Szépírói műhely - Írásgyakorlatok 9.

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye elindult, és jövőre is folytatódik.. A kurzusra a felhívás itt olvasható.

A legutóbbi foglalkozáson Székely Patrícia Dóra olvasott fel egy úgynevezett "ikernovellát". Nekem nagyon tetszett a játékossága, humora, őszintesége.

Székely Patrícia Dóra

Ikernovella 1.

Hétfő

Már megint engem bámult. Ez valami hihetetlen. Talán három hete vettem észre először, hogy mindig ott bukkan fel, ahol én. Jó beismerem nem olyan nagy ez az iskola, hogy soha ne fussunk össze, de azért akkor feltűnő, hogy mindig ott van, ahol én. Ha a büfénél vagyok, akkor ott van, ha a tornateremnél, akkor ott, ha az aulában, akkor meg ott. Roppant bosszantó. Igaz, már megszoktam, hogy a lányok kedvelnek, de ez a követés dolog, akkor is furcsa. Hiszen nem is tudok róla semmit. Nem tudom a nevét, és azt is csak pár napja sikerült kiderítenem, hogy kinek az osztályába jár. Ja és persze, hogy szereti a rózsaszínt. Legalábbis sokszor van rózsaszínben.

Először csak a szégyenlős oldalpillantásokra lettem figyelmes. Aztán arra, hogy néha rajtam felejti a pillantását. Utána már a haverok is folyton mondogatták, hogy lett egy újabb rajongóm. Furcsa, hogy bár már három éve idejár mégis csak most tűnt fel a létezése. Pedig nem csúnya lány, jó annyira nem is szép, de nem kifejezetten ronda. Sőt! Most, hogy másmilyen a haja egész szép. Igen tényleg szép, főleg a szeme. Mélybarna színű, nem is tudom, mihez lehetne hasonlítani…talán az étcsokihoz. És nemhiába, hord annyi rózsaszínt. Jól áll neki. Mindig a barátnőivel van és folyton nevet. Kedvesen nevet. Ha ránéz az ember, akkor úgy tűnik, hogy ő egy vidám személyiség. Na, nem mintha sokat nézegetném, de mivel mindig ott van, ahol én ezért feltűnik, hogy milyen sokat nevet. Nem is értem miért nem tűnt fel eddig, hogy ő is hozzánk jár. Jó lenne, ha megszólítana. Mert fura, hogy csak így kerülgetjük egymást. Lehet, hogy nekem kéne megszólítanom? Biztos örülne neki, mert láthatóan bejövök neki. Jó oké ezt eldöntöttem, holnap megszólítom. Remélem rózsaszínben lesz, mert az tényleg nagyon jól áll neki.

Kedd

Ma egész nap nem láttam Esztit. Igen, végre sikerült kiderítenem a nevét; Varga Eszter. Szép név, illik hozzá. Így már Facebookon is könnyebb lesz megtalálni. Remélem, semmi elrettentőt nem találok az adatlapján, mondjuk azt, hogy van pasija…

Szerda

Nincs barátja ez most már tuti. Megnéztem az adatlapját és egy szó sincs rajta semmilyen barátról, és ez már fél siker. Legalábbis szerintem. Úgy döntöttem, hogy ismerősnek jelölöm. Végül is abba nem fogok belehalni, ha elfogadja, akkor talán írok is neki valamit.
Amúgy ma összefutottunk a folyosón és úgy tűnt, mintha meg akarna szólítani, de nem tette meg. Mondjuk az is lehet, hogy csak én láttam így, mert kezd miatta elmenni az eszem.

Csütörtök reggel

Fáradt vagyok…Majdnem egész éjjel a Facebook-ot frissítettem, hátha visszaigazolja, hogy az ismerősöm, de még mindig nem tette meg. Basszus lehet, hogy túl sokáig vártam…Pedig el akartam hívni pénteken az egyik ismerősöm szülinapi bulijába…
Mondjuk, lehet, hogy még nem is látta, hogy bejelöltem…Lehet, hogy ő nem is lóg egész nap a neten…Még várok és meg próbálok nem kétségbeesni. Akármikor visszaigazolhat.
Inkább nekiállok készülődni, mert ha csak a monitort bámulom, akkor sose érek be a suliba.
Mielőtt elindulok, még vetek egy pillantást a Facebookra. Egy új értesítés…Csak nem? De igen! Visszaigazolt! Na, jó most már nincs kifogás, mindenképpen beszélnem kell vele.

Csütörtök este

Ezt nem hiszem el! Komolyan egy rossz film az életem…Történt ugyanis, hogy a drága haverom lesérült tesi órán és vajon ki volt az a szerencsés, aki bekísérte az ügyeletre? Hát persze, hogy én. Szóval körülbelül egy órát tölthettem a suliban és akkor is csak egy pillanatra láttam Esztit, pont akkor, amikor Lacit cipeltem ki a suliból. Lehet, hogy tényleg Facebookon kéne neki írnom…de mégis mit írjak neki? ,,Szia Peti vagyok, már egy ideje figyellek, csak nem mertelek még megszólítani, viszont ma már tényleg akartam veled beszélni, de a hülye Lacit kellett az ügyeletre cipelnem, így nem volt rá időm. Amúgy nincs kedved holnap eljönni velem egy barátom szülinapi bulijára?” Nagyon romantikus mondhatom…tuti, hogy rögtön a karjaimba omlik. Ki kell találnom valami mást, és ha nem is bulizni hívom először, akkor is el kell hívnom valahová, mert ez így nem mehet tovább.

