2023. szeptember 21., csütörtök

Szépírói kurzus 2023/ősz/1 - Lantay Éva verse

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Csontos Éva, aki Lantay Éva néven írja verseit, azt a feladatot választotta, hogy a kurzus másik hallgatónak, Sipeki Zsófinak egy korábban megjelent versére írt variációt. Nehéz dolog a "semmiről" írni, dolgoztunk is az órán a szöveggel, aztán megszületett a szép eredmény, amit örömmel közlök. 

Lantay Éva:
 
a semmiről
Hommage à Sipeki Zsófi
 
a semmin mélázok magamban
a semmi ágán ül
 
bámulom a monitort
a kurzor sem csinál ma semmit
elönt a zsibbadtság
 
rossz a szék
az zsibbad
nem a semmi
 
ha nem csinálok
semmit
valami zsibbad
 
zsibbasztó a semmi
ez minden
 
Budapest, 2023. szeptember 14.


2023. május 1., hétfő

Szépírói kurzus 2023/tavasz/21 - Szabó L. Szilvia novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Szabó L Szilvia (akit Mukné Szilviaként ismertünk meg) azt a feladatot választotta, hogy egy valóságos bűnügyi hír nyomán ír egy kisprózát. A szomorú történetről mindenki tudhat, aki a napokban olvasott információs oldalakat, egy nevelőszülő a rábízott kisfiú halálért felelős, a már halott gyermeket két napig rejtegette. Szabó L Szilvia hiteles elbeszélést írt, közlését fontosnak érzem.  


Szabó L. Szilvia

 

Az őrület határán

 

Este hat óra, vacsoraidő.

Géza még nincs itthon, megint minden egyedül rám hárul. Biztos a nőjénél van. Jobb is, hogy nincs, mert vagy veszekednénk, vagy nem is szólnánk egymáshoz.

A kicsik már éhesek. Megmelegítem a mikróban az ebédre főzött csirkepörköltet és utána a tarhonyát. Hozok a spájzból savanyúságot; céklát és vegyes vágott savanyút. Józsika imádja. Blanka és Balázs is szeretik.

– Blanka! –szólok be a szobába. – Segítenél megteríteni az asztalt?

– Persze, anya, rögtön jövök – válaszolja.

Blanka már tizenhároméves, nagylány. Imádja a kicsiket, mindig azt mondja, hogy óvónő lesz. Balázst is mindig babusgatja, bár az öccse már egyre kevésbé viseli ezt el. Kamaszodik már ő is, kiskamasz. Mindig azt mondja, hogy már iskolás, nem kisbaba. Józsikával, aki két és féléves és a kis Szandrával, aki még csupán egyéves, velük is sokat foglalkozik, játszik velük, meg énekel nekik. Ők meg tapsolnak. Gyönyörű hangja van. Énekesnő is lehetne. A két kicsi a nevelt gyermekem, de úgy szeretem őket, mint a sajátjaimat. Mindig is nagycsaládot szerettem volna. Már több ideiglenesen befogadott gyermeket neveltem. Nehéz volt őket elengedni, vissza a vérszerinti szüleikhez, amikor azok talpra álltak. Ilyenkor kicsit kiszakítottak a szívemből is. 

A mostani kicsik édesanyja tizenhétéves, de már a negyedik gyermeket szülte meg. Állítólag a nevelőapjától vannak. Nem értem, a gyermekeket kiemelik a családból, mert veszélyeztetve vannak, a nevelőapát meg hagyják. Le sem tartóztatják.  

Blanka közben, amig a gondolataim cikáznak, megteríti az asztalt.

– Szólj az öcsédnek, hogy készen van a vacsora – mondom neki.

– Öcsi, kész a vacsora! – kiabál fel az emeletre. – Hozom Józsikát is – mondja. Bólintok. A kicsinek szedek a tányérjára tarhonyát, a húst apróra vágom és teszek mellé savanyúságot is, amit annyira imád. Bemegyek Szandráért, beültetem az etetőszékbe. Közben a gyerekek helyet foglalnak az asztalnál. Előveszem az ebédről megmaradt húslevest, turmixgépbe teszem a levét, egy kevés húst, zöldséget és tésztát. Az egészet összeturmixolom, ez lesz Szandra vacsorája. Picit még rámelegítek. Közben mosolyogva hallgatom, ahogy a gyerekeim egymással civódnak, hogy ki, melyik részét kapja a csirkének.

– Itt a vacsora kincsem! – ülök Szandra mellé. A kicsi már tátja is a száját.

– Anya! Ha megettük a vacsorát, megnézhetünk még egy mesét a tévében? – kérdezi Balázs.

 – Először fürödjetek meg és csak utána, de csak egyet! Aztán alvás, holnap iskola – válaszolom. A nagyok végeznek, feltrappolnak az emeletre. Szandra szépen eszik, de neki nem kell rágnia. Józsikát figyelem. Egyre jobban megy neki az étel megrágása. Nagyon rossz állapotban volt, amikor hozzánk került. Mióta nálunk van, felszedett három kilót és mindig mosolyog. Imádnivaló.

Szandra eltolja magától az ételt. Úgy látszik, jóllakott. Józsika felé fordulok:

– Beviszem Szandrát a szobába, mindjárt jövök.

Nem voltam sokáig távol, csupán néhány percig. A konyhába visszaérve, halk hörgés üti meg a fülem. Józsikához ugrom, kinyitom a száját, és amennyire tudom, kikaparom belőle az ételt. Látom a rémületet a szemében.

– Mi történt kincsem? Félrenyeltél? – picit megütögettem a hátát, de semmi nem történik. – Kérlek, Istenem! – De senki nem segít. A pici teste összecsuklik, nem lélegzik.

Az idő lelassul, talán meg is áll. A kicsit a karjaimba veszem, olyan, mint aki alszik. Beviszem a szobába, és óvatosan az ágyra teszem. Betakargatom. Megsimogatom szőke fürtjeit. Mint egy robot megyek Szandrához. Levetkőztetem és megfürdetem. Kap tisztaruhát, meg pelust és az ágyacskájába fektetem. Még elpakolom a konyhában hagyott ételt, és Józsika mellé fekszem, átölelem őt. Lehunyom a szemem, közben némán fohászkodom.

– Kérlek Istenem, add, hogy csak egy álom legyen.

 

 


2023. április 30., vasárnap

Szépírói kurzus 2023/tavasz/20 - Szesztai Zsuzsa verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Szesztai Zsuzsa azt a feladatot választotta, hogy a szavak variációival teremt izgalmas hangzást, új jelentésű sorokat, sajátos hangulatokat. Nagyon jó munka, gratulálok! 


Szesztai Zsuzsa:
 
neveket rajzol
 
neveket rajzol a szél a homokba
sárga fövenyen karcsú a nyár szalad
homokba hordja a szél a nevedet
fövenyen szalad a nyár karcsú sárga
 
almafa virágát szanaszét szórja
földig hajol a lombja felhőtlen ág
szanaszét virágát szórja az alma
hajol az ág lombja felhőtlen földig
 
rajzol a szél homokba a nevedet
felhőtlen ág szalad a sárga földig
szanaszét szórja a lombja virágát
fövenyen szalad a szél a homokba
 
2023. április 24.


Szépírói kurzus 2023/tavasz/19 - Tálos Kata verse

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Tálos Kata azt a feladatot választotta, hogy szerepverset ír. A vers egy hajléktalan nevében íródott, és olyan jól sikerült, hogy valóban megjelenhetne az utcán élők nagyon is színvonalas lapjában, a Fedél nélkül című kiadványban. Gratulálok! 


Tálos Kata
A nincs szava
 
(Petőcz András – Egy hajléktalan vallomása c. verse nyomán)
 
Csak én vagyok, meg a világ
s köztünk egy szakadék,
a van és a nincs között
ott tátong a szakadatlan ég.
 
Voltam én már jöttment,
de most csak jövök-megyek,
koldusbottal vagy bot nélkül,
tanúim a völgyek meg a hegyek.
 
Jobb sorsból jöttem,
jobb sorsra is való vagyok,
ha nem lenne a nincs szava,
az húz a semmibe, s a sörben a habok.
 
Beléjük nézek,
s belefeledkezem bánatomba,
az élet valaha szép volt,
ma én vagyok a kitaszítottak szobra.
 
Az asztalról csak leeső morzsák
vagy aprópénz jut nekem.
Mire elég ez? Enni nem.
Hát akkor inkább eliszom az eszem!
 
Az élet farvizén evezek
mellőzötten, jogfosztottan,
hát van még kinek az életem
egy petákot is ér – vagy feladjam?
 
Fekszem a kapualjban,
s mindenki átlép rajtam
azt sem veszik észre, ha fáj,
de azt sem, ha meghaltam...
 
2023. 04. 24.
 

 


Szépírói kurzus 2023/tavasz/18 - Nagy Tímea verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Nagy Tímea azt a feladatot választotta, hogy variációkat ír, ahogy azt nagy klasszikusok, például Weöres Sándor is megtette. Nagyon jól sikerült munka, Weöres is szeretné.


Nagy Tímea
Sorok másként
 
De a porcelán emlékezete
másként működik,
ami a felejtésből visszatér,
a hangját megtalálni jön.*
 
Az emlékezet porcelánja
működhet felejtésből,
de másként jön,
ki hangjáért tér vissza.
 
Elfelejti a porcelán
ami máshogy működik,
megtalálja hangját,
kinek emlékezete visszatér.
 
A felejtés működése
a visszatérő emlékezet,
másként jön, de megtalálja
a porcelán hangja.
 
Működik a hang
ha a porcelán emlékezik,
másként tér vissza,
ami megtalálja a felejtést.
 
Ha a hangok porcelánja
elfelejt visszatérni,
az emlékezet megtalálja,
ami másként működik.
 
Hangból jön a másként,
visszatér, mint a porcelán
az emlékezet működik,
de a felejtés megtalál.
 
De ami a felejtésből visszatér,
másként működik,
porcelán és emlékezet
hangját megtalálni jön.
 
A porcelán és a felejtés
megtalál, ha működik,
de másként tér vissza a hang,
ha emlékezik.
 
*Sorok Ughy Szabina Csehszlovákia és Louise Glück A vad nőszirom című verséből (Gerevich András fordításában).

 


Szépírói kurzus 2023/tavasz/17 - Sipeki Zsófi verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Sipeki Zsófi a variáció elvét alkalmazta új versében. Variál és ismétel, és ezzel zeneiévé teszi a szöveget. "Nem beszél semmiről", és mégis mond valamit. Sikeres munka, nagy örömmel közlöm.


Sipeki Zsófi

 

Semmi se van

apró szöszök pihennek meg a monitoron
miközben nem csinálnak semmit sem. én sem.

elzsibbadt a lábam, pedig az se csinált semmit.
ma különösebben tényleg nem csinált semmit.

pedig azt, amit szokott, ma is nagyon jól csinálta.
dolgozott, mint én. csak a lábam nélkül én hiába.

a semmi se, az mindig van. van, amikor semmi se.
apró szöszök pihennek meg a monitoron. ez minden.


2023. április 23., vasárnap

Szépírói kurzus 2023/tavasz/16 - Bálity Csaba novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Bálity Csaba azt a feladatot választotta, hogy Örkény István  A Sátán Füreden című egypercese nyomán megírja az újabb "sátáni" történetet. Igen jól sikerült munka, nagy örömmel közlöm.


Bálity Csaba

A Sátán a Mészáros utcában

A sofőr jobbra-balra forgatta a fejét, hol az egyik, hol a másik tükörbe pillantgatott tolatás közben. A szemetesautó hangos pittyegése megtörte a budai mellékutca reggeli csendjét.  A két kukás még a saroknál leugrott a kocsiról, egykedvűen sétáltak a parkoló járművek mellett. A magasabbik, borostás negyven körüli férfi egy pillanatra megtorpant.

– Figyeld má’, ez meg mi a faszom? – kérdezte a fiatalabb társától, állával a kukák felé bökve.

A járdaszegély mellett sötétszürke nejlonzsákok hevertek, nekitámasztva a katonás sorban álló szemetesedényeknek. A másik, egy valamivel fiatalabb, sápadt, karikás szemű férfi érdeklődve vette szemügyre a spárgával bekötött szájú zacskókat. Közelebb lépett, bakancsával megrugdosta őket, de nem lett okosabb. Mindketten tanácstalanul nézték a kompozíciót, amikor nyikorogva kinyílt a ház kapuja,  egy lakó lépett elő a sötétből. A szemüveges férfi csíkos fürdőköpenyt, frottírzoknit és papucsot viselt. Mindkét kezét a köntös zsebébe mélyesztette.

– Jó reggelt – mondta a két kukásnak, akik szó nélkül visszabiccentettek. – Ezeket is fel kéne dobni – mutatott a zsákokra anélkül, hogy kezét kihúzta volna a zsebéből.

– Mi van benne? – kérdezte érdeklődve a karikás szemű.

– Mit számít az, mi van benne? Hajítsák fel a kocsira és kész!

– Ez nem olyan egyszerű – vette át a szót az idősebb kukás. – Egyrészt, csak az edényekbe kitett hulladék elszállítását rendezte a társasház. Az egyebekre nincsen fedezet.

Itt rövid hatásszünetet tartott, mivel ezt érezte a legfontosabb üzenetnek, és bár további érvek is voltak a tarsolyában, úgy tervezte, ezeket majd akkor veti be, amikor az árról kezdenek alkudozni. A terv működőképesnek tűnt, a köpenyes először vette ki kezét a zsebéből. Ujjait végig húzta a markában tartott pénzen, hogy egyértelművé tegye, egynél több bankjegyet szorongat.

– Ezen talán csak lehet segíteni – mondta magabiztosan, miközben visszacsúsztatta a pénzt a fürdőköpeny zsebébe.

– Másrészt – folytatta a kukás, mintha meg se hallotta volna a közbevetést – egyáltalán nem mindegy, milyen típusú hulladékról van szó.

