2024. április 24., szerda

Szépírói kurzus 2024/tavasz/18 - Bálint Erika novellája

 A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Bálint Erika azt a házi feladatot választotta, hogy sajátos, "erotikus" novellát ír. Nehéz feladat. De Bálint Erikának sikerült. Gratulálok! 

Bálint Erika

Betonszürke, napsárga

 

Napsárga. Ilyen az óceánpart.

Ahová te sose jutsz el.

Fekszel az ágyadon, kezedben egy utazási iroda prospektusa, és keserű a szád, mert arra gondolsz, pénzed semmi, plusz az a nyolcezer kilométer, ami elválaszt attól a távoli vidéktől, talán itt tart téged örökre, ennek a koszos, betonszínű lakótelepnek a közepén.

A szobádat lassan beborítja a délután szürkesége, és te nem is veszed észre, mikor csúszik ki kezedből a színes magazin.

Elszundítasz.

Álmod akadálytalanul szeli át a nyolcezer kilométert, nem törődik az üres pénztárcáddal, és egyszerre ott vagy, ahol lenni szeretnél.

Orrodba naptej és sós víz illatot kerget a szél, látod magad, ahogy egy színes párnájú nádfotelban ülsz, szemben az óceánnal, a pálmafák széles levelei hűvös árnyékot vetnek rád; bikinid rásimul fenekedre és melledre; az apró nadrágodból nem türemkedik ki csípőd és hasad vastag húsfodra (hát persze hogy nem, hiszen itthon hagytad azt a húsz kiló súlyfelesleget); napfény illatú hajadat dús kontyba csavartad, tudod, szép vagy, és napszemüveged takarásában elégedetten nyugtázod a pasik éhes pillantásait. Az italod után nyúlsz, lakkozott körmöd rubintként fénylik a koktélos pohár üvegfalán; iszol egy kortyot, közben arcodat a fiatal, barna férfi felé fordítod, aki sóvár szemmel figyel téged; te a pohár szélére tűzött ananászkarika után nyúlsz, a szádba veszed, élvezettel szopogatni kezded; ne legyél már ilyen mafla, üzened a mozdulattal a férfinak, aki feláll, elindul feléd; és te nem akarsz hinni a szemednek, mert sokkal szebb, mint amilyennek távolról képzelted; ruganyos léptekkel közelít feléd, fiatal testén megfeszülnek az izmok, sötét bőre ragyog a napfényben, olyan, mint egy szép vadállat; és te elmosolyodsz, arra gondolsz, szívesen lennél az idomárja, és régen nem érzett izgalom jár át, mert egy kicsit sem hasonlít az itthoni pasidhoz (akinek sörhasa van és fénytelen bőre, és akit már egyáltalán nem lehet idomítani semmire, még arra se, hogy elmossa maga után a poharat, vagy felhajtsa a WC ülőkét, mielőtt belepisil).

Amikor a férfi melléd ér, rád mosolyog, hi, how are you, kérdi, (te nem tudsz angolul, de ez egy álomban nem számít); érted, amit mond, fantasztikusan, válaszolod, a nádfotelre mutatsz, ülj le; ő pedig melléd telepszik, és int a pincérnek; újabb koktél érkezik, iszogattok; az óceán felől fújó szél simogatja arcodat (mely napbarnított és feszesen sima, nyomtalanul eltűntek szemed alól azok a szürke karikák, melyeket a reggeli fogmosásnál még oly kíméletlenül mutatott a fürdőszobai tükör); a férfi nem tétovázik, nem fut felesleges köröket, szép vagy, kívánlak, mondja.

Mindezt természetesnek érzed, csak bólintasz, én is téged, nincs benned bizonytalanság, tudod, mit akarsz, és meg is fogod tenni. Megiszod a koktélod maradékát, felállsz, ő melléd lép, megfogja a kezed, mentek végig a parton, élvezed az elismerő pillantásokat, milyen szép pár.

Boldog vagy.

A tengertől távolabb, egy afrikai stílusú bungaló előtt a férfi megáll, maga felé fordít, lehajol hozzád, száján még érezni a koktél ananász ízű édesét. Ahogy beléptek a házba, a nyíló ajtó huzata fátyolt dagaszt a terasz függönyéből; az ágyon fényes vizű tóként ragyog a selyemtakaró, tetején hófehér törölközőből hajtogatott hattyú ül; a férfi felemeli, és finoman a fotelba helyezi; mozdulatai lágyak, mint egy gyengéd előjáték, aztán feléd fordul, és az ágyhoz vezet.

Kibontja a kontyod, érzed, ahogy hajad puha tömege a válladat simogatja, aztán földre hullik az aprócska, virágmintás bikini, és a férfi egy pillanatig tenyerében tartja meztelen melledet; rajtad remegés fut át, ő az ágyra fektet, aztán erős testével betakar, bőre sima, meleg és jó illatú, és te nem veszed észre, véred dobolása mikor nyomja el füledben az óceán halk moraját.

Aztán a megnyikorduló lakásajtó felébreszt, az éles hang elriasztja a jó illatú álombéli férfit a fényes tóhoz hasonlító ággyal és a hattyú formájú törölközővel együtt.

Megjött a pasid, és neked nem kell a közelébe menni, hogy tudd, megint sör és cigi szaga van.

Felkelsz az ágyról, az ablakhoz lépsz.

Betonszürke. Ilyen a lakótelep.

Ahonnan te sose szabadulsz.

 

Szépírói kurzus 2024/tavasz/17 - Balizs Dániel verse

A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Balizs Dániel azt a házi feladatot választotta, hogy József Attila Thomas Mann üdvözlése című műve alapján éppen József Attilát köszönti. Verse megidézi a zseniális mestert, és egyben napjaink problémáiról is szól. Gratulálok! 

Balizs Dániel:

József Attila üdvözlése

 

ébredj, Attila, testvér és mester

jöjj közénk, nézz szét, csak most az egyszer

szép szavaidtól átremegni öröm

mint babakocsit tolni macskakövön

mitől sírásunk egyszer csak elmarad

végre elszunnyad bennünk a harag

nézd csak, Attila, most ezek vagyunk

kalandozni indult rég a magyarunk

de olykor tisztán buzog fel az ének

ha jönnél, rajongva üdvözölnélek

mert itt fal mögé vonult el a derű

művészetünk, a művészet-szerű

díszkő résébe simul a megszokás

mint kész gyónásba az önfeloldozás

lám, szabadnapot kaphatott az Isten

szörnyű sziklaként gördül ránk a Nincsen

szomorú életünk sűrű darabja

s mikor az elmét a közöny faragja

visszacsavarva sorsunk menetét

nekünk az írás egyetlen menedék

szólj és felelj szüntelen, légy ma itt

öblítsd át bennünk végzetünk hangjait

elfúlt sóhajtások a-ját és ó-ját

képzettársítások modern béklyóját

 

látod, Attila, mind ezek vagyunk

nézd el az időt, mit magunknak hagyunk

jöjj közénk, taníts, figyelni fogunk

téged, mint törvényt, magunknak alkotunk

 

2024. április 18., csütörtök

Szépírói kurzus 2024/tavasz/16 - Harmatos Mária ikernovellái

 A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Harmatos Mária Krúdy Gyula után "szabadon" ikernovellákat írt. Krúdy hihetetlenül érzékeny két elbeszélése, Az utolsó szivar az Arabs Szürkénél és a Hírlapíró és a halál című munkák példaértékűek valóban. Harmatos Mária ugyanúgy két nézőpontból írta meg ugyanazt a történetet. Gratulálok!

 

Harmatos Mária

Homály I. 

Krúdy Gyulának

Új szeretőm van. Az interneten ismertem meg két hónapja. Eddig négyszer találkoztunk, mindig nálam. Nem lakik messze, autóval jön, kicsit beszélgetünk, dugunk, felöltözik, és elmegy. Szereti a fehérboromat. Két pohárral iszik belőle, nem veszi észre, hogy a másodikat felvizezem, a nappaliban ül a kanapén, amíg kitöltöm a bort. Benne végre megtaláltam azt, amit kerestem. Nincsenek kötöttségek, nincs számonkérés, nincsenek felesleges körök.

Nem különösen szép, van rajta egy kis felesleg, de a mellei meglepően feszesek. Ha jól emlékszem, pár évvel öregebb nálam. Hosszú barna haja van, biztosan festeti, mert ősz szálakat nem láttam benne. Nem kérdeztem rá, ilyesmiről nem beszélünk. A szeme körül van néhány ránc, de nem túl feltűnő. Különben sem akarok vele megjelenni sehol. Azt mondta, hogy már nem menstruál, belépett a változókorba. Legalább nem kell aggódnom a gyerek miatt, és a gumival sem kell bajlódni.

Néha ő szól, hogy találkozzunk, néha én üzenek rá. Mindketten tudjuk, hogy ez mit jelent. Azt azért mégsem kérdezhetem, hogy akarsz -e dugni. Aztán egyeztetünk. Ha nem jön, hát nem jön. Ez a lényeg, nincs mellébeszélés. Megmondtam neki az elején, hogy ne számítson többre, ne reménykedjen, mi nem fogunk járni soha. Nekem nem fér bele egy kapcsolat, de férfi vagyok, vannak vágyaim. A munkámra fogtam. Nem ellenkezett.

Valami nagy cégnél van vezető beosztásban, mondta, de nem igazán emlékszem. Általában én mesélek, ő keveset beszél. Sokat kérdez, jó hallgatóság. Csendben mosolyog, úgy látom, érdekli, amit mondok neki. A szeme elkeskenyedik és komoly marad mosolygás közben is. Tényleg figyel rám. Ha mellé ülök a kanapén, hozzáérek beszélgetés közben. Nem húzza el a kezét, nekem is jó megérinteni. Puha, meleg a bőre. Amikor kimerülnek a témák, és beáll a csend, akkor csókolom meg. Vagy ő hajol oda hozzám. Mindig jó az illata.

Az új szeretőm elég jó az ágyban. Nagyon odaadó, és pont annyira szenvedélyes, mint amennyire ez a jó szexhez kell. Mire felmegyünk a hálóba, már nedves. Az előjátékot hamar letudjuk, pár csók, gyors vetkőzés. Vagy vetkőztetés. Általában a blúzánál kezdem. Szívesen érek hozzá, szép a bőre. Még csak ismerkedtünk, amikor kértem, hogy szexi ruhát vegyen fel, ha jön, most is egy mélyen kivágott, szűk felső van rajta. Sokat mutat, de nem ízléstelen. Tetszik a stílusa. Hamar kibontom a ruhájából, figyel arra is, hogy könnyen levehető darabok legyenek. Múltkor előre megmondta, hol van a kapocs. Az kicsit kínos volt. A nadrágot megoldotta egyedül. Az enyémet is. Néha még zavarban vagyunk egy esetlen mozdulatnál, de egyre otthonosabban mozgunk a másikban. Szó szerint. Egyre jobb vele a szex.

Néha nem bánnám, ha gyakrabban jönne.

Ha nem kezd el nyafogni, megtartom.

              

Homály II.

Új szeretőm van. Az interneten ismertem meg, pénteken lesz három hónapja. Nem nagy szám, de nekem tetszik. Két és fél évvel fiatalabb nálam. Még az elején kijelentette, hogy szexi ruhába öltözzek, ha jövök. Nem kellett többet mondania, rögtön tudtam, hogy miért találkozunk. Alacsonyabb, mint én, és zavar, hogy nem vehetek fel hozzá magassarkút. Azzal azért könnyebb lenne a szexi kinézet.

A kanapén ülök, nézem az arcát. Kisfiús bájába időnként belezavar a tikje, aprót rándul a szája széle, szerintem ő nem is tud róla. Vékony, izmos, a keze ápolt. Fáradt a szeme, és barna hajába néhány ősz szál vegyül a halántékánál. Szívesen beszél, könnyű beszéltetni. Pénzügyi igazgató egy induló cégnél. A lakás ízléses, jó beosztású, talán a volt felesége vette a bútorokat. Nem kérdezek rá, nem érdekel. Tisztaság van és tökéletes rend. Az ebédlőasztalon látszik, hogy soha nem ettek rajta. Gondolom a konyhában intézi el, vagy a nappaliban a kanapén eszik. Elképzelem, ahogy hozza utána a morzsaporszívót, és gondosan felszedeget minden egyes darabot. Elmosolyodom.