Péntek

Azzal az elhatározással keltem fel, hogy ma valaminek történnie kell és történt is, bár ez leginkább egy szerencsés véletlennek köszönhető, nem pedig annak, hogy mennyire fasza csávó vagyok.
Szóval az úgy volt, hogy egész nap a megfelelő pillanatra vártam. Vártam arra, hogy összefussunk a folyosón vagy az aulában vagy akárhol, de akárhányszor láttam mindig rossz volt az időzítés. Hol a barátnőivel volt, hol egy tanárral beszélt. Szinte már beletörődtem abba, hogy ma sem lesz semmilyen előrelépés, de aztán a sors végre egyszer segített rajtam. Történt ugyanis, hogy lyukasórám volt, így csak mászkáltam a folyosókon, amikor kivágódott a biosz terem ajtaja és Eszti rohant ki rajta, szinte fellökve engem. Csak visszakiáltott egy bocsi-t, és rohant a mosdók felé. Arra gondoltam, hogy ennél jobb alkalmam úgysem lesz, szóval utánamentem és bevártam a mosdó előtt. Mikor kijött és meglátott láttam, hogy meglepődött és éppen rá akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e vele, amikor elkezdett beszélni. Kérte, hogy ne haragudjak, azért, hogy fellökött, de az a hülye Soma leejtett valami üveget, amiben valami gusztustalan dolog lakott már 100 éve és a lé, amiben úszott ráfröccsent a pulcsijára, és ez a kedvenc pulcsija, mert rózsaszín és már régen kapta a nagymamájától és nagyon szereti a nagymamáját csak ritkán találkoznak, mert a nagyi vidéken él. Igazából nagyon hadart és legszívesebben megcsókoltam volna, hogy legalább addig ne beszéljen, de aztán egyszer csak hirtelen elhallgatott és rám nézett. Láttam rajta, hogy rettenetesen zavarban van. Mondjuk zavarodottságért nekem se kellett a szomszédba mennem. Előttem volt a lehetőség, de nem igazán tudtam, hogy mit kéne mondanom, mivel is kéne kezdenem, ezért kinyögtem az első dolgot, ami eszembe jutott és megdicsértem a pulcsiját és megemlítettem, hogy jól áll neki ez a szín. Ő még jobban elpirult és bemutatkozásra nyújtotta a kezét:

-                     Varga Eszter vagyok egyébként. 

-                     Szakács Péter.

Zavartan szorongattuk egymás kezét egy kis ideig, amikor Eszti megszólalt:

-                     Öhm vissza kéne mennem a terembe szóval…-

Elengedtem a kezét és felajánlottam, hogy visszakísérem a teremhez. Örömmel fogadta és csendesen visszasétáltunk a biosz előadóhoz. Mielőtt bement volna megkérdeztem, hogy lenne-e kedve velem szombaton meginni egy kávét vagy valamit. Rögtön igent mondott szóval szombaton meglesz az első igazi randink! Abban maradtunk, hogy a részleteket megbeszéljük Facebookon szóval már tényleg nincs több kifogás és írnom kell neki.

Ikernovella 2.

Hétfő

Megint arra lettem figyelmes, hogy engem néz. A barátnőimmel az aulában ültünk, ő pedig a büfénél várta a haverjait és körülbelül félpercenként a mi társaságunk felé nézett. Három hete kedden vettem először észre, hogy feltűnően sokszor bukkan fel ott ahol én. Először azt hittem, hogy csak bemesélem magamnak, de utána a lányoknak is feltűnt, így nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak én képzelek többet bele egy egyszerű dologba. Az elején azt mondogattam magamnak, hogy ez egy kicsi iskola tehát elég esélyes, hogy sokszor összefutunk egymással, de azért az nem lehet véletlen, hogy minden szünetben ott bukkan fel ahol én is vagyok. A csajok szerint ez egy kicsit fura, mármint, hogy szinte már követ, de szerintem cuki. Mondjuk azt nem értem, hogy, miért nem mert megszólítani….Talán nem is azért bámul, folyton mert tetszem neki, hanem azért mert egyáltalán nem tetszem neki…Lehet, hogy valami kis nyomi libának gondol, mert folyton röhögcsélek és túl sok rózsaszínt hordok…de nem tehetek róla, ha egyszer szeretem azt a színt. Vagy az is lehet, hogy a hajamat nézi…múltkor voltam fodrásznál és szerintem túl sokat vágott belőle. Ajj bárcsak tudnám, hogy mit gondol valójába…Lehet, hogy holnap elé állok, és csak simán rákérdezek. De mi van, ha beégek? Ajj fogalmam sincs, hogy mi legyen… Na, jó holnap tényleg rákérdezek! Persze csak akkor, ha lesz rá alkalom….És azt hiszem, hogy holnap inkább hanyagolom a rózsaszínt.

