2020. március 13., péntek

Szépírói kurzus 2020/tavasz/10 Bándy Krisztina versei

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Bándy Krisztina Tandori Dezső ihletésére szonetteket írt, igazi Tandori-szonetteket. Nem találok szavakat. Annyira jók. A Mester valahol a magasban örül - hogy van valaki, aki ilyen kiváló formaérzékkel írja tovább az ő életművét. Gratulálok. 




Bándy Krisztina


20200202 /A gól berúgása Tandori módra

„ne ájjámegrúúgdbe
az-
t” o.rdítja”

Focit kezdőknek a képernyőről
vagy a pályán érdemes kipróbálni;
az egyikből biztosan nincs gól és csak
sörkapuba pattan vissza labda;

a másikból már lehet helyzet és
les vagy gól és őrjöngés: stadionnyi;
a bíró és a tömeg lassítva néz:
jó volt-e a passz,  vagy felesleges

önzőzés; a kezdés is már félpálya,
majd egy jó passz, foci vagy vers, kell egy
klasszis, aki eldönti a meccset,

itt és most én passzolok egyet és
a szonettből az összes betű el is
fogy az olvasó szeme láttára.


20200312/ Játékos bizonytalanság

Két pontból eljutni egymás felé úgy
sem lehet, hogy az a bizonyos a no
meg b között a matematika eszén túl-
járva húzzuk ki magából az időt

és egyenesen tudománytalanul
addig írjuk le őket pirosan
és feketén, míg jambikusan nem
igazoljuk, hogy kétszer négy, meg kétszer

három sorban, és rag-rímekkel itt
nyomban hogyan lehetne soha el
nem jutni egymásig főleg a-nak

és b-nek, hiszen míg ezt bemutattuk
kifacsarva minden betűt, addig el
is jutottunk a szöveg végére.


20200202/ Fél pár mi/ők

Cipőink épp olyanok, mint mi, félig
párban járnak, félig maga-magunk
vagyunk egy szekrényben, vagy szobában
összezárva-zárunk lassan kaput,

sutba dobva, havazik a tél, a fél-
cipő csak a tavasszal eszmél erre,
meg arra, miközben hadarva hadar-
unk valamit az időről, mert illem-

tudóak is vagy-vagyunk, meg félig
zavarban is mert, hogy továbbra is
csak két fél vagyunk egy kis Ád és É

a test és a fél borda és kezembe
tartva a cipő talpa, félig-fél
cipőként jelzi, hogy ez itt a vé.


20200222/ Kein licht!

Téves volt a hír, de egy szír, egy afgán
egy kurd, egy iráni egy pakisztáni
egy szomáliai, egy észak-koreai
egy koszovói, egy eritreai

jött rossz kontinensre. Tévesen egy
szírt, afgánt, kurdot, iránit, pakit,
szomáliait, észak-koreait
koszovóit, és eritreait

nem találtak, mert eltűntek, épp mikor
keresték őket feketén-fehéren,
biztosan rossz helyen és időben,

mert valójában már itt voltak más
helyen és időben, csak sötétben ők
se láttak minket, és mi sem őket.




2020. március 10., kedd

Szépírói kurzus 2020/tavasz/9 Borka Mária Anna színpadi műve

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Borka Mária Anna azt a házi feladatot oldotta meg, hogy a koronavírusról, illetve a karantén veszélyéről írjon drámai jelentsort. Kiváló, szellemes munkáját örömmel közlöm. 



BORKA MÁRIA ANNA
BMA
NA, DE ICU NÉNI…
SZÍNMŰ HÁROM JELENETBEN
SZEREPLŐK: ICU NÉNI (SZOMSZÉD, NYOLCVAN ÉVES)  
   PÉTER (ÍRÓ, NEGYVEN ÉVES)
         ICA (MODELL, HÚSZONÖT ÉVES)
RÁDIÓBEMONDÓ
HELYSZÍN: ZÖLDÖVEZETI IKERHÁZI LAKÁS

ELSŐ JELENET

   Színpad három részre osztott, elől fiatalosan berendezett nappali, íróasztal a számítógép, televízió nincs, rádió van, hátul balra, hálószoba, jobbra, konyha, konyhában tűzhelyen kávé fő, idő kora reggel.

