Szépírói kurzus 2017 tavasz/1 - Barna Györgyi verse

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. 

Barna Györgyi azt a házi feladatot oldotta meg nagyon szépen, hogy Arany János híres versére írt egy sajátos variációt. Nagyszerű munka! Itt közlöm. 

Barna Györgyi:

Ágnes-szikla

                            (Arany Jánosnak)

Falu szélén, patak partján

Van egy kerek, nagy, kopott kő.

Nézi magát a habokban,

Mintha állna ott az idő.

S hogy szalad a sziklák közt a víz!

Gyerek voltam, s azt mesélték,

Az a neve: Ágnes-szikla.

Csak az öregek ismerték –

Miért e név, mi a titka.

S hogy szalad a sziklák közt a víz!

Nagyapám, ha arra jártunk,

Összébb húzta szemöldökét.

Elnézett a hegyek felé,

Mintha várná, hogy előlép.

S hogy szalad a sziklák közt a víz!

Nagyanyám, ha dagasztáskor

Arra kértük, meséljen még,

Fejcsóválva elhallgatott,

Hogyha szóba hoztuk nevét.

S hogy szalad a sziklák közt a víz!

Az a nagy kő, nagy, kopott kő

Attól lett oly sima, kerek,

Mert egy asszony télen-nyárom

Ott állt, s oda teregetett.

S hogy szalad a sziklák közt a víz!

Teregette fehér gyolcsát,

Ott szapulta, dörzsölgette,

Két kezén a bőr levérzett,

Húsa látszott, s nem érezte.

S hogy szalad a sziklák közt a víz!

Télre nyár jött, hőségre fagy,

Mindig ment a fateknővel,

Vitte gyolcsát, fehér gyolcsát,

Nem törődött az idővel.

S hogy szalad a sziklák közt a víz!

Aki látta, köszöntötte:

„Hogy van mindig, Ágnes asszony?”

Ő csak félig, oldalt nézett,

S azt motyogta: „Foltos nagyon.”

S hogy szalad a sziklák közt a víz!

Télre nyár jött, hőségre fagy,

Csoszogva ment, bottal lépdelt,

Öreg, bütykös ujjai közt

Gyolcsa – áttetsző fehér lett.

S hogy szalad a sziklák közt a víz!

Egyik reggel ott találták

A kő mellett, patakparton,

Hideg tél volt, csillogósra

Fagyott a kő és az asszony.

S hogy szalad a sziklák közt a víz!

Csillámló fehér volt haja,

Fehér gyolcsa – mint a fátyol,

Hóval behintett ruhája,

S arcán tűnő, lenge álom.

S hogy szalad a sziklák közt a víz!

Ott fekszik az erdő szélén,

Eltemették, megsiratták.

Imádkoztak, hogy meglelje

Lelke majd a nyugodalmát.

S hogy szalad a sziklák közt a víz!

Azt mesélik, szép volt egykor,

S szeretőjét felbujtotta,

De ma már csak regéje él,

És a neve: Ágnes-szikla.

S hogy szalad a sziklák közt a víz!