Mindig én jövök hozzá, néha ő ír előbb, néha én kérdezek rá. Egy éve vagyok egyedül, és nekem is vannak vágyaim. Már nincs lelkifurdalásom az ilyen kapcsolat miatt. Nem fér bele több. A munkámra fogom. Negyvenhét vagyok. Az előző szeretőm nem hitte el, amikor megmondtam neki a korom. A kis buta, folyamatosan a fogamzásgátlóért nyaggatott, és soha nem mert elélvezni bennem. Tavaly megmondták, hogy már nem lehet gyerekem, utána volt a műtét. Miért ne használnám ki ezt az utolsó lehetőséget a szexre? A mellem feszes, a bőröm sima, egy tízest simán letagadhatok. A hajam is dús, nem kellett levágatnom. Koromhoz képest szép vagyok. Megint elmosolyodom.

Kimegy a konyhába, hozza a második pohár bort. A fele víz, de nem szólok. Az első pohár sem volt még egy deci sem, így legalább nem kell aggódnom a hazaút miatt. Mindig kocsival jövök, nem nagy távolság, de azért jobb nem kísérteni az ördögöt. Az autóban van még egy fél liter víz, a szomszéd utcában majd megállok és megiszom. Aztán hazasétálok. Az autóért ráérek reggel visszajönni.

Már a gyerekéről beszél, kezd kimerülni a téma. Kicsit unom, várom, hogy beálljon a csend. Végigsimítok a kézfején, ettől elhallgat. Tudom, mi következik, ezért jöttem. Ha tudná, mennyire felesleges ez a közjáték. Közel hajolok hozzá, megtalálja a számat. Csók közben sután a dekoltázsomba nyúl, végre eljutottunk a lényeghez. Követem a hálószobába.

Közepes szerető. Néha kicsit ügyetlenkedik, de gyorsan vetkőztet. Látszik, hogy van gyakorlata benne. A maga módján szenvedélyes, de nem az a falra kenős fajta. A célnak éppen megfelel, bár elég hamar elmegy. Általában hátulról, úgy jobban szereti. Én is. Egyre jobban megszokjuk egymás ritmusát, a kezdeti zavar lassan elmúlik. Mondom, hogy ez idővel csak egyre jobb lesz. Nevetünk. Szeretkezés után ad egy törülközőt, hogy tegyem a lábam közé, ne kenjem össze a lepedőt. Praktikus.

Ha nem kezd el nyafogni, megtartom.                                                                                                                                                                       

 

2024. április 13., szombat

Szépírói kurzus 2024/tavasz/15 - Simon-Sikó Ilona verse

 A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Simon-Sikó Ilona Kassák ismert verse alapján írta meg a saját "szelfi" versét. Őszinte, izgalmas alkotás. Nagyon gratulálok!   

 

Simon-Sikó Ilona

Vaktában

„Ez vagyok hát, amit a kép mutat”

Kassák Lajos: Egy fényképem alá

 

Kéretlen és váratlan

fénykép tárgya lettem,

amikor mobilját nyomkodta

egy barátom,

arcának tükrében

szebbnek láttam magam.

 

Különlegesnek.

 

A képen szigorú tekintettel magyarázok,

mérges ráncaim szakadéka láttán

a hideg is kiráz, vajon

miről beszéltem közben,

amitől a föld is megremeg.

 

Egy nő, aki valamit nagyon képvisel,

vállán félrecsúszott inggel,

ez lennék én?

Eltévedt pillantásaim, félrement mondataim,

kába reggeleim, mosatlan edényeim?

 

Barátom rám néz, kérés nélkül törli a képet,

felugrik a következő, azt is rólam lőtte.

 

Megnyugszom.