A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható.
A legutóbbi foglalkozás egyikén - többek között - Harcos Mátyás olvasta fel novelláját. Érdekes, humoros írás. Itt közlöm.
Harcos Mátyás - Egy történet születése
Na, végre megfogantam! Csak egy pillanat műve volt. Utazás közben
történt a ráckevei HÉV-en. Apámat, Joó Ötletet is magával ragadta a HÉV, és
fickándozva közelített Anyámhoz, Dús Fantáziához, majd hevesen egymáséi lettek.
A megszületésemig egy kellemes, halványszürke inkubátorban múlatom az
időt. Már rájöttem, hol vagyok. Szép csendben cseperedek az íróm fejében. Itt
minden barátságosan meleg és puha. Nedves kis tekervények útvesztőin keresztül
araszolok a szülőszoba felé. Ha egyszer majd kicsusszanok az íróm tollából, az
egy természetes szülés lesz. Az is előfordulhat, hogy végül mások unszolására
bújok elő a fejéből. De nekem, az is király! Vagy császár? Mindegy, csak
vágjunk már bele!
Elárulom, itt még tusoló is van. Igaz, néhanapján akkora már a borgőz a
tisztálkodásom végére, hogy elgondolkodom, talán előtte még tisztábbnak is
éreztem magam. Viszont az íróm lelkiismeretes ember és vigyáz az egészségemre.
Gyakorta bemutat a terhesgondozóban, amit ők csak alkotói körnek hívnak.
Ilyenkor azt mondják, ne féljek, nem fog fájni és aztán jól felolvasnak.
Viszont, az már kicsit sem kellemes, amikor körbevizslatnak a gyakorta nyirkos
gondolataikkal. Ilyenkor érzem, ahogy az íróm is belerándul egy kicsit.
Apám kromoszómájának köszönhetően egy kerekded, nőnemű történet leszek.
Azért születek meg, hogy elmeséljem a hősnőm érdekfeszítő sorsát. Az íróm dönti
el, hogy jó kedvre derítsem-e az embereket, vagy inkább alaposan megríkassam
őket. Bütyköl majd nekem mindenféle szituációkat, konfliktusokat és
megoldásokat.
Tudom, hogy ha eljön az idő, nem
embernek születek - hanem embereknek.
Izgalmasak ezek a születés előtti percek. Nagyon remélem, hogy az íróm a
maga gyönyörűségére viselős velem. Nem szeretném, ha béranya módjára pénzért
csinálná. Az, annyira megalázó!
Azt viszont nagyon is szeretném, ha idejekorán egy szót sem szólna rólam
másoknak. Hallottam, hogy léteznek olyan elvetemültek, akik lenyúlják a másik
kisdednyi történetét. Nem akarok zabigyerek lenni! Ahogyan, azt sem akarom,
hogy az íróm ügyetlenkedése miatt beskatulyázzanak. Akkor, úgy érezném magam,
mint egy börtöntöltelék. Én szárnyalni szeretnék – szabadon.
Hát tessék, nem adom alább! Egy
igazi remekmű akarok lenni!
Ha emberi csecsemőként látnám meg a napvilágot, akkor mindenkit
érdekelnének a születési paramétereim. Az én hosszamat, azonban nem centikben
mérik. Egyperces leszek, novella vagy talán regény? Ha az íróm is elkezd
flörtölni Anyámmal, akkor nyílván egy fordulatos regény. És mi lesz, ha inkább
Apámmal haverkodik? Ha csak gyengécske ötlet maradok, akkor még az egy percet
sem érem meg. Ebbe, belegondolni is szörnyű. Azt is jó lenne tudni, mekkora lesz
a súlyom. Sajnos a történetek súlya sem a születésükkor derül ki, csak inkább
az életük vége felé. Az én íróm még kezdő tollforgató.
Te, jó ég! Még a végén
koraszülött leszek, és visszadugnak az inkubátorba.
Viszont, ha szerencsém lesz, még akkora is lehet a súlyom, mint egy
Kossuth díjé. Ha jó családba születek, akkor biztosan jó dolgom lesz. Az íróm,
majd tejben-vajban fürdet és lehet, hogy még évek múltán is izgatja a
fejlődésem. Talán, még azt is engedi, hogy megzenésítsenek, vagy netán filmet
készítsenek belőlem. Juj, de izgi! Még az is előfordulhat, hogy egy szexi
filmsztár formálja meg a hősnőmet.
Valami történik! Már érzem a vajúdást. Az íróm egy kicsit szaporábban
lélegzik. Úgy hallom, már zihál is! Csak, úgy csorog a magzatvíz a homlokáról.
Most előrehajol és görcsösen kapaszkodik a mellette álló kiadóba. Még, egy
pillanat és megszületek.
Na, most meg hol vagyok? Egy
szakálas szerkesztő bácsi megpaskolja a fenekem.
- Mi lesz a neve? - kérdezi a
csatakos írót.
- Az aapja után, Joó Töörténet.
- Isten hozott Joó Történet!
Meglátod, még sok pénzt keresünk, így együtt.
Hát, örülnek nekem!
- Oááá…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése