsvonatként robog el mellettünk.
A nemzeti érzületet nem jelszavakban, zászlókban és térképek rajzolásában kellene kifejezni, hanem gazdasági növekedésben, bátor és fájdalmas reformokban. Elkényelmesedett az anyaország népe: nagyrészt ugyanazok szavaztak a vizitdíj eltörlésére igennel, akik nemet mondtak a határon túli magyarok állampolgárságára.
Ezt kellene végre megérteni.