A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre.
Holcz Csaba drámát írt, sajátos abszurdot. Itt közlöm.
A világ szélén
Írta:
Holcz Csaba
Szereplők:
Idős úr
Gábor
Éva
Első felvonás
Vidéki út, mellette buszállomás. Késő délután.
Két középiskolás, egy fiú és egy lány rohannak a
buszmegállóhoz. Megérkeznek és ledobják a táskáikat egy padra.
A mögöttük lévő ház kertjében egy idős úr ül. Kényelmes, bő
ruhát és papucsot visel. Egy olcsó, fehér műanyag kerti asztalnál ül egy olcsó,
fehér műanyag kerti széken. Az asztalon papírok, szemüveg, egy pohár víz és
tollak. Az idős úr szorgosan ír, fel se néz.
Gábor (dühösen)
A fenébe! Ott megy az
utolsó busz. Most hogy jutunk vissza Pestre?
Éva:
Nem tudsz felhívni
valakit?
Gábor:
Ki jönne ki idáig
értünk? Mire ideérnek, lemegy a nap.
Éva:
Taxit nem tudunk
hívni?
Gábor:
Itt vagyunk a világ
szélén. Nekem nincs annyi pénzem, hogy innen bárhova is elvigyenek.
Idős úr (írás közben):
Nem sejtették, hogy
ami egy egyszerű projektfeladatnak indult a filmismeret érettségihez, az lesz
életük legnagyobb kalandja. Csak egy filmet akartak készíteni, a vidéki életről
és most itt ragadnak. Talán örökre.
Gábor (az idős úrhoz):
Tessék?
Idős úr:
De hamarosan
megtanulják, hogy ha baj van nem csak a szüleik vagy az okostelefonjaik
segíthetnek a bajban.
Gábor:
Éva hallod ezt?
Éva:
Mit?
Gábor:
Az az öregember ismer
téged?
Éva:
Milyen öregember?
Gábor:
A fehér szék felé mutat. Hát az! Ott!
Éva:
A sarkon?
Gábor (haragosan):
Nem! Azon a széken. A
kertben!
Éva:
Mindegy. Biztos. Ezen
a helyen csak azok vannak.
Gábor:
Ja. Nyuggerek.
Az idős úr hangosan morog valamit, erős vonásokkal ír néhány
szót.
Gábor:
Ez bunkó volt bocsi.
Biztos jobb nekik itt, ezen a csendes helyen.
Éva:
Aha.
Idős úr:
Minden történet
kötelező eleme egy szerelmi szál.
Gábor:
Az idős úr felé fordul. Mi van?
Éva:
Emlékszel még...Szünet. Amikor tavaly padtársak voltunk?
Gábor:
Persze.
Éva:
Valld be, hogy volt
köztünk valami szikra akkor.
Gábor:
Ez valami vicc?
Összejátszol az öregemberrel?
Éva:
Vicc? Neked vicces,
amit érzek?
Gábor:
Nem! Nem. Dehogy! Odamegy Évához. Csak… tényleg nem látod
azt az öreget a széken?
Éva:
Nincs ott semmi. Csak
félsz. Én megértem. Megértelek. Szeretsz?
Gábor:
I-Igen.
Éva:
Járunk?
Idős úr:
Gábor nem tudott
parancsolni érzelmeinek és megcsókolta Évát.
Gábor:
Honnan tudja a nevem?
Idős úr (hangosan):
Azt mondtam, hogy
megcsókolta!
Éva megcsókolja Gábort, de a csók szokatlanul hosszú. Az
idős úr a tollát rázza és próbál ráfirkálni vele az egyik lap szélére. A
kezében lévő tollat leteszi és felkap egy másik tollat. Tovább ír. Véget ér a
csók.
Gábor (nevetgélve az
idős úrhoz):
Hű! Tetszik ez a
játék! Már csak hoznia kéne egy másik buszt.
Idős úr:
Hirtelen esőfelhők
közeledtek.
Gábor:
Oké! Oké! Értem.
Bocsi.
Idős úr:
De ebből még egy
ideig nem lesz eső.
Gábor:
Legalább hozzám
szólna?
Éva:
Igazad van. Beszélnünk
kell.
Idős úr:
Egyszer minden
kapcsolat elér egy nagyon nehéz időszakhoz.
Éva:
Jó volt az a néhány
év együtt, de már nem olyan, mint régen. De szeretném, hogy barátok maradjunk.
Gábor:
Év? Miről beszélsz?
Éva (síró hangon):
Emlékeszem mikor erre
jött egy helyi lány és te megbámultad. Nagyon megbántott
Gábor
(összezavarodva):
Fogalmam sincs, hogy
miről beszélsz!
Idős úr (hangosan):
Visszaemlékezés!
Egy lány piros felsőben elsétál a buszmegálló mellett. Gábor
ránéz. Éva felpofozza Gábort.
Idős úr (hangosan):
Visszaemlékezés vége!
Gábor:
Ez valami rejtett
kamerás viccműsor? Elegem van! Most már jöhetne a busz.
Idős úr:
Éva felkiáltott. A
telefonjára letöltötte a menetrendet, és mint kiderült, rossz napot néztek
eddig. Ma van még egy járat. Csak egy órát kell várniuk.
Gábor:
Egy órát!
Idős úr:
Felet.
Gábor:
Köszönöm.
Éva:
Úristen! Képzeld
végig…
Gábor:
Tudom. Tudom… Rossz
napot néztél.
Éva:
Olyan vagy néha… Jó,
hogy szakítottunk.
Idős úr:
Hoppá… Hoppá… Erre a
lapra már írtam. Nem ez jön.
Az idős úr eltépi az előtte lévő lapot.
Idős úr:
És hírtelen feltűnt a
busz a távolban!
Gábor (nagy örömmel):
Ez az!
Idős úr (hangosan
morogva):
Nem! Nem még nem ez jön!
Ez a vázlat nem jó!
Az idős úr keresgél a lapok között.
Idős úr:
Megvan! A szakítás után
nagy kihívás elé kerültek. Meg kellett beszélniük, hogy mi legyen a közös
gyerekükkel. Mind a néggyel.
Gábor (megijedve):
Négy!
Idős úr:
Szép munka fiam!
Gábor:
Hozzám szólt!
Hallottam!
Idős úr (zavartan):
Izé… mondta Éva.
Éva:
Szép munka fiam!
Gábor:
Ciki! Lebukott!
Az idős úr mérgében felborítja a pohár vizet. A lapok
eláznak. Gáborra egy vödör víz zúdul.
Gábor:
Káromkodik. Ami épp a színész szájára jön.
Idős úr:
Jaj, ne!
Gábor (örömittasan,
hosszasan elnyújtva az „í” hangot):
Szívás!
Idős úr:
Elég! Megérkezett a
busz! Tűnjetek el innen!
Éva:
Nézd! Ott jön a busz!
Nézd! Ott jön a busz!
Gábor és Éva felkapják a táskáikat a padról, elindulnak a
buszmegálló másik oldalára, ami már nem látszik a színpadon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése