A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható,
már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus
hallgatója, Szűcs Réka, azt a házi feladatot vállalta, hogy egy családi ebédet jelenít meg színpadi műben. Komédiája igen jól sikerült, örömmel közlöm.
Szűcs Réka
Komédia három jelenetben
Béla A családfő, ötven fölött
Tündike Béla és Márta lánya, 16 év körül
Robi Tündike udvarlója, 40 év körül
(és egyben az utolsó is)
Egy kis családi ház nappali-étkezőjében. A szobába két ajtó nyílik, az egyik hátulról, a másik rendezői jobbról. Központban az étkezőasztal, mellette egy fotel, egy kanapé és az asztal mögött pedig egy vitrin. Giccses környezet: rózsaszín virágos a kanapé, rajta pedig annyi párna, hogy már képtelenség leülni. Kedves nippek mosolyognak vissza a vitrinből, és mellettük szerencse hozó manók csücsülnek. Az asztalon egy hatalmas virágcsokor, egyértelműen műanyag napraforgóból.
Délután egy és kettő között kezdődik a játék.
Amikor felmennek a fények, Mártika sürög-forog az asztal körül, terít. A jobb oldali ajtó kinyílik, Béla belép rajta.
Béla, Mártika
Mártikám?
Bélám?
Hogy állsz?
Terítek!
Csókot nyom Mártika homlokára.
Ez egy csodás nap!
(kinéz az ablakon) Igen, igazad van! Még a nap is szépen ragyog!
(ijedten) Jaj, Béla! A húsleves!
Elfelejtetted?
Vasárnap húsleves nélkül?! Üss a szádra! Csak elfelejtettem levenni a tűzről!
Rohanok! (kifut a jobb oldali ajtón a konyhába)
(kiabál Béla után) Béla! Ne feledd a…
(felordít) Hogy az a..
(megdorgálja Bélát) No, de Béla!
… a bütykös bolháját, de forró ez a leves! (jön ki a konyhából a levessel, lerakja az asztalra)
Gyógy puszit neki! (csókot nyom Béla kezére)
Máris jobb!
(ránéz a terítésre, majd gondterhesen megjegyzi) Juj, ezt az eszcájg nem illik a tálhoz.
Tökéletes lesz!
Nem igazán ünnepi. Mégiscsak ma mutatja be Tündike az udvarlóját! Kicserélem! Fő a tökéletesség!
Így van drágám! Semmi sem fontosabb az asztalnál!
Szép, gusztusos asztal meghozza az étvágyat.
(leül a fotelba) Tündike?
(mellé ül a kanapéra) Tanul a szentem.
Béla, Mártika, Tündike
(fekete miniszoknyában és csőtopban belép a jobb oldali ajtón, megtorpan az ebédlőasztal előtt) Ugye nem? Anyám….
Mondjad drágám!
Két terítékkel több van az asztalon, mikor ezerszer mondtam, hogy nem maradunk. Köszön, azt csá!
Csak bemutatod az udvarlódat az első rándevútok előtt.
(gúnyosan) Az igazat megvallva elvitt már pár körre a hintóján, szóval lövésem sincs, hogy honnan számoljuk az első „rándevúnkat”.
Micsoda?
(izgatottan) Ez igazán kedves tőle, biztos egy igazi gavallér.
(anyja izgatottságát utánozva) Biztos!
Mikor is érkezik?
(előveszi a telefonját és leveti magát a kanapéra) Nem t’om!
(kedvesen) Tessék?
(manírosan, megjátszva az előkelőt) Nem tudom édesanyám, talán 10 perc múlva érkezik a lovagom.
Milyen pontos! Pont tíz perc múlva lesz kész a leves.
Nem kell leves!
És ebben a ruhában mész?
Ne szólj bele, hogy mit vegyek fel!
Te jó ég, Tündérem! Édesapád egyáltalán nem szerette volna megszólni az ízlésed, ha ezt szeretnéd, ebben mész. Ő csak finoman felvetett egy problémát, hogy ez a rövid szoknya egyáltalán nem tükrözi a te elegáns stílusodat.
(gúnyosan) Ja?! Akkor, köszi!
Hol is találkoztatok ezzel a fiúval?
A suliban, már mondtam!
Osztálytárs?
A Robi? Az kéne!
Csengetés
Ez Robi lesz!
És a húsleves?
Nem kell leves!
Kopogtatnak az ajtón
(elindul az ajtó felé) Nyitom!
Várj, Tündim! Hadd vegyem le a kötényem!
Rá ne stresszelj nekem!
Béla, Mártika, Tündike, Robi
Robi! (smárolnak) Na, család! Ő az én Robikám, ők pedig a szüleim. Akkor mi indulunk is! Csátok! (nyomja az ajtó irányába Robit)
Ne olyan sietősen Bündikém, már mióta várom, hogy bemutass az ősöknek.