  PÉTER (szemüveg, farmer, pulcsi, sportcipő, konyhában széken ül) Ma én vagyok a kávéfelelős. Nem baj, várakozás közben van időm gondolkodni. Szeretek gondolkodni. Különösen elvont dolgokon. Különösen, ha a kiadóm sürget, mert várja a kéziratomat. Emiatt, most kicsit ideges vagyok. Ilyenkor nehezen kezdődik a napom. A mostani, feldolgozandó téma, kérdések és válaszok. Tehát a kérdések és a válaszok kapcsolatán kell filozofálnom!(a nappaliban lévő íróasztalához megy) Mondatok, amelyek lehetnek kérdések és válaszok is. Látszik, hogy még nem ittam kávét… (írni kezd a számítógépbe, közben beszél) Mindig beszélek magamban, amikor dolgozom. Ezt a párom kifogásolja, de el kell fogadnia! Ha velem akar élni… Én, csak így tudok dolgozni.(hangosan mondja, amit ír) Téma, a téma… Először is a téma, ami kell! Majd a cím… Azt mondjuk utólag is lehet… Például ezek a témák is szóba jöhetnek… Az élet csupa meglepetés… Marad, aki volt… Nem változunk, csak felnövünk… Valószerűtlen, vagy képzelet… Valóság és képzelet… Szex, szeretet, szerelem… Ez jó, ez lesz a témám. Ez érdekel. (kotyog a kávéfőző, visszamegy a konyhába, két pohárba önti a kávét) Két csészébe öntöm a kávét, mert én a páromra is gondolok. Én már csak ilyen vagyok, mindig gondolok a páromra is.(kiabálva) Főztem kávét.
  ICA (hálószobából, paplan alól, álmosan) De jó! Köszi!
  PÉTER (kezében az egyik pohárral visszaül a számítógéphez) Én már, csak ilyen vagyok, gondolok rád!(megissza a kávét, az üres poharat az asztalra teszi) Itt már a sorrend is nagyon számít. (írni kezd) szex, szerelem, szeretet… szerelem, szeretet, szex… szerelem, szex, szeretet… szeretet, szerelem, szex… Három szó, az élet nagy kérdései, amelyek minden embert érintenek.(befejezi az írást, feláll, sétál) Szex, szex… Igen, ennél a témánál maradok. Jó címek! Rengeteg témám van. Nyugalom, majd kidolgozom valamelyiket.  
       Csengetnek.
  PÉTER Ki az? Ne zavarjanak! Dolgozom.(dünnyögi, az ajtóhoz megy, kinyitja, az ajtóban, bal lábán gipsszel, nyolcvan körüli nő áll, kutyával)
  ICU NÉNI (köntösben van, parancsolóan mondja) Vigyék le sétálni! (a férfi kezébe teszi a kutyaszíjat)
  PÉTER (hebegve) Na, de Icu néni…
  ICU NÉNI Én nem tudom levinni. Látja, vagy nem? (gipszes lábára mutat) Sietni kell! Tudja, a várható karantén miatt…(a szobába tolja a kutyát) Szíj a nyakán van. (becsapja az ajtót, kintről hallatszik, gipsz kopogás kíséretében) Olyan arcot vág, mint aki nem érti, amit mondanak neki. Milyen értelmetlen. Ilyen szomszédoktól mentsen meg az Isten! Úgy el vannak varázsolva, mintha nem is a Földön élnének.  
  PÉTER (döbbenten áll, lenéz a kutyára) Na, de Icu néni…
  ICA (kiabálva a hálószobából) Péter, ki volt az?
  PÉTER Icu néni a szomszédból, beadott egy kutyát. Furcsa ez az Icu néni. Mindig olyan furcsákat beszél. Most is, valamilyen karantént emleget. Hogy hogyan jutnak ilyesmik az eszébe? Nagyon ráér… Mondjuk, témának nem lenne rossz! Karantén… és a szex…   
  ICA (örömmel) Itt van Icu néni? De jó! Paprikás krumplit akarok főzni!
       Csengetnek. A kutya vad ugatásba kezd.
  PÉTER (még mindig az ajtónál áll a kutyával, próbálja túlkiabálni a kutyaugatást) Ica menj! Nyiss ajtót! Ül! Ül! (rángatja a kutyaszíjat)
