Szépírói kurzus 2021/tavasz/17 - Bali Anikó verse

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Bali Anikó házi feladatként saját formát hozott létre - minden verssor öt szóból áll, és a szavakat a harmadik-negyedik sorban megismétli, variálja. Végül hat sorban újra megjeleníti a vers összes szavát. Különös zeneiségű, érdekes vers jött így létre. Köszönjük Anikónak a kreativitását!  

Bali Anikó
kaméleon a villamoson

Ismerem jól szerelmed egynapos virágát,
estére nyílik, reggelre összezárja szirmait,
 
egynapos szerelmed szirmait ismerem
reggelre nyílik virágát estére jól összezárja
 
Haragos arcod kaméleon, le tudom festeni,
méregzöld és türkizkék olyankor.
 
tudom kaméleon arcod méregzöld és
haragos türkizkék olyankor festeni le
 
Tested a villamoson a legőszintébb,
szeretem, ahogy rezdül a melled.
 
rezdül a tested szeretem ahogy
a villamoson melled a legőszintébb
 
*
szeretem haragos tested méregzöld szirmait
melled virágát estére összezárja szerelmed
ahogy nyílik arcod türkizkék ismerem
és jól le tudom festeni
egynapos reggelre rezdül a kaméleon
olyankor a legőszintébb a villamoson
 
 

 

 

 

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/16 - Papp Attila verse

     A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Papp Attila azt a házi feladatot választotta, hogy saját formát teremt - arra biztattam a hallgatókat, alakítsanak ki olyan strófát, amelynek szabályait maguk határozzák meg. Papp Attila sajátos szerkezetű verse jól jellemzi versének mondandóját, tartalmát. Nagy gratuláció! 

/ papp attila /
/ metamorfózis-variációk /
 
tágabb értelemben el-
veszíti követhető-
ségét / gondoskodása
egy fa lombja és a ta-
laj tápláló ereje
közé tehető / felad-
ja mozgásigényét / a
fellazított részek a
délutáni fényben a
gravitáció áldo-
zatai lesznek / de az
ágak tömegében még
megbújik az élet / tá-
gabb értelemben elve-
szíti követhetősé-
gét / akár a halál fo-
gantatása után a
természet rendjének ki-
szolgáltatott test / hanyatt
a földön / csukott szemmel /
mohaborította be-
tegágyán kiterülve /

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/15 - Papp Lídia novellája

     A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Papp Lídia azt a házi feladatot választotta, hogy Örkény híres telefonfülkéje után ő is tárgyat személyesít meg. Nagyon jól sikerült munkáját örömmel közlöm. Gratulálok!

PAPP LÍDIA

A szerelmes szobabicikli

 

A Szobabicikli egy nagypolgári lakás harmadik emeletén élt Budán. A koronavírus második hulláma alatt költözött be, amikor bezártak az edzőtermek. Persze fogalma sem volt róla, mi is az a koronavírus, de azt tudta, hogy úri dolga van. Szerette a családját és hasznosnak érezte magát. Minden nap többször pörgött a lendkereke miközben számolta a padlón landoló izzadságcseppeket, amiket már nem lehetett felitatni a kormányára terített törülközővel. Minél többet számolt meg, annál elégedettebb lett. Ráadásul munka közben igen széles zenei műveltségre is szert tett, amire rendkívül büszke volt. A család kamaszfia Kárpátia feliratú pólóban ült nyeregbe és hazafias rockzenét hallgatott. Az anyuka stílusosan a 220 felett-re szeretett edzeni, de olykor Demjén Rózsi valamelyik érzelmes slágerére váltott. Az egyetemista lány sokszor feltette a Despacito-t, úgyhogy a Szobabicikli néhány spanyol kifejezést is elsajátított. Leginkább az apuka ízlése lepte meg, aki teljes hangerőn hallgatta Beethovent és Mozart Lacrimosájára csinálta a levezetést.

Aztán valami megváltozott. Nem volt, aki kilazítsa és meghúzza a csavarjait, hogy beállítsa magának a megfelelő magasságot. Már senki sem törölgette végig azzal a kellemes illatú fertőtlenítőszerrel, amitől újra frissnek és tettre késznek érezte magát. A családja szinte sosem volt otthon. A fiú sörözni járt, az anyuka zumbára, a lány meg mindenhova, ahová lehetett. Egyedül az apuka ült rá néhanapján 20 percre, aztán már ő se. Az egyik hétvégén a nappaliból áttolták a dolgozószobába. Csak foglalja a helyet, azt mondták. De a dolgozószobában már nem dolgozott senki. Őt is, mint a többi mozdulatlan bútort elkezdte belepni a por.

Egyre többet bámult ki ablakon. Unottan nézte a körutat, a nagy sárga szerkezeteket a furcsa szikrát szóró csápjaikkal, és az elsuhanó kétkerekű járműveket, amik csakúgy előzgették a hosszú sorokban vesztegelő négykerekű dobozokat. Nyergük volt, kormányuk és pedáljuk, mint neki. A nyeregben emberek ültek, görnyedt háttal tekertek, majd eltűntek a környező utcákban.

A rózsaszín kerékpárra akkor figyelt fel, amikor a szemközti kávézóról eltűnt a rács és kikerültek elé az asztalok és a székek. Egy copfos lány gurult be vele reggelente a Margit híd irányából. Mindig gondosan kikötötte a bejárathoz, bár a kerékpár egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki el akar szökni. A kormányán és a csomagtartóján egy-egy fonott kosarat hordott, küllőit színes prizmák díszítették, kerekeit pedig vakító fehérre fújták. Lámpái is voltak elöl- hátul. A Szobabicikli még sosem látott ilyen kiegészítőket, neki csak egy árva kulacstartója volt, de a Kerékpár kifejezetten jól nézett ki velük. Minden reggel várta a pillanatot, amikor a rózsaszín Kerékpár megérkezik a kis kávézó elé, és ettől mindig nagyot dobbant a Szobabicikli szíve.

Titkon a rózsaszín Kerékpár lopva fel-felpillantott a budai lakás harmadik emeleti ablakába, de ezt a Szobabicikli nem is sejtette, ahogy azt sem, hogy a Kerékpár már mennyire unja a vékony kerekű, flegma városi cirkálókat. Egy verőfényes délelőtt azonban összeakadt a két mozdulatlan masina tekintete. A Szobabicikli először nem hitt a szemének, amikor meglátta, hogy a Kerékpár lentről őt figyeli, aztán annyira zavarba jött az élménytől, hogy napokig ki sem mert nézni az ablakon. Mire összeszedte a bátorságát, és újra a kávézó bejáratára pillantott, a rózsaszín Kerékpár és a copfos lány szőrén-szálán eltűnt. A lány helyett egy szakállas férfi nyitotta és zárta a kávéházat.

Egy hosszú hét telt el, mire újra felbukkantak, akkor a Szobabicikli már tudta, mit kell tennie. Kitárta az ablakot és teljes hangerőre állította meg a Hogyan tudnék élni nélküledet, de úgy, hogy attól menten leesett egy darab a szemközti kávézó homlokzatából. A következő pillanatban már vágtatott is lefele a budai lakás harmadik emeletéről, a Rózsaszín Kerékpár pedig láncából kibújva, boldogan gurult a túloldalra. Pont a síneken ölelkeztek össze, és úgy tűnt, hogy soha nem akarják elengedni egymást. A rádióban bemondták, hogy két szerelmes bicikli állította meg a villamosforgalmat a Margit körúton. A járvány után az emberek már nem döbbentek meg ilyen apróságokon.

 

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/14 - Szentpáli Gavallér Zsuzsa novellája

    A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Szentpáli-Gavallér Zsuzsa azt a házi feladatot választotta, hogy "A férfi, aki" kezdőmondattal ír elbeszélést. Nagyon jól sikerült munka. Gratulálok!

Szentpáli Gavallér Zsuzsa

A férfi, aki az utca végén lakott

 

A férfi, aki az utca végén lakott, gyakran felsétált az utca elejére, mert ott bérelt garázst. A sorban az ötödik garázs volt az övé. Autó állt benne, félretett kerti szerszámok és egy régi porosodó polc sok sápadt cseréppel.

Ezen a reggelen is kinyitotta a ház ajtaját, a bejárat mellett ott állt a rollátor, a gurulós járókeret négy nagy fekete gumikerékkel. Megmarkolta a fogantyúját, kiengedte a féket és elindult. Lassan lépkedett. Néhány éve még öt perc alatt felért a kis utcán, ma egy hosszú kirándulásnak tűnt a dolog. Már hónapok óta nem járt ott, meg akarta nézni, hogy minden rendben van-e.

Kellemes idő volt, sütött a késő tavaszi nap, érezte, ahogy a hátát melegíti. Ettől erőre kapott, mondhatni, nagy lendülettel tette egyik lábát a másik után. Közben még arra is kedve szottyant, hogy be-belessen a szomszédos kertekbe. Máskor elfordított arccal ment el a kerítések mellett, mert vagy nagyon elhagyatottak és gondozatlanok voltak, és az bosszantotta, vagy nagyon is szépek, attól meg csak a szíve fájt. A sajátja jutott eszébe, amit már jó ideje nem tudott úgy rendben tartani, ahogy régen. A húga egyszer mondta is, kérje meg valamelyik fiatal szomszédot, hogy segítsen, de ő nem akart könyörögni senkinek.

Mire az út feléig elért, eléggé elfáradt. A rollátor praktikus volt, volt egy kis ülőkéje. Leült rá. Az utcán ilyenkor alig jártak. A felnőttek dolgoztak, a gyerekek iskolában. Azért lakott ott még egy-két vele egyidős nyugdíjas, de nem szívesen állt velük szóba. Alapjában véve alig ismert valakit az utcában, pedig már sok éve itt élt. Amíg bírta, minden idejét az autójára és a kertészkedésre áldozta. Szerette a kocsikat és szerette a növényeket. Két, talán össze nem illő szenvedély volt, de a virágok és a gépek ott maradtak, ahova letette őket, és nem vitatkoztak vele, hogyan öntözze vagy olajozza őket. Ha pedig a masina elromlott mindig tudta, hogy hol kell rajta meghúzni egy csavart vagy kicserélni egy alkatrészt, hogy újra rendesen működjön.

Lassan feltápászkodott, megszorította a fogantyút és tolta tovább a rollátort. Jó ideje a maga ura volt, nem függött senkitől. Ez így volt jó. Tette egyik lábát a másik után és megpróbált nem gondolni arra, hogy milyen messze van még a garázs.

A nap elbújt a felhők mögé, feltámadt a szél. Megborzongott. A járdán vele szemben feltűnt egy anyuka egy babakocsival és egy kisgyerekkel. A kislány rózsaszínű biciklin ült és büszkén tekerte a pedált, haját összeborzolta a szél. Amikor a férfi közelébe értek, hangosan azt kérdezte:

- Anya, a bácsi miért olyan szomorú? És miért megy olyan lassan? És hova megy így egyedül?

- Ne kérdezz annyit, drágám! Nem illik kíváncsiskodni – válaszolta a nő, ijedten a férfira nézett és meggyorsította a lépteit. A kislány kicsit lassított, megbámulta a férfit, majd gyorsan tovább kerekezett, bizonyára, hogy utolérje az anyját. A férfi nem nézett utánuk. Sose szerette a gyerekeket. Zajosak voltak és kiszámíthatatlanok, folyton a saját fejük után mentek.

Az utca jobbra kanyarodott és felbukkant a garázssor. A járda szélén gyöngyvirág virított hirdetve a tavasz erejét. A férfi ezt már nem igazán vette észre, csak a nem messze magasló épületsorra koncentrált.

Nagyot sóhajtott és ekkor a nadrág meglazult gombja, amit már régen fel kellett volna varrni, hirtelen leszakadt. A gomb messze gurult és a nadrág lassan el kezdett csúszni. A puha pamut anyag óvatosan kúszott a csípőjén. Ráadásul a térde is el kezdett remegni, alig bírt megkapaszkodni a rollátorban. A nadrág minden lépésnél egy kicsit lejjebb vándorolt a testén és amikor ráhajolt a fogantyúra, hogy pihentesse a derekát, elől is kivillant a világos színű alsónadrág. A férfi nem állt meg. Nem adhatta fel, alig tíz métert kellett még megtennie. Egész teste reszketett. Amikor a nadrág már a combját súrolta, az alsónadrág is elindult. Öt méter. Érezte, ahogy a bőrét megcsapja a szél. Egy pillanatra mégis megállt, hogy átizzadt inge felső zsebéből kivegye a garázsajtó távirányítóját. Megnyomta a gombot. A széles ajtó nagy robajjal felemelkedett és félig eltűnt a mennyezet alatti nyílásban. Meglátta az autót. Az öreg kabrió lámpája megcsillant a beáradó fényben. Vörös karosszériája hívogatóan nézett rá a fekete bőrülésekkel. A férfi rázkódva, lábszáráig lecsúszott nadrággal és félig meztelen fenékkel szinte beesett a kocsi mellé. Bent remegő kézzel megsimogatta a szép elegáns autót és lerogyott a rollátor ülőkéjére.

Arra gondolt, hogy most pihen egy kicsit, összeszedi magát, kinyitja a kabrió ajtaját, beül és elindítja a motort, akkor majd újra azt fogja érezni… igen, ha most majd erőt gyűjt és beleül az autóba, akkor majd mégis csak egy kicsit olyan lesz, mint régen.

Mindjárt, mindjárt - gondolta, de csak ült ott és fáradtan meredt hideg combjára.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/13 - Pályi Ildikó versei

   A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Pályi Ildikó recepteket hozott. Csak éppen disztichonokban írt recepteket! A tökéletes hexameterek és pentameterek gyönyörűen illeszkednek a 21. századi szóhasználathoz, Ildikó ezzel bizonyítja, hogy természetes beszéddel is lehet klasszikus alapokon nagyszerű verseket írni. Gratulálok!

Pályi Ildikó
RECEPTEK
a népi gyógyászatból bioéletmóddal próbálkozó városlakóknak
 
KORPÁS ÉS ZSÍROS HAJRA
 
Három grammnyi diólevelet forrázz le teának.
Dörzsölgesd a tövét, öblítsd gondosan át.
Légy alapos, ne maradjon csöppnyi anyag sem,
mert úgy hat nap alatt földig nő a hajad.
 
HASMENÉSKOR
 
Jó, ha tudod, híg székletnél ártó a kamilla,
szétroncsolja a bél bolyhos szerkezetét.
Inkább falj be egy epres hómméd étcsokoládét.
Egy szelet éppen elég, jóhíredre is adj.
 
MAGAS KOLESZTERIN ESETÉN
 
Kockázat, ha az érfalban lerakódik a zsírsejt,
pláne ha közben nagy, tespedt vég a fenék.
Nem csökkenti a sajtos csipsz meg a kóla a vérzsírt,
túl magas értékkor tyúkhúr főzete hat.
 
ARANYÉRRE
 
Mosd a nagy útifüvet meg még zöld állapotában,
csipkedd szét levelét, pépjével kenegesd.
Nem kell félned: hatni fog állhatatos kezelésed,
kínod megszűnik kábé húsz nap alatt.
 
NŐI SZŐRÖSÖDÉS ESETÉN
 
Hölgyeknél magas értékű hormon generál bajt,
bősz feminizmusuk is búsan félreteszik.
Bársonyos alkar mégis vonzóbb, mint a borostás - 
mérték nélkül igyál fodros-menta teát!

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/12 - Leitert Vivien verse

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Leitert Vivien különleges verset írt. Csupa hexameterben írta meg, hogyan is készül a kerámia. Persze, a kerámiakészítésen túl is lép - mindenkinek örömmel ajánlom ezt a kiváló munkát. A kerámia fotóját is mellékelte.

