Szépírói kurzus 2023/ősz/10 - Kerezsi Katalin forgatókönyve

 A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Kerezsi Katalin azt a házi feladatot oldotta meg, hogy Kosztolányi Dezső novellájából forgatókönyvet írt. Érdekes megoldás, kiváló munka. Gratulálok.  

 

A kulcs

 

Írta:

Kerezsi Katalin

 

Alapul véve:

 

Kosztolányi Dezső:

A kulcs

(novella)

 

 

 

1. JELENET. KÜLSŐ. GANG. ESTE

 

Középkorú, őszes, szőke férfi sétál a körfolyosón. Megáll egy ajtó előtt, zsebeiben kotorászik. Az átellenes oldalon két idős nő beszélget, észreveszik, megemeli feléjük a kalapját. A két nő is bólint. A férfi kiveszi zsebéből a kulcsot, kinyitja az ajtót és belép.

 

 

 

2. JELENET. BELSŐ. KONYHA. ESTE

 

Egyszerű, szegényes berendezésű konyha, az asztalon három főre teríték. Középkorú asszony a tűzhelynél egy fazékban ételt kavargat. Nyílik a bejárati ajtó, az előbb látott férfi lép be.

 

 

ANYA

Szervusz Pistám!

Ülj le, mindjárt kész a vacsora.

 

APA

(kedvetlenül)

Szervusz.

 

 

Leül az asztalhoz, várja a vacsorát.

 

 

APA

A gyerek hol kódorog?

 

ANYA

Futballozik a többi gyerekkel.

Mindjárt itt lesz.

Mondtam neki, hogy 6-ra itthon legyen.

 

APA

(morcosan)

Mindig csak a labda...

Ahelyett, hogy tanulna...

 

 

Nyílik az ajtó, 10 év körüli kisfiú lép be kipirosodva a rohanástól.

 

 

KISFIÚ

Kezedet csókolom, édesapám!

 

APA

(rosszallóan)

Késtél.

Anyád már megfőzte a vacsorát.

 

KISFIÚ

(lesütött szemmel)

Sajnálom édesapám.

 

ANYA

(kedvesen)

Gyere Pistukám, ülj le, adom a nokedlit.

 

 

A kisfiú leül az asztalhoz. Az asszony először a férjének szed az ennivalóból, majd a gyereknek, végül magának, és ő is leül. Enni kezdenek.

 

 

ANYA

(érdeklődve)

Mi volt ma a hivatalban Pistám?

 

APA

Munka. Rengeteg munka.

 

ANYA

Agyon dolgoztatnak ott téged.

 

APA

(komolyan)

Kellek nekik. Más nem tudja csinálni.

 

ANYA

Tudom, hogy fontos a munkád.

Csak jó lenne, ha hamarabb végeznél.

 

APA

Sok minden jó lenne.

De, ami fontos, azt meg kell csinálni.

 

KISFIÚ

(élénken)

Édesapám, egyszer én is bemehetek a hivatalba?

 

APA

(szigorúan)

Még mit nem! Hogy gondolsz te olyat?!

Ott komoly munka folyik, nem gyereknek való hely!

 

KISFIÚ

Csak azt gondoltam, hogy...

 

APA

(szigorúan)

Egyél, Pista!

És tanulj!

3. JELENET. BELSŐ. KONYHA. DÉLELŐTT.

 

Az anya kihúzza, visszatolja a fiókokat, a szekrényajtókat nyitogatja, valamit keres. A kisfiú a konyhaasztalnál ül, egy favonatot tologat. Az anya megáll, gondolkodik.

 

 

ANYA

Pistukám! Apád valószínűleg magával vitte a kamrakulcsot.

Eredj be érte a hivatalba!

 

KISFIÚ

(boldogan, csillogó tekintettel)

A hivatalba? Komolyan mondod, édesanyám?

 

ANYA

Komolyan. Mondjad, hogy én küldtelek.

 

KISFIÚ

Igenis, édesanyám, örömmel!

 

 

 

 

 

4. JELENET. KÜLSŐ. ÉPÜLET PORTÁJA. DÉLELŐTT

 

A kisfiú odalép a kapushoz.

 

 

KISFIÚ

Hol van, kérem, az illetékosztály?

 

KAPUS

Harmadik emelet, 578.

 

KISFIÚ

Köszönöm szépen.

 

 

 

 

5. JELENET. BELSŐ. ÉPÜLET FOLYOSÓ. DÉLELŐTT

 

A kisfiú gyors léptekkel megy a penészes boltozatú folyosón. Elér a lépcsőhöz, megindul, hármasával szedi a fokokat. Felér a harmadik emeletre, megtorpan. Az ajtók számozását olvassa, oda-vissza járkál a folyosókon. A 411-es számot nézi az egyik ajtón. Tovább megy.

 

Meglát egy szembejövő öregurat, iratokkal a hóna alatt. Odamegy hozzá, leemeli sapkáját.

 

 

KISFIÚ

Kezét csókolom, Szász bácsi. Nem tetszik megismerni? Takács Pista vagyok.

 

ÖREGÚR

(ámuldozva)

Pista, jaj, de megnőttél, Pista.

Hát te mi járatban vagy itt, Pista?

 

KISFIÚ

Édesapámat keresem.

 

ÖREGÚR

No várj. Majd odavezetlek.

 

 

Az öregúr elindul, a kisfiú mellette megy, csendben vannak. A 411-es ajtó előtt megállnak, majd az öregúr benyit.

 

 

 

6. JELENET. BELSŐ. 411-ES SZOBA. DÉLELŐTT

 

Az irodában álló-íróasztalnál hivatalnokok körmölnek. Az öregúr és a gyerek némán áthalad a szobán, majd az öregúr benyit egy ajtón.

 

 

 

7. JELENET. BELSŐ. ÁTJÁRÓ FOLYOSÓ. DÉLELŐTT

 

Az öregúr megy elől, a kisfiú követi. Lefelé mennek egy rozoga falépcsőn, majd egy homályos, villannyal világított átjáró folyosón mennek sokáig. Az átjáró végén felmennek szintén három, rozoga falépcsőn. Az öregúr kinyitja a lépcső tetején lévő ajtót.

 

 

8. JELENET. BELSŐ. ÚJABB FOLYOSÓ. DÉLELŐTT

 

A tiszta és világos folyosón egymás mellett sétál a kisfiú és az öregúr. Elérnek egy ajtóhoz, a szemöldökfára három szám van kiírva: 576., 577., 578.

 

ÖREGÚR

Itt van. Szervusz.

 

 

Az öregúr elindul visszafelé a folyosón, a kisfiú vár, amíg eltűnik.

 

Nézi magát egy nyitott ablak üvegén. Nyálazza tenyerét, simítja vele szőke haját. Harisnyáját fölfelé húzogatja, nadrágját lefelé. Nézi harisnyáját: egy helyen foltos, másik helyen lyukas. Cipője poros. Zsebkendőjével megtörölgeti.

 

Benyit az ajtón.

 

 

9. JELENET. BELSŐ. 576., 577., 578. SZOBÁK. DÉLELŐTT

 

A terem tele várakozó emberekkel, a kisfiú nem lát tőlük, annyian vannak, a nyakát nyújtogatja. Jobbra meglát egy nyitott ajtót, közelebb megy, megáll az ajtóban, megszólítja a bent ülve tízóraizó hivatalnokot.

 

 

KISFIÚ

Takács István urat keresem.

 

HIVATALNOK

(rezzenéstelen arccal)

Balra.

 

 

A kisfiú átfurakszik a tömegen, balra indul, benyit az ajtón.

 

 

10. JELENET. BELSŐ. 578. SZOBA. DÉLELŐTT

 

A szobában, egy nagy íróasztal mellett egy kopasz úr ül. A szoba végében a falhoz tolva egy íróasztal, előtte, háttal a gyereknek, a fiú apja ül. A kisfiú lábujjhegyen elindul felé. Nem tud mellé lépni a földre pakolt könyvektől. Megáll mögötte, meghajol. Apja nem hallja, ezért köhög egyet. Apja megfordul.

 

 

KISFIÚ

Kezedet csókolom, édesapa.

 

APA

(végigmérve fiát)

Mit akarsz?

 

KISFIÚ

Anya küldött.

 

APA

Miért?

 

KISFIÚ

A kulcsért.

 

APA

Miféle kulcsért?

 

KISFIÚ

A kamrakulcsért.

Azt hiszi, magaddal hoztad, tévedésből.

 

APA

(ingerülten)

Mindig zavartok.

 

 

Az apa feláll, turkál a zsebeiben. Az asztalra csap egy cigarettatárcát, egy papírba csomagolt vajas zsömlét, egy szemüvegtokot, egy jegyzőkönyvet meg egy zsebkendőt.

 

 

APA

(dühösen)

Nincs. Keressétek otthon.

 

 

Az apa egymás után kiforgatja a zsebeit, dühösen ránéz fiára.

 

APA

(újra végigmérve fiát)

 Aztán hogy jössz ide, tisztességes emberek közé?

Csupa piszok vagy. Meg se mosdottál. A cipőd, a harisnyád.

Mint egy csavargó. Nem szégyelled magad?

 

KOPASZ ÚR

Ez a fiad?

 

APA

(dörmögve)

Az. Haszontalan. Mindig kódorog.

A labdán jár az esze, nem a könyvön.

 

KOPASZ ÚR

De most szünidő van.

Vagy tán megbukott?

 

APA

(sóhajtva)

Majdnem.

 

 

Az egyik nadrágzsebből kiesik a kulcs, tompán puffan a linóleum burkolatú padlón.

 

APA

(a kulcsra mutatva)

Ott van.

 

 

A gyerek oda ugrik, fölemeli, zsebre teszi és indul.

Az ajtón nem tud kimenni, mert hangosan, zsibongva egy kisebb embercsoport jön be az irodába. A tömeg utat enged egy fürge úrnak.

Az urat meglátva a fiú apja földig bókol.

 

 

APA

Parancsoljon, méltóságos uram.

 

 

A főnök átnyújt egy papírlapot az apának.

 

 

FŐNÖK

Takács, gyorsan hozza át nekem ezeket az iktatóból.

 

APA

(lelkendezve)

Azonnal, méltóságos uram.

 

 

Az apa kirohan a szobából.

 

A kisfiú a földre pakolt könyvkupacra ül, várakozik, a főnök urat figyeli.

 

A szoba már üres, az úr le-föl sétál, cipője csikorog. Egy falra akasztott kép előtt megáll, megnézi. Tovább sétál, felvesz egy könyvet, belelapoz, majd nagy zajjal visszadobja. Kezeit összedörzsöli, idegesítő, érdes hang hallatszik. Megáll a kopasz íróasztala előtt.

 

 

FŐNÖK

Ki itt ez a gyerek?

 

KOPASZ ÚR

Takács kartárs fia.

 

 

A főnök tovább sétálgat, a gyerek elé érve megáll.

 

 

FŐNÖK

Hogy hívnak?

 

 

A fiú feláll, kihúzza magát.

 

 

KISFIÚ

Takács Istvánnak.

 

FŐNÖK

Hányadikba jársz?

 

KISFIÚ

Második gimnáziumba.

 

FŐNÖK

Milyen a bizonyítvány?

 

KISFIÚ

Nem valami fényes.

 

FŐNÖK

Hogyhogy?

 

KISFIÚ

Van egy elégséges is.

 

FŐNÖK

Miből?

 

KISFIÚ

Latinból.

 

FŐNÖK

És a többi?

 

KISFIÚ

Jeles. De van egy jó is.

Számtanból.

 

FŐNÖK

Mi akarsz lenni?

 

KISFIÚ

(szemérmesen)

Még nem tudom.

 

FŐNÖK

No mégis?

 

KISFIÚ

(halkan)

Repülő.

 

FŐNÖK

(csodálkozva)

Repülő? Miért éppen repülő?

 

 

Ekkor érkezik vissza a fiú apja pihegve. Homloka csupa verejték. Néhány, zsineggel összekötött ívet nyújt át a főnöknek.

 

 

APA

Méltóztassék parancsolni.

 

FŐNÖK

(továbbra is a fiúra tekintve)

Köszönöm. Elbeszélgettünk a fiával.

Kedves, értelmes fiúcska.

Úgy látszik, jó tanuló is.

 

APA

(lelkendezve)

Igen, méltóságos uram, iparkodó, szorgalmas gyermek.

 

 

Az apa odalép fiához, átöleli, megcsókolja.

 

 

APA

Most siess haza, fiacskám, édesanyád vár.

Szervusz, Pistukám.

 

 

A kisfiú fülig vörösödik, meghajol mindenki előtt, de előbb édesapja előtt, majd kilép a szobából.

 

 

 

11. JELENET. BELSŐ. A CSALÁD KONYHÁJA. DÉL KÖRÜL

 

 

Az anya a konyhaasztalnál ül, egy zoknit stoppol. Nyílik az ajtó, fia lép be rajta.

 

 

KISFIÚ

(boldogan)

Édesanyám, meghoztam a kulcsot!

 

 

Az anya rápillant a kisfiúra, majd tovább varrja a zoknit.

 

 

ANYA

Örülök fiam. Könnyen megtaláltad apádat?

 

KISFIÚ

Először nem, de Szász bácsi segített.

 

ANYA

(fásult hangon)

Az öreg még mindig dolgozik? Szerencsétlen...

 

KISFIÚ

Apa egy kopasz úrral ül egy szobában,

akinek nagyobb az íróasztala.

 

ANYA

Elhiszem.

 

KISFIÚ

Találkoztam édesapa főnökével is.

 

ANYA

És milyen volt?

 

KISFIÚ

(büszkén)

Apa egy fejjel magasabb.

 

ANYA

(rezignált hangon)

Az semmit se számít.

 

KISFIÚ

(kissé értetlenül)

Édesapa Pistukámnak hívott és megölelt.

 

ANYA

Érdekes.

Hát, lényegében az se számít semmit.

 

 

A fiú a konyhaasztalra teszi a kulcsot, majd szó nélkül kilép a gangra. Anyja nem pillant fel a zoknistoppolásból.

 

 

12. JELENET. KÜLSŐ. GANG. DÉL, HARANGOZNAK

 

A fiú a falnak támaszkodva könnyező szemeit törölgeti. Az egyik, film elején látott szomszéd, idős néni közeledik, megszólítja.

 

 

SZOMSZÉD NÉNI

Pistukám, te sírsz? Ki bántott téged?

 

KISFIÚ

(zokogva)

Senki.

 

 

A néni a gyerek vállára teszi a kezét, nem szól.

A déli harangszó elhalkul, a közelből labda pattogása hallatszik. A fiú meghallja, nagy levegőt vesz, letörli arcáról a könnyeket és elfut a hang irányába.

Szépírói kurzus 2023/ősz/9 - Kovács Marianna verse

 A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Kovács Marianna külön házi feladatot kapott, azt, hogy a növényekről írjon rímes verset. Kitűnő munka! 

Kovács Marianna
Kiskertem
 
Kőkapu mellett rozmaring,
rezeda, rózsa lágyan ring.
Meggyfa alatt babér bókol,
murvafürtöt szellő kócol.
 
Hajnali pára öntözi,
legyezőfűvel kelleti.
Hóbogyó hajlik utcára,
szökik a randa betyárja!
 
Méhecske hümmög mályvámon,
nektárja ízlik, úgy látom.
Porcsin integet, hívogat;
térj be, barátom, itthon vagy.
 
Budapest, 2023. október 31.
 

 

Szépírói kurzus - jelentkezés

 Elindítom magán szépírói kurzusaimat. Jelentkezés: szepirokurzusplusz@gmail.com címen.

Szépírói kurzust hirdetek minden érdeklődőnek, azoknak, akik közelebbről akarnak megismerkedni a próza-, a dráma-, vagy éppen a versírás szabályaival, titkaival.

Mindazok számára, akik a tanfolyamon sikerrel vesznek részt, és műveik elérik az elvárt színvonalat, publikálási lehetőséget biztosítok országos irodalmi folyóiratokban vagy antológiákban.

A képzés alkotókör jellegű, amelynek keretében a hallgató elsajátítja azokat az alapvető mesterfogásokat, amelyek segítségével kialakíthatja saját stílusát, és képes lehet igényes szépírodalmi mű, vers, novella, vagy akár regény megírására. Cél, hogy a kurzuson résztvevő megértse a különböző szépírói műnemek sajátosságait, érezze és értse, hogyan, milyen módon alkothat olyan szöveget, amellyel nem csupán az érzelmeit, gondolatait fejezheti ki meggyőzően, de képes lehet hatni is az olvasóra, vagyis olyan mű létrehozására tehet kísérletet, amely aztán megtalálhatja helyét napjaink irodalmi életében. A kurzus célja az is, hogy új tehetségek megszületését segítse elő, így publikálási lehetőséget és felolvasásokat biztosít a hallgatók számára. Fontos tudni, hogy ezek a szépírói műhelyek alkotókörként is működnek, ami azt jelenti, hogy a résztvevők házi feladatok keretében saját műveket hoznak létre, ezeket az órákon felolvassák, ezáltal mintegy maguk alakítják az órák menetét, tematikáját, a kurzus vezetőjének irányításával. A publikálási lehetőség – többek között - az a rendszeresen megjelenő antológia, amely a kurzus legjobbjainak írásait tartalmazza. Ilyen volt a 2014-ben megjelent Csak egy mozdulat című antológia is, illetve a 2018-ban megjelent Repülés című gyűjtemény.

A képzés moduljai:

„Szépírói műhely III. Líra”

A modul célja, hogy a hallgatók megismerjék a költészet, a vers különböző megnyilvánulási formáit, a versírás alapvető szabályait, készségszinten elsajátítsák azt, valamint a műveikben alkalmazni is tudják. Ennek megfelelően a kurzuson, illetve házi feladatként gyakorlati szinten írnak a hallgatók verseket. A kurzus vezetőjének irányításával a félév során szó esik általában is a versről, de tanulmányozzák a klasszikus versformát éppúgy, ahogy a szabad verset is, valamint a hagyományosnak tekinthető, magyaros verselést. Megismerkednek a képvers sajátosságaival, a modernizmus, az avantgárd sajátos eszközeivel. Szó esik líra és epika kapcsolatáról, valamint arról, hogy a „költői én” hogyan is nyilvánul meg magában a versben. Foglalkoznak a „költői magatartással”, a „váteszi” szereppel, valamint azzal, hogy mindennek milyen szerepe van egy-egy költői életmű megítélésében. Klasszikus és kortárs szerzőkkel egyaránt foglalkoznak az órákon, elemzik a kanonizált szerzők munkáit. Mindemelllett azonban az alkotóköri jelleg abban nyilvánul meg, hogy a hallgatók egymás műveivel is foglalkoznak, a házi feladatok megoldását együtt értékelik, természetesen a kurzus vezetőjének irányításával.

„Szépírói műhely II. Próza és Dramaturgia”

A modul célja, hogy a hallgatók megismerjék a prózaírás alapvető szabályait, valamint a próza és a dramaturgia, a dialóguskészítés közötti összefüggéseket, készségszinten elsajátítsák mindezt, valamint a műveikben alkalmazni is tudják. Ennek megfelelően a kurzuson, illetve házi feladatként gyakorlati szinten írnak a hallgatók szépprózát, illetve színpadi művet, de foglalkoznak általában a prózaírás mesterségével, az elbeszélő és a dramaturg viszonyával is. Megismerkednek azzal, hogyan is jelenik meg a párbeszéd az elbeszélésben, valamint a színpadi műben, és ezek között mi a különbség. A félév során a kurzus vezetőjének irányításával a hallgatók készítenek dialógusokat, foglalkoznak azzal, hogy a szépprózában hogyan követik egymást a jelenetek, és hogyan jelentkezik mindez a színpadi művekben. Megismerkednek azzal is, hogy mi a különbség az elbeszélői magatartás és a dramaturg megközelítési módja között. Lehetőséget kapnak filmforgatókönyvek írására, ezen belül pedig megismerkednek a film és az elbeszélés közötti szerkezeti különbségekkel. Klasszikus és kortárs prózaírókkal és drámai művek szerzőivel egyaránt foglalkoznak az órákon, elemzik a már kanonizált szerzők munkáit. Mindemelllett a hallgatók elsősorban a saját műveiket mutatják meg, azokat – az alkotóköri jellegnek megfelelően – közösen értékelik, a kurzus vezetőjének segítségével.

„Szépírói műhely I. Próza”

A modul célja, hogy a hallgatók megismerjék a széppróza, az elbeszélés különböző megnyilvánulási formáit, a prózaírás alapvető szabályait, készségszinten elsajátítsák azt, valamint a munkáikban alkalmazni is tudják. Ennek megfelelően a kurzuson, illetve házi feladatként gyakorlati szinten írnak a hallgatók prózai műveket, de foglalkoznak általában a prózaírás mesterségével, az elbeszélő és az általa létrehozott szöveg viszonyával. Megismerkednek azzal, hogyan is jelenik meg a párbeszéd az elbeszélésben, milyen az „én-elbeszélői” attitűd, mi a narráció szerepe, milyen a leírás, valamint jelenet a szépprózában. Foglalkoznak „egyperces” novellákkal, de lehetőséget kapnak arra is, hogy a saját regényvázlatukat is ismertessék. Mindezek mellett a karakterformálás mikéntje is szóba kerül a félév során, hogyan is lehet felépíteni egy-egy szépprózai „hőst”, ennek mik az eszközei. Klasszikus és kortárs prózaírókkal és műveikkel is foglalkoznak az órákon, elemzik a már klasszikussá vált szerzők munkáit. Mindemelllett a hallgatók elsősorban a saját elbeszéléseiket mutatják meg, amelyeket házi feladatokként készítenek, és azokat – az alkotóköri jellegnek megfelelően – közösen értékelik, a kurzus vezetőjének segítségével. Cél, hogy a kurzus végére országos lapokban publikálható elbeszélések szülessenek.

„Szépírói műhely I. (próza)”: hétfőnként 17:45-19:15

„Szépírói műhely II. (próza és dráma)”: hétfőnként 16:00-17:30

„Szépírói műhely III. (líra)”: keddenként 17:45-19:15

Óraszám: 30 tanóra/modul (kontakt tanóra+önálló alkotói tevékenység)

Jelentkezési határidő: 2024. január 31.

Tervezett indulás: 2024. február eleje.

A kurzusok távoktatás (Skype-os oktatás) formájában is elérhetők lesznek.

A képzés helyszíne Budapesten, az I. kerületben lesz.

Jelentkezés: szepirokurzusplusz@gmail.com

Maximális létszám: 10 fő/kurzus

A képzés ára:

45.000 Ft/modul

Szépírói kurzus 2023/ősz/8 - Supala Ágnes novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Supala Ágnes azt a feladatot választotta, hogy "krimit ír. Sajátos "bűnügye" különleges látlelet napjainkról, egy kevés "fantasy" stílussal keverve. Kiváló munka.

 

Supala Ágnes

Öld meg Jóskát!

 

Éppen húsz éve, hogy megismertem Józsit.

Ahogy mondani szokás, szerelem volt első látásra. Tüzet kért tőlem a Körúton, és amikor elutasítottam, mert nem dohányzom, bevallotta, hogy ő sem dohányzott soha, csak meg akart szólítani, és jobb nem jutott eszébe.

Attól kezdve kézen fogva jártunk. Romantikus szerelem volt, rajongtunk egymásért, minden percét élvezni akartuk. Józsi maga volt a megtestesült csoda, a tökély, férfiben ilyet korábban elképzelni sem tudtam. Jóképű volt és intelligens, sziporkázó humorral, a macsóságnak nyoma sem volt benne, gyengéd volt, mégis határozott, önálló véleménnyel, pozitív világlátással, ugyanakkor megértő, empatikus és tökéletes szerető.

Egy év lángolás után összeházasodtunk.

A hétköznapok egyhangúsága, a gyereknevelés nehézségei, a munkahelyi konfliktusok lassan kikezdték a mi kapcsolatunkat is, de én próbáltam hinni a visszafordíthatóságban, az újrakezdésben, a minden újból szép lesz ideában.

Minden hiába, Józsiból Jóska lett.

Jóska, aki munkából hazaérve, kézmosás nélkül, ruhástól ledöglik a nappali kanapéjára, majd minden erejét összeszedve átvedlik szakadt mackóra, hogy aztán a maradék energiáját mozgósítva maga elé emeljen egy üveg sört és egy zacskó chipset, benyomja a tévét és bámulja a harmadosztályú focicsapatok aktuális bajnokságát. Időnként elbóbiskol, aztán felhorkant és beleordít a csendbe, "Margit, hol a kaja?".

A gyerekek az iskolából hazaérve egyenesen a szobájukba mennek, felviszik a vacsorájukat is és csak reggel kerülnek elő, amikor indulnak a suliba.

Az én egykori, bálványozott Józsim elhízott, püffedt arcú, mindig borostás, arrogáns, kellemetlen alakká vált.

Életem romokban. Ötletem nincs, hogyan hozhatnám rendbe.

Esélyem sincs az ismerkedésre, ekkora teherrel lehetetlen új kapcsolatot teremteni. Idő nem jut semmire, még az aktákat is hazahordom és a megoldatlan ügyeken agyalok éjszakánként. Totál kilátástalanság.

Ma is hazahoztam két dossziét. Holnap jár le a határidő és még nem fejeztem be. Már tudom az ügyek megoldását, de képtelen vagyok megfogalmazni. Logikusan írni, érvelni csak tiszta fejjel lehet.

Végre csend lett. A gyerekek a szobájukban. Jóska – öltönyét le sem vetve –  a kanapéján eldőlve horkol, foltos nyakkendője a földre lóg, előtte a sörösüveg, ölében az üres chipses zacskó és a távkapcsoló, a tévé már magától kikapcsolt.

Muszáj befejeznem a munkát, leülök a gép elé, de képtelen vagyok koncentrálni, iszonyúan fáradt vagyok. Egyfolytában azon jár az agyam, hogyan jutottunk el idáig, hogyan tudnék kiszállni ebből a helyzetből. Jóskára már semmiben sem számíthatok. Kellene valaki, aki megért, aki támogat, egy igazi társ. 

Ahogy szörfözök a neten, forrás után kutatva, felvillan egy ablak a képernyőn, "Találd meg az igazit!", szólít fel a reklám és rögtön el is tűnik. Milyen igazit? Olyan nincs is, hogy "igazi"! Azon kapom magam, hogy szakmai forrás helyett a társkeresőket böngészem. Lehet, hogy mégis van, csak meg kell találnom? Újra felugrik az ablak, "Alkosd meg virtuális társad!", majd egy pillanat alatt eltűnik.

Mi az, hogy virtuális? Nekem hús-vér férfi kell. Vagy lehet, hogy mégis jobb lenne kísérletezni? Ma már minden elképzelhető. Meg kellene próbálni. Zűrzavaros gondolatok kavarognak az agyamban.

Rátalálok az oldalra: "Az igazi virtuális társ". Remegő kézzel nyitom meg. Egy kérdőív tárul elém. "Kit keres? Neme, kora, magassága, testsúlya, testalkata, arcformája, szeme színe, orra?" Gépiesen választom ki a nekem megfelelő válaszokat.

"Kívánja most megjeleníteni partnerét"? – teszi fel az újabb kérdést. Az "Igen" opciót választom. Izgatottan várom az eredményt. Lassan bontakozik ki előttem egy kép. Ahogy a távolból közelít, egy jóképű, elegáns férfi jelenik meg a monitoron. Egyre közelebb kerül, most már teljesen az arcára fókuszálva, szinte életnagyságban látom.

– Úristen! Ez Józsi! – nézem megrökönyödve.

"Kívánja most elnevezni partnerét?" – teszi fel az újabb kérdést.  "Igen" pipálom ki gyorsan a lehetséges választ és beírom, hogy "Józsi".

"Kívánja, hogy Józsi most interaktív kapcsolatba kerüljön Önnel?" – folytatja a gép. "Igen" –  ütöm be gondolkodás nélkül.

Az arckép megelevenedik, rám mosolyog.

– Hogy szólíthatlak, drágám? –  kérdezi ismerős hangján. Leizzadok.

– Margit vagyok, megismersz?  – csuklik el a hangom.

– Igen.

– Látod azt az embert a kanapén?

– Igen, én vagyok.

– Nem, nem te vagy, a te neved mostantól Emánuel. Tetszik?

– Igen, örülök az új nevemnek. Mit szeretnél tőlem?

– Azt akarom, hogy szeress, legyél a társam, egy életre. Maradj ilyen, mindig maradj velem. Megteszed?

– Neked mindent megteszek, Margit.

– Az az ember, ott a kanapén, majd utunkba akar állni. Meg akar semmisíteni. Ne engedd neki! Fojtsd meg a foltos nyakkendőjével! Öld meg!

Emánuel feláll, gyönyörű testével áthatol a monitoron és elindul Jóska felé. Forróság önti el a testem. Végre, végre, megoldódik minden!

– Öld meg! – ismételgetem.

Emánuel lassan magához húzza a nyakkendőt és komótosan körbe tekeri Jóska nyakán.

– Öld meg! – kiabálom egyre hangosabban.

Emánuel megrántja a nyakkendőt, Jóska feje ernyedten, élettelenül fordul féloldalra.

Felsóhajtok.

–Vége! – motyogom magamban.

*

Valami a vállamra nehezedik. Kábultan nézek fel. Előttem a sötét monitor. Homályosan látok, de lassan tisztul a kép, Jóska borostás, püffedt arca hajol fölém.

– Margit, jól vagy? Elájultál. Már jönnek a mentők.

 

 

 

Szépírói kurzus 2023/ősz/7 - Boka Izabella novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás  itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Boka Izabella azt a feladatot választotta, hogy Albert Camus híres regénye, a "Közöny" első mondata ihletésére novellát ír. Különleges írása egy kisgyerek nézőpontját tárja elénk. Gratulálok! 

Boka Izabella

Ma halt meg anyám

 

Ma halt meg anyám. Aput nem is ismerem. Mondjuk anyut sem teljesen. Még a rendes neve sem jut mindig eszembe olyan könnyen. De ha megkérdezik, hogy anyás vagyok, vagy inkább apás, mindig apásnak mondom magam. Sokszor éjszaka behunyom a szemem és rá gondolok. Szoktunk beszélgetni is. A gondolataimban apu mindig olyan jó, olyan igazságos, olyan szép. Mindig megígértetem vele, hogy eljön, és hoz nekem gyönyörű ruhát, és elvisz engem egy csodálatos helyre, amit a tévében láttam, és ő mindig megígéri. Egyszer elmeséltem a tesóimnak, kiröhögtek. Azt mondták látszik, hogy nem ismerem. Erre elborult az agyam, és az asztal alatt teljes erőmből belerúgtam az egyikbe, amelyik a legközelebb ült hozzám. Anya erre az asztalra csapott. Nem szerette, ha verekszünk, pedig azért előfordult. A nagyobbak sokszor összevesztek vele, mert mindig nekem adta az utolsó falatot, amikor ők sokkal nagyobbak, és sokkal több kajától laknak jól. Meg, hogy ők visznek az iskolába is. Pedig amúgy sokszor én is ettem volna még többet.

Azt hiszem most már anyával is így kell beszélgessek. Vagy lehetne, hogy együtt beszélgetünk hárman. Na az igazán jó lenne.

A többiek most egyfolytában sírnak a nagyszobában, de én nem mindig tudok. Aztán eszembe jut, hogy néha én is kívántam a halálát, és ilyenkor elszégyellem magam. Például amikor nem engedte, hogy este sokáig játsszak kint. Vagy amikor nem vette meg nekem azt a „kis bizbaszt”, amit a tévében láttam. Az sem érdekelte, ha a bolt közepén üvöltöttem, sírtam, mondtam, hogy hogy utálom, hogy ő a legrosszabb anya a világon, és hogy megmondom majd apunak. Ha erre gondolok, még most is dühös vagyok rá. De utána eszembe jut, milyen jót játszottunk aznap az udvaron a botokkal, és a kavicsokkal, és akkor már nem haragszom rá többé.

Hallom ahogy a legidősebb testvérem arról beszél mamával, hogy majd leszek náluk. Én inkább maradnék mamáékkal, náluk legalább van udvar. Mégsem szólok semmit. Azt mondják menjek, pakoljak össze, mert nem maradhatok itt egyedül, megyek nővéremékhez estére.

Bemegyek a szobába és keresek egy táskát. Kinyitom a fiókom, de egyik rongyos ruhát sem akarom magammal vinni. Jobb lesz, ha azok inkább itt maradnak, hogy legyen hely az újaknak, amiket aputól fogok kapni. Gondolkozom, hogy mit pakoljak be. Végül belenyomom a táskába anyám pulcsiját, azt, ami mindig itthon volt rajta, és kintről még összeszedek pár botot és kavicsot. Miután kint korom sötét lett, és már majdnem elaludtam, elindulunk.