   ICA Miért én? Mindig, mindent nekem kell csinálnom? Rendben, felöltözöm.
        Csengetnek. A kutya folyamatosan ugat.
  PÉTER Kérlek, maradj csendben! Nem tudok így dolgozni!(elindul a kutyát vezetve az asztal felé, közben a csengő folyamatosan szól) Gyere, dolgozzunk!(leül, kutyát a székhez köti) Ül! (utasítja, kutya szék mellé ül) Nesze, tessék! Papír, ceruza, ha eszedbe jutna valami. (papírt, ceruzát tesz a kutya elé, az szagolgatja, majd lefekszik, fejét a lábára hajtja, az író sóhajt) Jó, majd megcsinálom magam. (írni kezd a számítógépbe)
  ICA Most üljek, vagy menjek? Jövök már. Türelem… (modell alkat, szőke hosszú haj, nyitott, csipkés piros köntös, csipkés piros hálóing, piros magas sarkú papucs, hálószobából jön) Jaj! Mi ez a kutya itt? Azonnal vidd vissza! Nem kell nekünk kutya! Tudod, hogy félek tőle! (kikerülve a kutyát, megy az ajtóhoz) Itt vagyok.(kinyitja az ajtót, ajtóban Icu néni áll, gipsz nélkül, kezében kutya tál)
  ICU NÉNI (elismerőn végignéz a lányon) Ez igen! Sűrűn kell innia! Tessék, itt a tálja! (Ica kezébe adja a tálat) Neki is, nekem is! Lemegyek, iszom egy sört. Addig, amíg lehet… Addig, amíg az okosak, okosabbá nem válnak és elrendelik a teljes karantént. Volt már ilyen az életemben. Csak nem karanténnak hívták, hanem háborúnak, forradalomnak. Jut eszembe! Anyuka, jól van? Hogy bírja ezt a karantén dolgot. Persze, tudjuk, hogy miért van. Hogy kevesebb nyugdíjat kelljen fizetni! (becsapja az ajtót, kívülről hallatszik) Micsoda emberek, csak ilyen szomszédoktól mentsen meg az Isten!
  ICA (tálat földre teszi) Jó, felöltözöm. (indul a hálószoba felé) Karantén? Miféle karanténról beszélhet? Péter te tudod, hogy miről van szó? Sokat kell inni? Jó, én szeretek inni. Te is igyál sokat! Sört, vagy akármit… Felöltözzem? (kérdezi, megáll, válaszra vár, Péter vállat von, ír, hallgat, Ica fenekét riszálva hálószobába megy, közben beszél) Észre sem veszi, hogy milyen szexi vagyok! Még ő akar írni a szexről! Ha, ha, ha… Nem is tört el a lába. Nem volt gipszben. Honnan vetted ezt? Még, hogy gipsz… Icu néni anyádat emlegette. Tényleg, mi lehet vele? Talán, már egy hete is van, hogy nincs hír felőle. 
  PÉTER Láttam. Gipsz volt. (gondolkodó arccal mondja, közben ceruzával papírra ír) Lehet, hogy levehető. Lehet, hogy van levehető is. Lehet. Icu néni néha össze-vissza beszél. Nem csoda, az ő korában… Anyával biztos minden rendben, ha nem így lenne, már jelentkezett volna! Adj sört a kutyának! Gondolom, ő is szereti. (kutya feláll, örömmel a farkát csóválja, vakkant egyet) A kutya, mondja, hogy hozzál neki sört! Nekem is! Értek kutyául… Nem is tudtam, hogy értem a kutya nyelvet…
  ICA (fekete bundában, fekete kalapban, piros csizmában kijön a hálóból) Gyere, kutyus, hagyjuk itt ezt a csúnya bácsit!(eloldja a székhez kötött szíjat és a kutyával a hálóba megy) Felöltöztetlek. Mit szólsz ehhez a kis masnihoz. Ezt a kalapot is felveheted. Várj, segítek, látom, nem boldogulsz egyedül! Olyan cuki vagy, elviszlek magammal a fotózásra.
  PÉTER (ingerülten) Most mi van? Elromlott a gépem? (feláll) Már csak ez hiányzott! (idegesen járkál) Ica, most mit csináljak? Elromlott a számítógép!    
       Harangszó hallatszik.

-FÜGGÖNY-

MÁSODIK JELENET

Színpad ugyanaz, mint az első jelenetben, idő dél.

       Harangszó hallatszik.
  ICA (fehér bundában, piros kalapban, piros csizmában, kezében piros kis táska, a tükör előtt forogva nézi magát) Ez is csinos. Szerinted melyik az ütősebb?   Hány óra van?(a férfi felé fordul, várja a választ)
  PÉTER (a számítógépnél ül, vidáman) Végre! Újra hajlandó vagy dolgozni!  (megsimogatja a számítógépet, írni kezd)
  ICA (a kanapéra ül) Ezt semmi nem érdekli, csak az írás.  Nem is értem… Miért nem a szemüveges Andikával él együtt? (táskából elővett fésűvel fésülködik) Andika mindent elolvas, amit elé tesznek… Az óriási szemüvegével. (feláll, bekapcsolja a rádiót, halk zene, hálószobába megy) Mennyi lehet az idő?
  Rádióból harangszó hallatszik.
  PÉTER Nem tudom. Harangoznak. Biztosan dél van. (nyugodt hangon) Vagy meghalt valaki.(felváltva papírra, számítógépbe ír)
  ICA (bejön, kezében hajszárító) Meghalt valaki?(ijedten) Ki halt meg?
  RÁDIÓBEMONDÓ (rádióból hallatszik) Híreket mondunk. Karantént
  ICA (lezárja a rádiót) Ez nem érdekel engem!
  PÉTER (írás közben) Mindig halnak meg emberek. Lehet, hogy már Icu néni is meghalt.
  ICA (csodálkozva) Melyik Icu néni?
  PÉTER (Icára néz) Akinek eltört a lába.
  ICA (megnyugodva) Már megijedtem, hogy a kutyás Icu néni, de szerencsére nem ő! Neki nem volt gipsze…
  PÉTER Józsival találkoztam tegnap, ő mondta, hogy meghalt Icu néni.
  ICA Milyen Józsi?
  PÉTER Józsi, az Icu néni öccse.
  ICA Nem értem… Melyik Icu néni, melyik öccse?
  PÉTER Miért nem érted? Icu néni és Józsi testvérek. Mit nem lehet ezen érteni? Ebből elég! Hagyd abba! Dolgoznom kell! (gondolkodó arcot vág) szeretet, szerelem, szex… (olvassa hangosan) szex, szex, szex…
  ICA (kihívóan Péter elé lép) Levetkőzzem? Azt mondtad, hogy szex? Tudod, én már a szótól izgalomba jövök! Úgy dobog a szívem… Olyan melegem van… Nézd a pulzusomat!(szétnyitja a bundát, láthatóvá téve piros fehérneműjét, harisnyatartóját, fekete harisnyáját, melleit a férfi arca elé tolja).
  PÉTER Dolgozom. Nem hallod dolgozom? Valakinek dolgoznia is kell! Lázas vagy? Biztos lázad van. Feküdj le!
  ICA Igen lázam van, szerelmi láz… (férfi fülébe suttog) Segíts elmulasztani a lázamat…  
  PÉTER(ingerülten) Na… ne… most ne! Dolgozom! (összefogva a szétnyitott bundát, eltolja magától a nőt)     
  ICA Minek dolgozol, úgy sem kapsz egy fillért sem, már fél éve. (durcásan hátat fordít)  
  PÉTER Már fél éve mondom, csináltasd meg a csapot! Csöpög.
  ICA Én? Miért én? Miért, mindent én? (a hálószobába megy)
       Cseng a telefon.
  PÉTER (utasítva) Ica, légy szíves… Vedd fel! 
  ICA Mindent én… (fehér szabadidőruhába öltözve visszajön, felveszi a telefont, a telefonba mondja) Nem tud… nem ér rá… dolgoznia kell… ki más… hát a szerkesztő… vegyen be gyógyszert… majd megyünk… (leteszi a telefont) Azt mondja, beteg. Látogasd meg!
  PÉTER (meglepődve) Kit? A szerkesztőt? Mi baja van?
  ICA Anyádat. Fáj a torka.
  PÉTER (írásra figyelve) Biztos nem megyek torokfájós szerkesztőt látogatni.
  ICA (hangosan) Anyádat kell látogatni!
  PÉTER (szórakozottan) Miért?
  ICA (ingerülten) Mert fáj a torka.
  PÉTER (csodálkozva) Honnan tudod?
  ICA (erőltetetten) Telefonált.
  PÉTER (értetlenül) Mikor telefonált?
  ICA Az előbb. Vele beszéltem.
  PÉTER (meglepetten) Nem a szerkesztő volt?
  ICA (hangsúlyosan) Nem.
  PÉTER (sóhajt) Hála Isten, hogy nem fáj a torka. (vidáman) Akkor leviheti a kutyát sétálni.
  ICA (nevetve) Ki? A szerkesztő?
  PÉTER (feláll, nyújtózkodik) Akár… (konyhába megy) Ha ő nem tudja, vidd le te! (kávéscsészével a kezében jön vissza, leül a számítógéphez) Tudod, nekem dolgoznom kell!
  ICA Mindent én? Tegnap is, paprikás krumplit…
  PÉTER Nem is főztél.
  ICA Akartam főzni.
  PÉTER (gondolkodó arccal kortyolgatja a kávét) Dolgoznom kell! Szeretet, szerelem, szex…
  ICA (hálószoba felé megy) Akkor, megyek és levetkőzöm. Hallgassunk egy kis zenét! (rádióhoz lép, bekapcsolja, rádióból hallatszik)
RÁDIÓBEMONDÓ Megszakítjuk adásunkat! Elrendelték a teljes karantént…
ICA (lezárja a rádiót) Ez minket nem érdekel! (hálószobából hallani) Anyád is emlegetett valami karantént, de én mondtam neki, azért, mert fáj a torka, még nem szükséges karanténba vonulnia. Ugye, jól mondtam? Gyere, siess drágám! Levetkőztem.
  PÉTER Igen jól mondtad. De, hát a kutya… Le kellene vinni valakinek! Nekem dolgoznom kell!
       Csengetnek.

-FÜGGÖNY-

HARMADIK JELENET
Színpad ugyanaz, mint első jelenetben, idő délután.

   Csengetnek.
  Az író megy ajtót nyitni.
  ICU NÉNI (ajtóban áll fekete kabátban, kezében kis lábas, jobb lábán gipsz) Jöttem a kutyáért. Hoztam a paprikás krumplit. (lábast a férfi kezébe adja)   
  PÉTER Ica! Engedd ki a kutyát! Jött érte Icu néni.
  (kutya piros kalapban, nyakában piros masnival, maga mögött húzva a kutyaszíjat, farkcsóválva siet Icu nénihez)
  ICU NÉNI (simogatja a kutyát) Ez nagyszerű!  Hasonló az én toalettem is… (szétnyitja a kabátját, láthatóvá válik a piros fehérnemű, harisnyatartó, fekete harisnya) Piros a szex színem, keverve kicsi feketével. Most, hogy jön Józsi…
  PÉTER (döbbenten homlokához nyúl) Na, de Icu néni…
  ICU NÉNI Gyere kutyuskám, menjünk! Volt lent a kutya? Ugye nem? Tudtam! Sietnünk kell, ma jön a Józsi!(megfogja a kutyaszíjat, hátat fordít, lép egyet) Jaj, a tálka…
  PÉTER (zavarában a földet nézi, néni kezébe adja a tálkát) Sietni kell, ha jönni tetszik az öccsének!
  ICU NÉNI (felháborodva) Józsi nem az öcsém, hanem a barátom. Hozzám költözik a járvány miatt. Nálam lesz, amíg tart a karantén. Én már bevásároltam, amennyire lehetséges felkészültem. Sajnos már van tapasztalatom… Össze kell kapaszkodni a bajban! Úgy könnyebb elviselni! 
  PÉTER Ebben egyetértünk…
  ICU NÉNI Az édesanyja, mikor jön? Ugye itt lesz maguknál?
  PÉTER Nem is tudom… Fáj kicsit a torka.
  ICU NÉNI Jaj, jaj… az nem jó! Csak lázas ne legyen! Akkor az már… Neki veszélyes, mert aki idős… Hány éves az anyukája?
  PÉTER (gondolkodva) Talán hatvan? Vagy hatvanöt?
  ICU NÉNI Nem mindegy! Hatvanöt felett, már nem ajánlott utcára mennie! Most már maradjon otthon! Van ennivalója?
  PÉTER (bizonytalanul) Nem tudom.
  ICU NÉNI (felháborodva) Egyáltalán tudja maga, hogy miről beszélek? Nem hallgat rádiót, nem néz tévét?
  PÉTER Nem. Nincs televíziónk, rádióban csak zenét hallgatunk.
  ICU NÉNI (hátat fordít, a kutyával lassan elindul) Ha nem hallanám, a saját fülemmel, nem hinném el! Milyen értelmetlen, csak ilyen szomszédoktól mentsen meg az Isten! Hogy fogják ezek, ezt átvészelni… Iparkodjunk, Józsi mindjárt itt van! A szex pedig, csak használhat, ártani nem árt az biztos!
  PÉTER (becsukja az ajtót) Na, de Icu néni… (elgondolkozva) Furcsa, Ica és Icu néni hasonlítanak egymásra. Meglepően hasonlítanak. Talán a korkülönbség miatt, de eddig észre sem vettem, csak most, hogy egyforma fehérneműben… és az anyajegy… mindkettőnek… ugyan ott van anyajegye, a bal combján… érdekes…
  ICA (hálószobából hallatszik) Akkor öltözzek?
  PÉTER (hangosan) Ne öltözz! Jövök már! (halkabban) Megnézem azt az anyajegyet.                   
       Hívást jelez a telefonja.
  PÉTER (komor arccal) Jó napot főnök! Igen tudom a határidő… sürget. Ne aggódj, minden rendben! Korán keltem, már reggel óta dolgozom. Azt mondod, váltsak témát? A mostani helyzet miatt, a karantén legyen a téma?
  ICA (hálószobából kérdezi) Öltözzek, vagy ne? (utasítja) Siess! Éhes vagyok!  
  PÉTER (telefonnal a kezében hálószoba felé indul) Szerkesztőkém rendben, de kérlek, ne sürgess! Témánál vagyok, de még szűkítenem kell a témakört! Szex és karantén… Szex vagy karantén… Minden OK, jó a téma! Ne aggódj, az irányvonalát, már tudom. A szex, csak használhat, ártani nem árt az biztos…(halkan miközben a telefont hallgatja) Mondta ezt már más is a mai nap…(hangosan) Erre fogok építkezni… Majd jelentkezem, kérlek, ne zavarj! Dolgoznom kell!(leteszi a telefont, vetkőzni kezd) Jövök már, drágám. Maradj az ágyban! Tudnod kell, hogy most karanténban vagyunk, és erről kell írnom! Szex a karanténban. Ez az, ez lesz a nekem megfelelő… (alsónadrágban a hálószobába lép) Jövök, dolgoznom kell!

-FÜGGÖNY-

Budapest, 2020-03-06        

2020. március 8., vasárnap

Szépírói kurzus 2020/tavasz/8 Nagy Imre elbeszélése

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Nagy Imre fiktív naplót ír, a naplóregény műfaját megidézve. Ebből közlök egy kiváló részletet.



Nagy Imre
Hat nappal később

2018. május 16, szerda

Nem is tudom.

2018. május 17, csütörtök

Tegnap Anna korán kelt. Mire magamhoz tértem Ő már végzett is a fürdőben, és majdnem teljesen felöltözött. Amikor megkérdeztem, mire ez a sietség, válasz helyett rákérdezett a költözésre, hogy intéztem-e. Mondtam neki, hogy minden oké, ne aggódjon! A hétvégén költözünk. Elkértem a főnöktől a kisfurgont, meg szóltam Győzőnek is, ha tud, segítsen már. Tud. Nincs sok holmink, elegen leszünk.
Nagyon megörült a válasznak, szinte megtáltosodott. Alig bírtam vele egész reggel. Mikor aztán Pestre értünk, leszállás előtt megragadta a karom, és ezt a füzetet nyomta a kezembe.
„Ez egy napló. Nekem is van. Ez a tied. Szeretném, ha írnál rólunk!” Köpni-nyelni nem tudtam. Hova gondol? Én erre képtelen vagyok! És egyébként sincs, se időm, se energiám ilyen ostobaságokra! De, nem akartam éppen most elkeseríteni! Nem szóltam, csak bólintottam, és eltettem a füzetet.
Este a kezembe akadt, és persze, hogy nem jutott eszembe semmi, azon kívül, hogy baromi fáradt vagyok.
Ahogy most is. Nyomás feküdni! Holnap elkéredzkedek. Korábban jövök haza, mert még rengeteg dolgot nem raktunk össze.
Erzsi öt napja egyfolytában sír. Gyötrelem az egész, pedig örülnöm kéne, hogy végre! Majd csak túl leszünk ezen is!

2018. május 18, péntek

Kész minden, és mindenki. Most már Anna is sír. Én meg? Én meg írom ezt a kibaszott naplót. Mert nem tudok jobbat. Holnap költözünk. VÉGRE!

2018. május 19, szombat

Reggel Győző a megbeszélt időben, pont 8.00-kor megérkezett. Annával már két órája fenn voltunk, és egy félórával előtte elkezdtünk lehordani a cuccokat. Kipakoltuk az összes holmit a folyosóra, meg a lépcsőházba. Csendben, hogy a szomszédokat fel ne zavarjuk. Erzsi ki sem nyitotta az ajtaját. Bent gubbasztott, zokogott végig. Néha hallottam, ahogy kifújja az orrát. Nem szeretem, de azért nagyon megsajnáltam.
Anna meg egyre csak sürgetett, hogy még ezt is, meg azt is. Megdöbbentett, hogy nem foglalkozik az anyjával.
Csaknem húsz perc alatt minden felkerült. Anna bement elköszönni Erzsitől. Amikor visszajött, látva hogy én is készülök, megragadta a kezem, és leintett: „Most inkább ne!”
Megkönnyebbültem. A fenének se volt hozzá kedve!
Délután aztán pakolás közben, csak úgy félvállról oda vetette: „Ma még hazamegyek Anyuhoz.”
Hirtelen nem tudtam mit mondjak, de hát, megértem, na. Ez van. És egyébként sem tehetek mást.
Nem így képzeltem az első éjszakát.

2018. május 20, vasárnap

Anna csak késő délután, úgy négy körül érkezett. Nem sokat beszélt. Halvány, gyűrött és sápadt volt az arca. Szemei vörösen izzottak. Látszott rajta, hogy rengeteget sírt.
Sajnálom! Én számítottam erre. Gondoltam, hogy így lesz, de azt nem, hogy ennyire megijeszt. Még pár perccel ezelőtt is azt hittem, most rögtön kapja magát, és hazarohan.
Vacsora közben – már, ha azt vacsorának lehet nevezni, mert csak turkálta az ételt – állandóan a polcot leste. Teljesen kikészített!
Az előbb aztán odajött, megcsókolt és azt mondta, hogy megy fürödni, aztán meg lefekszik, mert rettenetesen fáradt! Persze, hogy az, szegénykém! Már alszik is.
Hm, most meg én nem tudok aludni. Itt ülök a konyhában, és körmölök. De már ebből is kifogytam. Rettenetes űrt érzek!

2018. május 21, hétfő

Bent a srácok egész nap poénkodtak, hogy „most aztán, megy a hajcihő”, meg hogy ez az ágy is „recseg?", meg egyéb férfibaromságok. Nem mondom, azért jól szórakoztam, de egy idő után már sok volt. Délutánra majdnem depressziós lettem.
Anna hétkor végzett. Beugrottunk még a sarki Mekibe, meg a Sparba gyümölcsléért, WC papírért, szalvétáért, kenyérért, meg ilyenekért. A végén kétezret elköltöttünk. Nem sok, de ha belegondolok, hogy még húsz napot ki kell húznunk a hónapban harmincból, akkor bizony az. Holnaptól mindenképpen vezetnünk kell valami könyvelés félét, különben nagyon elúszunk. Megkértem Annát, hogy csinálná ő, mert a pénzt általában ő kezeli, és így jobban tudja, hogy állunk. Belement.

2018. május 22, kedd

Voltam a bankban. Felvettem az utolsó ötvenezret. Holnap találkozom Schneiderrel, és odaadom neki.
Nagy meglepetésünkre Annát felhívta Gábor, hogy átutalt neki némi kézpénzt. Negyvenezret.
Ez nagyon jó! Bár, tudom, ebből max. tíz a miénk, de nem baj. Ez is több a semminél. Plusz ötszáz minden nap!

2018. május 23, szerda

Találkoztam Schneiderrel. Odaadtam neki a pénzt. Tök közömbösen elvette, és már rohant is tovább. Jól gondoltam, neki az tényleg nem számít.
Miután elment Annát felhívtam, hogy minden rendben ment. De nem vette fel, foglaltat jelzett.
Később visszahívott, és csak kurtán annyit mondott, hogy tudja. Nem értettem.
Aztán kiderült, hogy ő is beszélt Schneiderrel, aki nagyon sajnálta, hogy annyira sietnie kellett. Meg hogy, esetleg, ha Anna ráérne, délután a kapukódot átírhatnák.
Két perc alatt megvoltak vele.
Kicsit mérges lettem, mert akkor ezt mi ketten is meg tudtuk volna csinálni. Na, mindegy. Manager létére elég szétszórt a fazon!