Ilyen ez a Robi, ahogy a mami is mondta, egy igazi gavallér.
Jól érzem? Ez húsleves? Baszki! Utoljára a volt feleségem főzött nekem, de az jó szar volt. Anyós pajti tehetségesebbnek tűnik. (meg is ragadja Mártika kezeit, rácuppant egy csókot) Kis kezeit csókolóm, Tajga Robi vagyok!
(zavarban van) Szabó Márta! Örvendek! Akkor üljünk az asztalhoz, ki ne hűljön a leves.
Az nem volna jó. Összeáll a levesben a zsír, aztán meg ketózhatok orrba-szájba.
(kínjában nevet) Bármit is jelentsen a szó.
(leülnek az asztalhoz, Béla merev tekintettel követi őket) Hát a ketogén diéta. Azt tolom. A gyúrás mellé nem árt a kajára is figyelni, mert Tündi-bündi nem az az entellektüel típus, ha érti mire gondolok?
Nem igazán…
Mi van a faterral?(mutat Bélára) Nehogy úgy járjon, mint az apám. Az is így nézett az ebéd előtt, aztán bumm! Belefejelt a levesbe, és kampec. Komolyan mondom, szó szerint belefulladt.
Ó, Mókuska, nem is mondtad!
Ja, megható story.
Részvétem! Jaj, Bélám! Elvitte a cica a nyelved? Csak mondasz most már valamit? Üdvözöld legalább a vendéget!
Meredten néz Robira
No, nem mondasz semmit? Béluka? Rendben! (Robiékhoz) Majd később mond valamit! És mit is gyúrsz Robikám?
Tündikén kívül? Atomsúlyokat, spártai edzés meg minden. Durván tolom.
Azt látom Robika. Mit mondtál Tündike, hol is ismerkedtetek meg?
(Robinak) Mondtam, hogy debilek. (Mártikának) A suliban anya, vágod?!
Ja…én vagyok a szertáros, de előléptettek és keverhetem a suli zenét is. Így találkozunk Bündivel is. Lejött hozzám egy dalocskát kérni. No, de el ne felejtsem már, amiért jöttem! Nekem nagyon bejön a lányuk, és arra gondoltam, hogy akár lakhatna nálam is. Mert rohadt körülményes helyen laknak, kényelmesebb lenne, ha nem kellene feljárnom érte Soroksárról Budára. Genyó messze van.
Robi? Ezt nem is vágtam, hogy ezt tervezed!
Ja…már régóta. Csak ilyen régi vágású dzsentelmenként, gondoltam előbb kikérlek a szüleidtől. Na? Atom vagyok?
Atomvihar! (smárolnak)
(felkiált) Áááááááh! Ez ki?!
(súgva Tündikének) Tényleg nem egy erős kés a fater…
Béla! Viselkedj! Ő Robika!
EZ? Ez a Robika?
Ő a Robika!
Ki a tököm ez?
Béla, hogy beszélsz?
Elnézést kérek, azt akartam kérdezni, hogy ki a faszom ez az ember a lányunk mellett?!
Vigyázz a szádra!
Jaj, ne haragudj Mártikám, hogy agyvérzés közeli állapotban nem találom a helyes kifejezéseket.
Kár volt megszólalni, inkább edd a levest, kihűl.
Leszarom a levest! Akkor sem lesz jobb, ha kihűl. Tudod mitől lenne jó? A fűszerektől drágám!
Hoppá!
(könny szökik a szemébe) Béla!
Ne sírjál Mártikám, ma ne sírjál! Legalábbis ne a leves miatt…
Te pedig ne emeld fel a hangod!
Sosem emelem fel a hangom! Tíz éve nem emelem fel a hangom! Én nem szólok semmiért! A hülye nippek elférnek a vitrinben a kicseszett manóiddal együtt! Szívesen ülök a rózsaszín virágos kanapéra, és nem baj, hogy nem érzel ízeket és mindent elsózól. De ha az egy szem lányom hazajön egy vén faszival, azt talán megemlítem! Nem igaz Robika?
(zavarban) De..pesze! Végül is nekem is van három gyerekem, tudom, hogy mit érez.
Tessék! Robika megért!
Ne legyél cinikus Béla! Én elfogadom, a lányunk választását!
Baszki, Márta! Ez komoly?
Még egy trágár szó és kiviszem a levest!
Kérlek, vidd ki a levest!
(megragadja a levest) Össze is pakolok, és megyek az anyámhoz!
Ezt kérhetem írásban is?
Márti felpattan és kiviharzik a levessel együtt
(Feláll az asztaltól és fut Márti után) Ne siess! Hadd segítsek csomagolni, hogy itt ne hagyd a nippjeidet; meg viszek pár párnát is, elférnek majd az anyádnál!
Tyű, Bündi! Nem túloztál, ezek nagyon ketyósak. Csomagolj gyorsan Cica, nehogy eljussunk a második felvonásig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése