Szépírói Kurzus 2015 tavasz/20

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. 
Serestyén Sára, a dráma kurzus hallgatója, Örkény István "Egyperces novelláját", a Presztízs című kis írást írta színpadra, a novellának új értelmezést is adva, nagy fantáziával.

Serestyén Sára

275 frank

Örkény István novellája nyomán

Szereplők:

Feleség

Férj

Lány

Takarítónő

1.       jelenet

Egy hotelszobában vagyunk, középen francia ágy, két oldalt éjjeli szekrények, az ágy baloldalánál, az ablak alatt egy komód található rajta váza, benne vágott virágok. A férj az ágyon elnyúlva, egy vaskos könyvet lapozgat, a feleség pedig a virágok helyére egy ananászt próbál betuszkolni.

Feleség: Így ni, készen is van! Talán jobb neki itt, mint a hamutartóban.

Férj: Csak ki ne hajtson! Aztán nézhetünk a lyukon, ha átlyukasztja a mennyezetet, akár az égig érő paszuly.

Feleség: Hát, ha hamar nem találod ki, hogy mit is kezdjünk vele, akkor tényleg ki fog hajtani.

Férj: Ez nem olyan egyszerű, a lehető legmegfelelőbben szeretném elfogyasztani. Csak van ebben a könyvben valami hasznos információ.

Feleség: Három napja azt a bugyuta könyvet lapozgatod. Ránk fog rohadni, pedig borzasztó drága volt.

Férj: Szóval már megint itt tartunk.

Feleség: Még a görögdinnye is jóval olcsóbb. 275 frankért már vehettünk volna valami szép szuvenírt a gyerekeknek.

Férj: Szerintem egy egzotikus gyümölcshöz képest nagyon is jó áron adták. Biztos akadnak ennél jóval drágább ananászok is.

Feleség: Biztos akadnak, de szerintem mi kivételesen kifogtuk a legdrágábbat.

Férj: Te erősködtél, hogy vegyük meg!

Feleség: Én erősködtem, de csak azért, mert minden áldott nap megálltál a zöldséges előtt és bámultad.

Férj: Együtt bámultuk. Különben is te mondtad, hogy isteni az illata.

Hallgatnak, a férj tovább lapozza a könyvet, a feleség eközben nézegeti a gyümölcs-váza kompozíciót.

Feleség: Nekem ez így egészen tetszik!

Férj: Kicsit drága egy szobanövényhez képest, nem gondolod? 275 frankos szobanövény. Még ilyet!

Feleség: Na, ne idegeskedj, csak vicceltem!

2.       jelenet

Kopogtatnak.

Feleség: Tessék, szabad!

Takarítónő: Jó napot kívánok! Engedjék meg, hogy bemutatkozzam, Amandine Goût vagyok, utánam nem marad sem por, sem piszok.

Férj és feleség erőltetetten mosolyognak.

Takarítónő: (izgatottan) Hallottam, hogy vettek egy ananászt.

Feleség: Ráment az utolsó fillérünk is.

Férj: Drágám!

Takarítónő: Miért mennyibe került?

Feleség: 275 frank.

Takarítónő: 275 frank, az nem semmi! Na, és milyen volt, mennyei igaz?

Feleség: Még hozzá sem nyúltunk.

Takarítónő: Nem, akkor mit csináltak vele?

A feleség a váza felé biccent.

Takarítónő: Önöknek ennyi pénzük van? Így elpazarolni egy ananászt.

 Férj: Ha már ennyi pénzt adtunk ki egy ananászért, akkor a lehető legjobb formájában kívánjuk elfogyasztani.

Takarítónő: Mondjuk ez érthető.

3.       jelenet

Ismét kopogtatnak.

Feleség: Tessék, ki az?

Az ajtón egy fiatal, lány lép be.

Lány: Jó napot! Elnézést a zavarásért, itt lakom a 115-ösben, és a folyosóról meghallottam miről beszélnek. Én egyszer rummal leöntve próbáltam. Az hozza ki az ízét a leginkább. Valami mennyei lesz, higgyék el nekem.

Takarítónő: Áh, badarság! Felszeletelve, cukorral meghintve az igazi.

Lány: Elnézést, de ön evett már ananászt valaha?

Takarítónő: Hát persze! Vagyis, tulajdonképpen én nem, de ismerek olyat, aki már evett. Úgy ette, ahogy azt magam is tanácsoltam. Ha lenne 275 fölösleges frankom, én sem enném másként.

Lány: 275 frank? Egek, hát igen az ananász, az ananász. Akkor végképp azt tanácsolom, hogy rummal egyék, azzal nem lőnek bakot.

Takarítónő: Badarság! Cukorral egyék, a rumtól csak megkeseredik.

Lány: Rummal! (kiáltja)

Takarítónő: Cukorral!

Lány: Rum!

Takarítónő: Cukorrr!

Dulakodni kezdenek, mire a dulakodásban annyira nekilódulnak, hogy egy mozdulattal felborítják a vázát, amelyből az ananász kirepül az ablakon és egy nagy puffanással szétterül a betonon. A férj felugrik az ágyban, a feleség pedig az ananász után néz.

Feleség: Betonon szétterülve milyen az íze?

Takarítónő: Még szerencse, hogy nem a szőnyegre esett. Tudják igazából nem szabad ételt hozni a szobába. Tiltja a szabályzat.

Lány: Nézzék, igazán sajnálom, ha gondolják, a felét ki tudom fizetni. Mennyi is volt 275? Van nálam 150 frank, tessék.

A lány szemrehányóan nézi a takarítónőt.

Takarítónő: Most mit néz ilyen szemrehányóan? Én csak egy szegény szolga vagyok, akit kizsákmányol az élet.

Némi habozás után benyúl a zsebébe és a férj kezébe nyom 50 frankot.

Takarítónő: Tessék. De csak ennyi van, és a kiömlött vizet tessék feltakarítani, mert berohad a parketta.

A lány és a takarítónő távoznak. A feleség még mindig a gyümölcs után nézeget, a férj számolgatja a zsebében lévő aprót.

4.       jelenet

Férj: Pontosan 260 frank, a maradék apróval együtt. Ez már nem elég egy másik ananászra.

Feleség: Akkor legalább tudunk venni valami apróságot a gyerekeknek.

Férj: Igen, talán azt kéne venni.

Valaki egy cédulát csúsztat be az ajtó alatt. A feleség odamegy az ajtóhoz, felveszi a papírt és hangosan olvasni kezdi.

Feleség: Jó napot! Hallottam mi történt az ananásszal. Nagyon sajnálom. Képzeljék láttam, hogy a sarki zöldségesnél 260 frankért árulják az ananászt. Ha esetleg úgy döntenének, hogy vesznek egy másikat, akkor ne hallgassanak senkire. Jól pucolják meg és úgy egyék, a héja ugyanis ehetetlen.

Feleség: Végül is 260 frank az nem is olyan sok, egy ananászért.