Leitert Vivien
Szilikátkémia
 
Őrölt csonthamu, földpát, mész pora és kaolin kell.
Húsz grammal dolomitból, oxidra cint alig írnak.
Mázként folynak üveggé, ott, ahol éri magastűz,
zöldből mélyfeketévé harsan a szín a cserépen.
 
Átkenjük vele arcunk, mázfelület leszek én is,
mégsem csillan a fény mély ráncaimon- hogy akartam.         
Bőrünkön kovasav híján irizálni se képes.
 
Kár, hogy nem lehetünk színtiszta, fehéres agyagból.
 
 
 
 
Képlettel:
Őrölt csonthamu, földpát, mész pora és kaolin kell.
-    - /   -      U U /    -    -  /    -    U U / - UU / - -
Húsz grammal dolomitból, oxidra cint alig írnak.
   -          - /  -      UU/ -  - /    - UU/  -      UU / - -
Mázként folynak üveggé, ott, ahol éri magastűz,
  -        -   /  -   u   u / -  -   / -   u   u/  - u  u / -   -
zöldből mélyfeketévé harsan a szín a cserépen.
  -       - /   -  U U/ - - /  -     u  u/  -    u   u / -  -
 
 
Átkenjük vele arcunk, mázfelület leszek én is,
    - - /   -  u u /  -   -  /      -    u u/ -   u.  u / -  -
mégsem csillan a fény mély ráncaimon- hogy akartam.         
    -     - /  -  u u/  -         - /     -  uu / -        u   u /   -   -
Bőrünkön kovasav híján irizálni se képes.
   -  - /  -     u u / -    - / -  uu / - u u / - -
 
Kár, hogy nem lehetünk színtiszta, fehéres agyagból.
   -           - /  -     u u / -      - / -  u.   u / -  u u /  -      -
 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/11 - Rózsa Boglárka elbeszélése

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Rózsa Boglárka különleges feladatot teljesített: Franz Kafka "Ütés a nagy kapura" című elbeszélése nyomán megírt egy történetet, amiből az derül ki, lehetnek olyan országok, ahol még a szúnyog is szent állatnak számít. Gratulálok a munkájához, örömmel közlöm. 

Rózsa Boglárka

Hőség

 

Ma van a szezon legmelegebb napja a helyiek szerint. Én nem tudhatom, mert most járok erre először. Lassan hazautazom, de úgy tűnik sikerült kifognom az egyik legelviselhetetlenebb időszakot.

Általában nem zavar a hőség, de ez már számomra is kiborító. Azt mondják, akik itt élnek, hogy igyak sok folyadékot, és ne menjek ki a tűző napra kendő vagy kalap nélkül. Ezekkel én is tisztában vagyok.

Egy idős házaspár a szomszédom a második emeleten a szállóban, ahol lakom. Ők mindig láthatóan ügyelnek arra, hogy betartsák azokat a tanácsokat, amiket a helybéliektől kapnak. A minap például meglepődve újságolták nekem, hogy a bazárban sikerült elcsípniük egy itteni specialitás receptjét. Különböző fűszerekről és főzési technikákról áradoztak, amit meghallgattam, de nem érdekelt.

Ma nem láttam kijönni a házaspárt a szobájukból, a reggelire sem mentek le. Nekem sincs túl sok kedvem kimozdulni, de elromlott a légkondicionáló, úgyhogy lemegyek reklamálni a recepcióra. A nap a fából készült gyöngyfüggönyön át is vakít, ahogy leérek a földszintre. Akik a recepciónál várnak, hunyorogva böngészik az asztalokra kitett magazinokat. Közelebb lépek hozzájuk, nem is az olvasási szándék vezérel, inkább csak hogy elfoglaljam magam.

A papír mintha összeragadt volna a melegben, alig bírok lapozni. Odapillantok a recepciós pult felé, de nincs ott senki. Viszonylag alacsony plafonú helyiségben vagyunk, kerek és színes mintákkal díszített falak vesznek körül. Itt sem erős a légkondi, pedig érezhetően jobban nyomatják, mint a szobámban.

