2016. november 22., kedd

Szépírói kurzus 2016 ősz/18 - Holcz Csaba drámája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Holcz Csaba drámát írt, sajátos abszurdot. Itt közlöm.

A világ szélén
Írta: Holcz Csaba
Szereplők:
Idős úr
Gábor
Éva



Első felvonás

Vidéki út, mellette buszállomás. Késő délután.

Két középiskolás, egy fiú és egy lány rohannak a buszmegállóhoz. Megérkeznek és ledobják a táskáikat egy padra.
A mögöttük lévő ház kertjében egy idős úr ül. Kényelmes, bő ruhát és papucsot visel. Egy olcsó, fehér műanyag kerti asztalnál ül egy olcsó, fehér műanyag kerti széken. Az asztalon papírok, szemüveg, egy pohár víz és tollak. Az idős úr szorgosan ír, fel se néz.

Gábor (dühösen)
A fenébe! Ott megy az utolsó busz. Most hogy jutunk vissza Pestre?

Éva:
Nem tudsz felhívni valakit?

Gábor:
Ki jönne ki idáig értünk? Mire ideérnek, lemegy a nap.

Éva:
Taxit nem tudunk hívni?

Gábor:
Itt vagyunk a világ szélén. Nekem nincs annyi pénzem, hogy innen bárhova is elvigyenek.

Idős úr (írás közben):
Nem sejtették, hogy ami egy egyszerű projektfeladatnak indult a filmismeret érettségihez, az lesz életük legnagyobb kalandja. Csak egy filmet akartak készíteni, a vidéki életről és most itt ragadnak. Talán örökre.

Gábor (az idős úrhoz):
Tessék?

Idős úr:
De hamarosan megtanulják, hogy ha baj van nem csak a szüleik vagy az okostelefonjaik segíthetnek a bajban.

Gábor:
Éva hallod ezt?

Éva:
Mit?

Gábor:
Az az öregember ismer téged?

Éva:
Milyen öregember?

Gábor:
A fehér szék felé mutat. Hát az! Ott!

Éva:
A sarkon?

Gábor (haragosan):
Nem! Azon a széken. A kertben!

Éva:
Mindegy. Biztos. Ezen a helyen csak azok vannak.

Gábor:
Ja. Nyuggerek.

Az idős úr hangosan morog valamit, erős vonásokkal ír néhány szót.

Gábor:
Ez bunkó volt bocsi. Biztos jobb nekik itt, ezen a csendes helyen.

Éva:
Aha.

Idős úr:
Minden történet kötelező eleme egy szerelmi szál.

Gábor:
Az idős úr felé fordul. Mi van?

Éva:
Emlékszel még...Szünet. Amikor tavaly padtársak voltunk?

Gábor:
Persze.

Éva:
Valld be, hogy volt köztünk valami szikra akkor.

Gábor:
Ez valami vicc? Összejátszol az öregemberrel?

Éva:
Vicc? Neked vicces, amit érzek?

Gábor:
Nem! Nem. Dehogy! Odamegy Évához. Csak… tényleg nem látod azt az öreget a széken?

Éva:
Nincs ott semmi. Csak félsz. Én megértem. Megértelek. Szeretsz?

Gábor:
I-Igen.

Éva:
Járunk?

Idős úr:
Gábor nem tudott parancsolni érzelmeinek és megcsókolta Évát.

Gábor:
Honnan tudja a nevem?

Idős úr (hangosan):
Azt mondtam, hogy megcsókolta!

Éva megcsókolja Gábort, de a csók szokatlanul hosszú. Az idős úr a tollát rázza és próbál ráfirkálni vele az egyik lap szélére. A kezében lévő tollat leteszi és felkap egy másik tollat. Tovább ír. Véget ér a csók.

Gábor (nevetgélve az idős úrhoz):
Hű! Tetszik ez a játék! Már csak hoznia kéne egy másik buszt.

Idős úr:
Hirtelen esőfelhők közeledtek.

Gábor:
Oké! Oké! Értem. Bocsi.

Idős úr:
De ebből még egy ideig nem lesz eső.

Gábor:
Legalább hozzám szólna?

Éva:
Igazad van. Beszélnünk kell.

Idős úr:
Egyszer minden kapcsolat elér egy nagyon nehéz időszakhoz.

Éva:
Jó volt az a néhány év együtt, de már nem olyan, mint régen. De szeretném, hogy barátok maradjunk.

Gábor:
Év? Miről beszélsz?

Éva (síró hangon):
Emlékeszem mikor erre jött egy helyi lány és te megbámultad. Nagyon megbántott

Gábor (összezavarodva):
Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz!

Idős úr (hangosan):
Visszaemlékezés!

Egy lány piros felsőben elsétál a buszmegálló mellett. Gábor ránéz. Éva felpofozza Gábort.

Idős úr (hangosan):
Visszaemlékezés vége!

Gábor:
Ez valami rejtett kamerás viccműsor? Elegem van! Most már jöhetne a busz.

Idős úr:
Éva felkiáltott. A telefonjára letöltötte a menetrendet, és mint kiderült, rossz napot néztek eddig. Ma van még egy járat. Csak egy órát kell várniuk.

Gábor:
Egy órát!

Idős úr:
Felet.

Gábor:
Köszönöm.

Éva:
Úristen! Képzeld végig…

Gábor:
Tudom. Tudom… Rossz napot néztél.

Éva:
Olyan vagy néha… Jó, hogy szakítottunk.

Idős úr:
Hoppá… Hoppá… Erre a lapra már írtam. Nem ez jön.

Az idős úr eltépi az előtte lévő lapot.

Idős úr:
És hírtelen feltűnt a busz a távolban!

Gábor (nagy örömmel):
Ez az!

Idős úr (hangosan morogva):
Nem! Nem még nem ez jön! Ez a vázlat nem jó!

Az idős úr keresgél a lapok között.

Idős úr:
Megvan! A szakítás után nagy kihívás elé kerültek. Meg kellett beszélniük, hogy mi legyen a közös gyerekükkel. Mind a néggyel.

Gábor (megijedve):
Négy!

Idős úr:
Szép munka fiam!

Gábor:
Hozzám szólt! Hallottam!

Idős úr (zavartan):
Izé… mondta Éva.

Éva:
Szép munka fiam!

Gábor:
Ciki! Lebukott!
Az idős úr mérgében felborítja a pohár vizet. A lapok eláznak. Gáborra egy vödör víz zúdul.

Gábor:
Káromkodik. Ami épp a színész szájára jön.

Idős úr:
Jaj, ne!

Gábor (örömittasan, hosszasan elnyújtva az „í” hangot):
Szívás!

Idős úr:
Elég! Megérkezett a busz! Tűnjetek el innen!

Éva:
Nézd! Ott jön a busz!


Gábor és Éva felkapják a táskáikat a padról, elindulnak a buszmegálló másik oldalára, ami már nem látszik a színpadon.

Nincsenek megjegyzések: