A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Nyilas Katalin, aki Reményi Kitti néven írja novelláit, Örkény híres telefonfülkéje nyomán egy mérleghinta meséjét írta meg. Írását örömmel közlöm.
Reményi Kitti
A mérleghinta válságos élete
Valamikor régen, a játszótéren, a fűzfa
tövében állt egy mérleghinta. Ez a mérleghinta nagyon öreg volt, elfáradt az
élet súlya alatt. Ott állt magányosan, kopottan, unottan. Vagy a jobb, vagy a
bal oldalán pihent. Már nem volt szüksége semmire, csak egy kis nyugalomra.
Visszaemlékezett az életére, ami olyan boldog és békés volt, csak csúnya véget
ért.
Harminc évvel ezelőtt, egy addig
ismeretlen 15 év körüli fiú jelent meg a játszótéren. Egy fiú, aki nem játszani
akart a mérleghintával, csak ledobta táskáját a földre és leült a vele szemben
levő padra. Ült és rajzolt. Fel se nézett a füzetéből. A mérleghinta kíváncsian
leleste a fiú füzetéről a nevét, így megtudta, hogy a fiút Balázsnak hívják,
majd produkálni kezdte magát, de a fiú rá se hederített. Nem adta fel, azért,
hogy felhívja magára a figyelmet, a szelet hívta segítségül, aki elmozdította a
testét jobbra. Erre már Balázs is fölkapta fejét. Nagy szemekkel nézett a
mérleghintára, majd elnevette magát. A hinta átfordult most a bal
oldalára. Így játszottak percekig.
Balázs, mikor elment, a mérleghinta
életre kelt, kiegyenesedett, jól átnyújtóztatta testét, majd körbesétált a
játszótéren, felszedte az eldobott szemeteket és rendet rakott a téren is kicsit.
Aztán leült a mászókával szemben, cigarettára gyújtott és nagy kártyapartiba
kezdtek, majd a hinta is becsatlakozott hozzájuk. Ez ment minden este. Hajnalban,
mikor a nap ébredezni kezdett, a napsütés visszazavarta a mérleghintát, aki aztán
aludt egészen addig, amíg az első gyerekek meg nem érkeztek, és elkezdték
nyúzni, de ő nem bánta, mert jól érezte magát.
Aztán megérkezett Balázs is, minden nap
ugyanabban az órában és percben, délután 3 órakor. A mérleghinta örült, hogy
végre lett barátja, aki nem csak használja, hanem emberségesen bánik vele.
A mérleghinta minden este folytatta kicsapongó
életét, ezáltal minden nap kicsit más arcát mutatta, ami egy átlagos embernek
fel se tűnt volna, de a művészlelkű Balázs azonnal észrevette, hogy nem ugyanúgy
áll a hinta, mint előtte, és furcsaságokat is felfedezett rajta.
- Hát ezt meg honnét szedted? - vett le egy
piros bugyit a mérleghinta testéről. Másnap pedig egy csipkés melltartó lógott
az egyik oldalán. Vagy éppen egy nagy rúzsfolt éktelenkedett kék alakján.
Balázsnak egyébként tetszett a
mérleghinta, mindig minden szemszögből lerajzolta.
A fiú mesélt barátnőjéről is, Emeséről,
és a mérleghinta nagyon kíváncsi lett volna a lányra, de Balázs soha nem mutatta
be neki. Egyik alkalommal egy csokor vörös rózsa függött a mérleghinta nyakán.
Egy cédulára azt írta, hogy „Emesének”, ezzel jelezte a fiúnak, hogy vigye
el azt a lánynak.
Egyszer aztán mérgesen érkezett Balázs,
és idegesen rajzolt a füzetébe. Rossz napja lehetett. Kapkodott, nem szólt a
mérleghintához. És még a rajzfüzetét is a padon felejtette, de mire a
mérleghinta észbe kapott, hogy jelezzen a fiúnak, már késő volt. Délután lépéseket
hallott, azt hitte, Balázs, de csak egy öregember csoszogott oda, aki észrevette,
hogy valami fekszik a padon. Morgott magában az öreg, és elvette a füzetet. Fellapozta
és egy szépszemű lány nézett vissza rá. Mosolygott az öreg magában, majd
betette a füzetet a kabátja alá.
A mérleghinta egyre mérgesebb lett,
vissza akarta juttatni Balázsnak a füzetet, kérte megint a szelet, hogy legyen
segítségére, nagy menydörgés is támadt, de az öregember csak horkantott egyet,
az se zavarta, amikor rázúdult az eső. Később, amikor már kellően ázott volt,
felállt és elment.
A mérleghinta egész éjjel le sem hunyta
a szemét, bánatában elment bandázni, jól leitta magát, és kótyagosan tért
vissza reggel, negyedórával Balázs érkezése előtt. Aznap a fiú szokatlanul
korán érkezett ki a játszótérre, még az iskolakezdés előtt, kereste a füzetet.
- Hol van? Biztos te vetted el, te
átkozott hinta!!! - És rugdosni, ütni kezdte a mérleghintát, aki csak tűrte a
megaláztatást és szidalmakat.
- Az életem része volt az a füzet! Na
megállj, még visszakapod ezt! – mondta Balázs, azzal elfutott és soha többé nem
tért vissza.
A mérleghinta magányba burkolózott.
Magát okolta, hogy nem volt elég éber. Sírt éjjel és nappal, és várta Balázst.
Eltelt egy nap, egy hét, egy hónap. De Balázs csak nem jött. A mérleghinta
megöregedett, elfáradt. A barátai; a hinta és mászóka is elpártoltak tőle, mondták
neki, hogy megérdemli, miért nem volt figyelmesebb.
Egy késő éjjel, mikor a hold még csak
éppen a cicomázta magát, felkerekedett a mérleghinta, és elindult a sötét erdőn
keresztül. A mászóka és a hinta még csak nem is intettek neki. Ment a sötét
erdőn keresztül hosszú órákon át, és amikor már nem bírta, egy virágos mezőn a
csipkebokor tövében összerogyott.
***
Sok év telt el.
Történt, hogy egy tíz év körüli fiú
talált rá az erdőben a mérleghintára.
- Apa, apa mi ez? – mutatott a a fiú az
elkorhadt, megrozsdásodott tárgyra. - Olyan, mint egy hintaló. Segítesz felülni
rá?
Az apa az ölébe ültette a fiát, és
elmesélte neki a mérleghinta történetét. Majd behunyta szemét és emlékezetből
rajzolni kezdett. Életre keltette rajzaiban a mérleghintát, aki azóta is a
virágos mezőn fekszik a csipkebokor árnyékában. A gaz már teljesen benőtte, és
csak az állatok menedékéül szolgál békésen.
2021. 03. 15