Kedd

Ajj olyan nyomi vagyok…Ma egész nap kerültem Petit. Azt, hogy megtudtam a nevét egy szerencsés véletlennek köszönhetem. Facebook-on kommentelt az egyik ismerősöm képe alá, így már tudom, hogy Szakács Péternek hívják. Gyorsan le is csekkoltam, hogy van-e barátnője, de szerencsére nincs. Persze bejelölni nem mertem. Mondom, hogy nyomi vagyok. Eldöntöttem, hogy holnap ráköszönök, és ha visszaköszön akkor bejelölöm. Ez tuti biztos.

Szerda

Még mindig nyomi vagyok…Összefutottunk a folyosón, de nem köszöntem neki…Mármint akartam, tényleg akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Csak tátogtam, mint egy nyomi hal…Basszus tuti, hogy full hülyének néz. Nem hiszem el…áh inkább le is fekszem aludni. Ez egy szar nap.

Csütörtök reggel

ÁáÁáÁáÁ mindent visszavonok! Ez egy csodálatos reggel! Ismerősnek jelölt! Ráadásul még tegnap este, tehát nem ijesztette el a halas mutatványom. Úristen nagyon boldog vagyok! Gyorsan vissza is igazoltam, aztán nekiálltam készülődni. Ma reggel még nagyobb gonddal választottam ki a ruháimat és csináltam meg a sminkemet. Talán a mai lesz a nap, hogy megszólítom. Jaaaj nagyon izgulok!

Csütörtök este

Hát felesleges volt izgulnom… Tényleg felkészültem rá, hogy ma valami történni fog, de sajnos nem történt. Vagyis annyi történt, hogy Peti ma nem igazán volt iskolában. Mármint reggel bejött, de második óra után el is ment. Valamelyik osztálytársa lesérült tesi órán és ő kísérte el az orvoshoz. Pont láttam, ahogy mennek el a suliból. Ez már kezd röhejessé válni, amúgy, hogy csak kerülgetjük egymást. Már inkább nem ígérek meg magamnak semmit, lesz, ami lesz.

Péntek

Semmi kedvem nem volt suliba menni, szinte végig motoszkált bennem valami ma történni fog. Nem tudtam volna megmondani, hogy jó vagy rossz dolog, de az eddigi napokból kiindulva úgy gondoltam, hogy nem túl sok jó. Aztán kiderült, hogy egyáltalán nem volt igazam, mert ez lett életem eddigi legjobb napja! Ugyanis Peti randira hívott!!

Szóval az úgy történt, hogy bioszon az egyik hülye osztálytársam pont előttem tört össze valami üveget, amiben valami gusztustalanság úszkált már vagy száz éve. Persze a lötty, amiben úszkált rám fröccsent, és persze pont ma kellett felvennem a kedvenc pulcsimat, amit a nagyitól kaptam, szóval még mielőtt leordítottam volna Somát, hogy mégis, hogy lehet valaki ennyire béna, inkább kirohantam a mosdóba, hogy megpróbáljam kiszedni a foltot. Annyira rohantam, hogy majdnem fellöktem valakit, de nem is igazán esett le, hogy az a valaki Peti volt. Ez már csak akkor realizálódott bennem, amikor láttam, hogy a pulcsim nem ment tönkre és elkezdtem lenyugodni. Mondjuk ez a nyugodtság nem tartott sokáig, mert amikor kimentem, akkor megláttam, hogy Peti ott ácsorog a mosdó előtt és engem vár. Annyira zavarba jöttem, hogy rögtön elkezdtem neki magyarázni a gusztustalanságról meg a leejtett üvegről, meg a pulcsiról, és még a nagyiról is, akitől kaptam. Aztán észbe kaptam és inkább elhallgattam. Észrevette, hogy végre hagyom szóhoz jutni és megdicsérte a pulcsimat! Én még egy köszönömöt sem bírtam kinyögni, és inkább csak bemutatkoztam, végül is igazából még nem is ismertük egymást. Ezután megkérdezte, hogy visszakísérhet-e a teremig, majd a terem előtt megkérdezte, hogy ráérek-e szombaton és meginnék-e vele egy kávét. Rögtön rávágtam, hogy igen persze, hogy ráérek. Hiszen erre vártam egész hete, sőt még régebb óta. Megbeszéltük, hogy a részletek miatt majd ír Facebookon. Olyan izgatott vagyok! Mióta hazaértem egyfolytában nyomogatom a frissítést hátha írt már, nem akarom itt hagyni a gépet egy percre sem hátha pont akkor ír, amikor nem vagyok itt. Ajj úgy izgulok! Remélem jó lesz a holnapi randi! Bárcsak már holnap lenne! Már most azon gondolkodom, hogy mit vegyek fel. Még csak annyit döntöttem el, hogy tuti, hogy lesz rajtam valami rózsaszín.