A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre.
Lakatos Szilárd Salinger híres elbeszélése nyomán írt egy novellát. Jól sikerült. Itt közlöm.
Lakatos Szilárd
– Salinger: Ilyenkor
Harap a Banánhal c. novella mintájára
Pihenés
Katalin nagyot sóhajtva rogyott le a
nappali fő ékkövét jelentő barna bőrkanapéra. Kinyújtóztatta elmacskásodott
lábait, és hagyta, hogy a fáradtság szép lassan hatalmába kerítse. Most nem
bánta az ólmos végtagokat, a jól ismert fájdalom felbukkanását a deréktáji
csigolyákban. Az egész napot az unkáival tölthette, és ez kárpótolta a fizikai
megpróbáltatásokért. Felkapcsolta a sarokban álló olvasólámpát, majd kiválasztott
egy magazint a dohányzóasztal alján heverő újság halomból.
-
Könnyen
elaludtak? – kérdezte Tibor, a férje, aki mellette ült, és egy regényt olvasott
éppen.
-
Persze,
elfáradtak az egész napos szaladgálásban – válaszolta Katalin.
-
Fruzsika
egyre ügyesebb. Láttad milyen szépen rollerezik? Pedig még csak 4 éves a Drágám.
-
Bizony,
bár Dávidka sem volt ügyetlen tavaly ilyenkor. Azt hiszem nyáron kapta ő is a
piros rollerét, mint Fruzsi. Emlékszel, hogy egész nap csak körbe-körbe hajtott
a garázs előtt? Fruzsi meg csak üldözte a kis, lábbal hajtott motorjával?
-
Emlékszem
– mondta Tibor, és az ölébe ejtette a könyvet, majd kihúzta magát. – Milyen nagyok már! Hihetetlen, hogy megy az
idő!.. Zolival beszéltél ma? Hívott?
-
Ma
nem. Még tegnap. Csak röviden. Tudod milyen. Gyorsan elhadarja, hogy minden
rendben, utána meg úgy kell kiszedni belőle mindent.
-
Oké,
de nem mondta, hogy hogy van, hogy érzik magukat? – kérdezte Tibor.
-
Azt
mondta, hogy rendben odaértek a szállodába, volt egy kis probléma a szobával.
Nem azt kapták, amit foglaltak, de végül felajánlottak nekik egy nagyobbat. Úgyhogy
végül is jól jártak. – válaszolta Katalin.
-
A
feje nem fáj? Nem kérdezted? Nem mondta?
-
Nem.
-
Nem
mondta, vagy nem kérdezted?
-
Nem
mondta.
-
Remélem,
jól van ez a gyerek! Aggódom, ahogy mostanában viselkedik, meg amit Sára is mesélt múltkor…Szerinted elmegy a
kezelésre? Azt hallottam a Kávás nagyon jó – mondta Tibor.
-
El
fog menni. Már csak a gyerekek miatt is. – válaszolta határozottan Katalin, egyben
magát is nyugtatva.
-
Úgy
legyen – felelte, Tibor és újra a regénybe temetkezett.
2.
Sára felfrissülve lépett ki a zuhany
alól. Zolival egész délután a szálloda wellness részlegében pihentek. Élvezték,
hogy nem kell egy 4, és egy 5 éves energiagombóc után szaladgálni, és rejtett aggodalommal
lesni minden lépésüket. Már régóta tervezték ezt a közös, gyerekek nélküli
hétvégét, amit most végre sikerült megvalósítaniuk. Törülközőbe csavarta nedves
haját, és fehér fürdőköntösében bemasírozott a szobába. Vizes lábnyomok
vezettek a hatalmas ágyig, ahol magát hanyatt vetve lehuppant a széles, sárga
lepedővel borított matracra. Hosszan nyújtózott, majd a távirányítóért nyúlt,
és bekapcsolta a szemközti falra szerelt tv-t. Egyedül volt. Férje még lent
maradt szaunázni. Ráérősen kapcsolgatta a csatornákat, senki, és semmi nem
sürgette. Egy főzős műsornál ragadt le végül, a séf mozdulatait nézte, aki
lelkesen gesztikulálva egy báránysültet készített. A kamera ráközelített a
szép, pirosra sült, nagy hús szeletekre, amelyek már csak a tálalásra vártak a serpenyőben.
Sára nagyot nyelt, orrában szinte érezte a friss báránysült illatát. Gyomra hangosan
korgott egyet. A több órás wellness programmal nem csak a feszültséget égette
ki testéből, de az energiát is. Az
éjjeli szekrényen heverő mobiltelefon kijelzőjére pillantott. Még két óra volt
vacsoráig. Felpattant az ágyból, és a minibárhoz lépett. Rövid keresgélés után egy
üveg pezsgőt, és egy zacskó sós mogyorót vett magához. Gyorsan kibontotta őket.
Nagyot kortyolt az italból. A pattogó buborékok csiklandozták nyelvét. Élvezte
a hideget, az édes ízt, majd kisvártatva bekapott pár szem mogyorót is. Pár
pillanattal később megszólalt a mobilja. „Zita” – olvasta a kijelzőn világító
szöveget. Lehalkította a tv-t, és gyorsan felvette a készüléket.
-
Na
Hello! – szólt bele vidáman. - Mi újság?
-
Szia!
Ezt én kérdezem tőled! Minden ok? Rendben leértetek a szállodába?
-
Le
persze, volt egy kis kavarás a recepción, nem azt a szobát kaptuk, amit
foglaltuk, de most már minden ok.
-
Na!
Mi történt? Mesélj!
-
Képzeld,
elkeverték a foglalásunkat, cserébe felajánlottak egy dupla akkora szobát,
ráadásul nem az első emeleten, hanem a harmadikon, ami közvetlenül az erdőre
néz. Ha láttad volna a recepciós szabadkozó tekintetét, meg, ahogy magyarázkodik.
Vagy ötször bocsánatot kért. A végén már megsajnáltam szegény fiatal srácot.
-
Képzelem.
Gondolom szép lehet a szoba. Na, és az ágyat felavattátok már?
-
Jajj,
ne máár! Rögtön ez jut eszedbe?
-
Hülyéskedsz?
Ha végre kettesben lehetek a párommal, egy idilli helyen? Mikor máskor?
-
Nem.
Erre még nem került sor. Majd este…gondolom.
-
Oké,
csak vicceltem…És milyen a szálloda? Körülnéztetek már?
-
Eddig
csak a Wellnessben, egész délután ott voltunk. Zoli még most is ott ejtőzik. Jó!
Nincsenek sokan, van 3 medencéjük, meg vagy öt fajta, különböző szaunájuk.
Holnapra már masszázsra is bejelentkeztem.
-
Milyenre?
-
Egy
Shi-Zen masszázsra.
-
Az
meg milyen?
-
Állítólag
jó, bekenik az egész tested mindenféle olajjal, és finoman belemasszírozzák a
bőrödbe, meg bizonyos pontokon nyomkodják az izmokat is. Akkupressziós
pontokon, ahogy olvastam. Stressz oldó hatású. Totál ellazulsz tőle, talán még
el is alszol. Kíváncsi vagyok.
-
Remélem
férfi a masszőr! Tudod, egy határozott, erős kéz, ami finoman simogatja az
olajos bőrödet…Folytassam? Szinte látom magam előtt.
-
Na,
úgy hallom ma nagyon be vagy indulva…Esetleg, kérd meg az Istit, hogy este
masszírozzon meg.
-
Az
Isti? Inkább beül a tv elé egy sörrel, maximum a poharat masszírozza, de nem
engem.
-
Akkor
menjetek el ti is valahova, kettesben. Majd
elmesélem, hogy milyen volt a masszázs. Egyébként nem tudom ki a masszőr.
Gondolom férfi, de nem kérdeztem.
-
A
stressz oldás most rád is fér. Erről jut eszembe, Zolival mi van, hogy vagytok?
-
Most
jól van. A feje állítólag nem fáj. Megszűntek a dühkitörések is. Jövő héten elmegy
egy pszichológushoz. Ultimátumoz adtam neki, ha nem teszi, elköltözök a
gyerekekkel. – válaszolta Sára, miközben komoran maga elé nézett.
-
Ennyire
durva a helyzet?
-
Ennyire.
Még nem meséltem neked a legutóbbi sztorit. Igazság szerint nem is akartam, de,
kíváncsi vagyok, te mit gondolsz róla. – mondta Sára, és nagyot sóhajtva
belefogott a történetbe – Képzeld két hete majdnem összeverekedett a Duna Plázában
az egyik biztonsági őrrel.
-
Micsoda?
Miért??
-
Az
egész azzal kezdődött, hogy elmentünk kettesben moziba, majd utána beszaladtunk
az egyik könyvesboltba. Tudod, ami ott van a másodikon.
-
Tudom.
A Costa mellett, én is be szoktam néha ugrani oda. És mit történt?
-
Szóval
válogattunk a könyvek között, amikor Zoli odarántott magához, és egy nagy,
színes könyvre mutogatott, miközben egyre hevesebben magyarázott valamit.
-
Mit?
Milyen könyv volt az?
-
Egy
útikönyv Angoláról – válaszolta Sára, hangja idegesen csengett az emlékek
hatására. – Tudod ott volt kiküldetésben pár hónapja.
-
Tudom…a
könyv előhozta a rossz emlékeket?
-
Igen,
egyre hangosabban követelte az eladóktól, hogy tüntessék el a polcról. Én
próbáltam lecsillapítani, de hasztalan, végül az egyik alkalmazott hívta a
biztonsági őrt. – mondta Sára. Hangjába szomorúság és szégyen vegyült.
-
Nem
mondod. Ez gáz. Sajnálom, és mi történt végül?
-
Végül
nagy nehezen sikerült a lelkére beszélnem, szerencsére mielőtt azzal az őrrel
is összeugrott volna. Esküszöm nem sok kellett hozzá. ..Komolyan, nem értem,
miért ilyen hülye néha!? – válaszolta Sára elkeseredve, és érezte, hogy
belülről a sírás fojtogatja
-
Szegénykém.
Akkor most jól is jött ez a Wellness hétvége nektek...úgy értem Zoli is
feltöltődik, és jó hatással lesz rá.
-
Remélem.
Tudom, hogy jó ember. De az elmúlt hetekben annyira megváltozott! Tudod. Nem
figyel oda a külsejére, holott régen úgy kellett kirugdalni a tükör elől.
Mindenért dühös, vagy csak szimplán mogorva.
-
És
a gyerekek hogy viselik? A munkahelyén mi a helyzet?
-
A
gyerekekkel teljesen normális. Az építész irodán sincs rá panasz.
-
Figyelj,
eddig nem kérdeztem részleteiben, úgy voltam vele majd elmondod, ha akarod, de most
kicsit aggódom…miattad. Mi történt vele Afrikában? Pontosan? Ha tapintatlan
vagyok, és kényes a téma szólj. Semmi gond. Tudod.
-
Nem.
Nem – felelte megnyugodva Sára, felülkerekedve a síráson. Leült az ágy szélére
mivel eddig fel alá sétált, ahogy beszélt a barátnőjével. Újabb pohár pezsgőt
töltött magának, és egy húzásra megitta.
-
Halló!
Itt vagy még?
-
Itt,
itt, csak közben pezsgőt iszom. Erre muszáj – válaszolta Sára, és elnyomott magában
egy kitörni készülő böfögést.
-
Megértem.
Az ital mindig jó ilyenkor.
-
Szóval
Zoli mesélte, hogy amíg kint volt Angolában, egyik nap megállították a
konvojukat a helyi felkelők. Az egyik milícia. De ezt tudod, már mondtam.
-
Igen,
mondtad, hogy csak több órás huzavona után mehettek tovább, és az egész
szituáció félelmetes volt.
-
Igen,
de a történet itt nem ér véget. Zoli munkatársával összefutottam múltkor az
utcán. Tudod, aki szintén kint volt vele. Szóval kérdezem a munkatársát Petit,
hogy hogy van, mi újság a családdal, a szokásos kérdések. Végül valahogy szóba
kerül Afrika is.
-
És
mit mondott?
-
Amikor
kiejtettem Angola nevét elkomorult. Hosszú hallgatás után csak annyit mondott
jobb elfelejteni azt a vérontást. Reméli, hogy Zoli is így tesz. Ezen
ledöbbentem – válaszolta Sára izgalommal a hangjában. – Érted? Vérontást. Ezt
mondta. Bármikor rákérdeztem Zolinál, soha nem beszélt semmilyen erőszakról,
vagy vérontásról! – folytatta dühösen.
-
Ez
tényleg furcsa. Szerinted miért nem mondta? Mit hallgat el?
-
Fogalmam
sincs.
-
Miért
nem kérdezed meg őt?
-
Megtettem.
– válaszolta Sára indulatosan.
-
Oké,
oké, elhiszem. És mit mondott?
-
Semmit,
csak azt, amit már én is meséltem neked korábban. Erre rákérdeztem a vérontásra,
amit Petitől hallottam. Hogy tényleg meghalt e valaki, valóban úgy zajlott e minden
a lázadókkal, ahogy előadta nekem.
-
És?
Mit válaszolt?
-
Tisztán
láttam rajta, hogy egy pillanatra ledöbbent, majd néma hallgatásba burkolózott.
-
Háát!
Ez tényleg különös. Remélem, kiderül az
igazság, Zoli pedig olyan lesz, mint régen!