– Nukleáris hasadóanyag. Az gond? – kérdezte szája szegletében egy félmosollyal a köpenyes, de aztán látva a másik kettő döbbent arcát, hamar felismerte, hogy humorizálással aligha éri el a célját. 

– Természetesen vicceltem, nincsen benne semmi rendkívüli. Megnyugodhatnak.

– Mi aztán nem vagyunk nyugtalanok – csapta le a magas labdát a fiatalabb szemetes. – Tőlem ítéletnapig itt maradhatnak ezek a zsákok. Az önkormányzatnál lehet konténert rendelni. Fent van a telefonszám a honlapon. Minden jót!

Mintha egy begyakorolt koreográfia szerint zajlanának az események, a borostás füttyentett a sofőrnek, hogy indíthat.

– A kommunális hulladékot is itt hagyják? – kérdezte gúnyosan a köpenyes, hogy egyértelművé tegye, tudja, csak színjátékot játszik a másik kettő. Kezére játszott az is, hogy éppen ebben a pillanatban nyílt a vezetőfülke ajtaja, és a gépkocsivezető, aki az eddigi párbeszédből egy szót se hallott, érdeklődve közeledett a kompániához.

– Mi van már? – kérdezte a sofőr a kollégáit.

– Ezeket akarja elvitetni az úr – mondta magyarázólag a karikás szemű, miközben egy pillanatra se vette le tekintetét a fürdőköpenyesről.

– Mi ez?

– Éppen ezt szeretnénk kideríteni – mondta a borostás – de nagyon titokzatos az úriember.

– Nincsen ebben semmi titok, csak nem értem a körülményeskedés okát. Azt hittem, mostanra már árkon-bokron túl lesznek.

– Eleve vannak a veszélyes hulladékok, azok szóba se jöhetnek – magyarázta a sofőr, szája sarkában le-fel járt a cigaretta. – A másik meg, hogy tönkre tudja tenni a gépet. Tudja, mennyibe kerül egy javítás?

– Nem tudom.

– Sokba. Ha eltörik a kés például. Az nyolcmillió. Úgy értem, nyolcszázezer forint – helyesbített a sofőr, mert az első összeget maga is komolyan vehetetlenül magasnak érezte.

– Nem fog eltörni a kés, ezt garantálom.

– Volt már rá példa.  Nem szeretnénk, ha megint előfordulna. Ha van egy fürdőszoba felújítás teszem azt, utána meg a tulaj kihordja a sittet, mi feldobjuk jóhiszeműen, aztán hirtelen reccs, már el is tört a kés a tömörítőben. Tetszik érteni? – érvelt tovább a borostás.

– Mondjuk, a nagyságos asszony azt mondja, nem tetszik a csempe, már nem divatos a virágmintás. Le kell verni. Nem tudom persze, milyen maguknál a csempe, ezt csak példának mondtam. Akkor nincs mese, utána meg ott marad a rengeteg törmelék – erősített rá a sofőr.

– Az én feleségemnek volt nagyobb problémája is a mintánál – legyintett a fürdőköpenyes. – Amúgy ördöge van, tényleg most csináltattuk meg a fürdőt. A nejemnek hol a szaniter nem volt elég jó, hol a fuga színe nem passzolt szerinte a bordűrhöz. Volt itt egy erdélyi brigád, Déváról. Na, azokat is majdnem az őrületbe kergette. Soha, semmi nem volt neki elég jó. Munkaidőben a kivitelezők vérét szívta, utána meg az enyémet. Bérszámfejtőként is mindent tudott a hidegburkolásról. Három hét múlva, a dévai kőművesek kezdték mondogatni, hogy asszony kell a házba.  

– Mondtuk, hogy ebben nem tudunk segíteni. Húzza odébb a zsákokat, hogy tudjuk üríteni a kukákat! Már így is késében vagyunk – méltatlankodott a karikás szemű.

– Dehogy húzom. Hozzá nem érek. Amúgy nem esik jól, hogy nem bíznak bennem. Mondtam, hogy nincsen sitt a zsákokban. Azt már elvitték a dévaiak múlt héten, amikor végeztek. De ha nem akarnak egy kis pénzt keresni, vagy azt hiszik, baja lenne ennek a húsdarálószerű izének, nekem úgyis jó. Ha esetleg mégis meggondolnák magukat, csak csengessenek fel a kaputelefonon. Tizenkilences lakás, Kelemen – mondta a fürdőköpenyes, majd sarkon fordult és eltűnt a kapualjban.

A két kukás megbabonázva bámult a zsákokra, a sofőr anélkül, hogy tekintetét levette volna a fekete nejlonról, balkézzel hirtelen mozdulatot tett, nem lehetett eldönteni, hogy a füstszűrőig szívott cigaretta csikkjét hajította el, vagy csak nyugtatólag intett a kukásautó mögött lassanként feltorlódó kocsisornak.