A leginkább a szúnyogok idegesítenek. Dünnyögésük mindenhol hallható az egész épületben. A szobákba van szúnyogháló felszerelve, gondolom, a turisták kedvéért. Tehát oda nem juthatnak be. Itt lenn viszont be-betéved néhány a nyitott ajtón keresztül. Nem értem, miért van egyáltalán nyitva az ajtó, ha megy a légkondi. Számomra érthetetlen ez a gondolkodásmód, inkább nem is agyalok rajta tovább.

Felállok, és elhúzom a fából készült gyöngyfüggönyt, hogy kilépjek a teraszra. Most tűnik csak fel, mennyire le van árnyékolva a benti rész, mert már egy-két pislogás után be kell csuknom a szemem. Nagyon éles a fény. Fent hagytam a napszemüvegem, de ha már lejöttem ide, maradok.

Beszélgetés zaja szűrődik ki hozzám, valami a fülemnél dünnyög. Idegesít, hadonászok a kezemmel, de fölöslegesen csapok a falra magam mellett, nem kenődik oda semmi. A másik fülemnél is repkednek, ezek szerint errefelé nemcsak este támadnak, hanem nappal is.

Visszamegyek a recepcióra, a lány már ott áll a pultnál és hevesen gesztikulál. Éppen az idős párnak ad valamilyen útmutatást, de nem értem, túl messze vagyok. A nő és a férfi egyszerre bólogatnak, majd mosolyogva elköszönnek, mennek a főajtó irányába.

Úgy tűnik, mégis kimerészkednek a melegbe. Kezükben ásványvizes palack, fejükön szalmakalap.

Később majd elmegyek sétálni, de így, kora délután még esélytelen. Pedig én sokkal fiatalabb vagyok, nekem jobban kéne bírnom a hőséget. Egyelőre csak a hűs, légkondicionált szobám képe lebeg a szemem előtt, ahogy előre lépkedek a pulthoz. Elhessegetek az arcomból egy szúnyogot, de egy másik belemar a vádlimba. Odacsapok.

Mindenki felkapja a fejét. A tenyeremen véres-feketés pont villan. Letörlöm egy zsebkendővel, mégis mintha valami megváltozott volna. Furcsán néz rám a recepciós lány, mint aki rettentően megijedt. Pedig egyáltalán nem undorító ez, már ott sincs a szúnyog. A lány mégis telefont ragad, tárcsáz, halkan és vontatottan beszél.

A helyiek, akik a szállóban dolgoznak, lefagyva merednek rám. Lerí róluk, hogy valami nagyon rossz dolog történt. Amit én csináltam, éppen a szemük láttára.

Öltönyös, fekete nyakkendőt viselő férfiak jelennek meg, felém tartanak. Komoly tekintetük hatására gyomoridegem lesz. Ezek nem viccelnek, már itt vannak mellettem, és az egyikük kérdéseket tesz fel, míg egy másik hangrögzítőt tart az arcomba. Végigpörgetem az agyamban, olvastam-e bármi furcsát a helybéli tradíciókról, hitről, akármiről, ami megmagyarázná, mi történik.

Az idős házaspárra gondolok, akiknek bizonyára naprakész tudásuk van mindenről, ami ehhez a helyhez kötődik. Mégis képtelenségnek hat ez az egész.

A fekete nyakkendős férfiak elkísérnek a szobámba a cuccaimért. Gépiesen bedobálok mindent a bőröndbe. A szúnyoghálóra pillantok az ablakon. Erős anyagból készült, emlékszem, hogy hozzáértem, amikor becsuktam az ablakot. Talán nem is engem védenek a szúnyogoktól, hanem azokat tőlem.

Remegek, nem tudom, hova visznek. Komorak ezek a férfiak, és nem szólnak semmit.

Haloványan dereng valami, amit olvastam. Vagy mondták nekem, talán az idegenvezető a buszon, csak nem figyeltem eléggé. Olyasmi, hogy ügyeljek a kezemre. Igen, erről lehet szó. Hogy ha jót akarok magamnak, ne csapkodjak össze-vissza.