-
Azt
én is nagyon remélem! – válaszolta nagyot sóhajtva Sára.
-
Na,
jó, nem tartalak fel. Érezzétek jól magatokat! Te meg főleg! A masszázsról
várom majd a beszámolót. Puszi.
-
Nem
tartasz fel. Köszi. Ha hazaértünk majd hívlak, és elmesélem milyen volt. Puszi –
mondta Sára, és bontotta a vonalat.
3.
A férfi pihegve lépett ki a szauna
ajtaján. Patakokban folyt rajta a veríték, hófehér bőre most láng pirosan
festett a forróságtól. Kicsit megszédülve belebújt a fal mellett hagyott
papucsába, majd az elhasznált szauna lepedőt, az erre a célra odakészített
kosárba hajítva a merülő medencéhez indult. Torkán kéjes sóhajként buggyant ki
a felfrissülés érzése, ahogy a forró bőr találkozott a jéghideg vízzel. Fejét a
víz alá merítette majd többször is beleprüszkölt a medencébe. Pár percig
időzött így, hagyta, hogy a hideg átjárja testét, végül kimászott a vízből, és
a terem távoli sarka felé indult ahol a fürdőköntösét hagyta. Végignyúlt a
fonott műanyag ágyon, élvezte a friss, puha, meleg ruhaszövetet, ami testét
körbevette. Lehunyta a szemét, várta, hogy az egekben lévő pulzusa ismét
normális legyen. Fülében dobolt a vér, szíve hevesen vert. Imádta az ilyen
pillanatokat, és most végre a feje sem fájt. Nem tudta pontosan meddig időzött
így, ebben a lebegő állapotban. Nyugalmát egy felfújható gumilabda zavarta meg,
ami épp a hasán landolt. Felnézett, egy 5 éves forma kislányt látott maga
előtt.
-
Tied
a labda? – kérdezte mosolyogva a férfi.
-
Igen,
az enyém. Bocsánat csak kipattant a medencéből – jött a megszeppent válasz.
-
Semmi
gond. Tessék, itt van.
-
Köszönöm.
- felelte a kislány félénken, és apró karjaiban a nagy, színes strandlabdával,
már el is szaladt a gyerekmedencék irányába, ahol egy harminc év körüli nő
várta rosszalló tekintettel.
A
nő odaintett a férfinek, hogy elnézést kérjen. A férfi mosolyogva biccentet,
majd visszafeküdt az ágyra. Kisvártatva elaludt. Heves fejfájás ébresztette.
Rápillantott a faliórára. Már több mint két órája volt a wellnessben.
Kinyújtóztatta elernyedt izmait, komótosan megigazította köntösét, és elindult
a kijárat felé. A folyosó végén beszállt a liftbe és megnyomta a 3. emeletet
jelző gombot. Miközben haladt az emeletek között a felvonó hátfalára szerelt
tükörben nézegette magát. Egy 40 év körüli borostás arc bámult vissza rá, az
arcban apró barna szempárral, és már itt-ott őszes hajkoronával. Lassan végigmérte
képmását: közepesen izmos, enyhén pocakosodó alakot látott maga előtt, kék
strandpapucsban, és fehér fürdőköntösben. Elvigyorodott. Tükörképe is ugyanígy tett, de mosolya
szélesebb, és gúnyos volt. Szinte vicsorgott. Úgy látta, hogy egy dühtől izzó, vérben
úszó fekete szempár néz vissza rá a tükörből. A látványtól megijedt, és gyorsan
hátrakapta a fejét. Szíve hevesen kalapált. Lassan megismételte a mozdulatot.
Képmása engedelmesen követte most miden rezdülését. Pislogott egyet. Tükörképe utánozta, a
szemhéjak egyszerre csukódtak, nyitódtak a tükör mind két oldalán. Ettől megnyugodott.
A lift csilingeléssel jelezte, hogy
megérkezett a 3. emeletre. A férfi kilépett, és elindult a 316-os szoba felé.
Belépett az ajtón. Párja az ágyon aludt, mellette az éjjeli szekrényen egy üres
pezsgős üveg állt. A tv be volt kapcsolva, egy főzőműsor képei pörögtek a
képernyőn. Óvatos mozdulatokkal elhúzta az előszobai szekrény ajtaját, és a
bőröndjéért nyúlt. Felpattintotta a zárat, és a ruhakupac mélyéről egy automata
pisztolyt vette elő. Csőre töltötte a fegyvert, majd megkerülte az ágyat, leült szabadon hagyott felére,
átnézett a lányra, jobb halántékához emelte a pisztolyt, és főbe lőtte magát.
