A Szépírói Műhely őszi féléve folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható,
lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus
hallgatója, Imolai Judit azt a házi feladatot oldotta meg, hogy
Beckett "Godot"-ja nyomán disztópikus színpadi művet ír. Munkája napjainkról szól, sajátos módon jeleníti meg a bennünk levő feszültséget. Kiváló munka, örömmel közlöm.
Imolai
Judit:
MACSKA
A GÁTON
Színmű
egy felvonásban
Szereplők:
Sárközi
Károly (64, idős vízügyes)
Sárköziné
Böbe (62, Károly felesége)
Pisti
(17, iskolás önkéntes)
Macska
(vörös cirmos, néma szereplő)
Rádió
(mély férfi hang)
HELYSZÍN:
Kopott,
régi szobában a sarokban a főfalon repedés, a hengerelt festés mintája
megtörik. A szobában kevés bútor, a nappaliban asztal, székek, egy dívány,
négylábú állványon tévé, azon antennás rádió. Az ablakon vitrázsos függöny,
kívülről szürke fény dereng be. Az asztalon térképek, régi jegyzetek. Lassú
vízcsöpögés hallatszik. A szereplők otthoni ruhában, kétrétegű melegítőben, az
asszony melegítőjén felül rávett mintás otthonka. A Macska a horgolt pléddel
letakart díványon szendereg.
ELSŐ
JELENET
(Károly
az ablak előtt áll, mereven bámul a kifelé. Böbe a székén ül, lassan forgat egy
pohár vizet a kezében. A Macska nyugodtan fekszik a díványon a sarokban, alszik.)
KÁROLY
(maga elé): Tegnap azt mondták, ma tetőzik. Bekapcsolom a rádiót.
RÁDIÓ:
A Duna magyarországi szakaszán folytatódik a vízállás-emelkedés.
BÖBE
(fel sem nézve): Tegnapelőtt is ezt mondták. Meg azelőtt.
KÁROLY:
Még van áram, 670 centinél lekapcsolják.
BÖBE:
A fagyasztó üres, és két gyertyánk van.
KÁROLY:
Vizünk még van inni.
BÖBE:
Van.
KÁROLY:
A Macska evett?
BÖBE:
Evett.
KÁROLY:
Jön majd egy gyerek. Önkéntes.
BÖBE:
Minek?
KÁROLY:
Küldték.
BÖBE:
Mit tud segíteni?
KÁROLY:
Semmit. Mi segítünk.
MÁSODIK
JELENET
Csend.
Károly és Böbe az asztalnál ülnek, maguk elé néznek. A Macska nem mozdul. Csengetnek,
egy kamasz fiú érkezik, belép.
PISTI:
Megjöttem.
KÁROLY:
Honnan?
PISTI:
Villány felől. Egy darabon hoztak, aztán gyalog.
BÖBE:
Mihez értesz?
PISTI:
Semmihez. Kellene az önkéntes munka igazolás. Így kapok bizonyítványt.
KÁROLY:
Azt adunk.
PISTI
(suttogva, az asztalon térképre meredve): Ez mi?
KÁROLY:
Térkép. Napló. Írjuk az áradás centiket, mérjük, beírjuk.
PISTI:
Beküldjük valahova?
KÁROLY:
Minek?
PISTI:
Ezt maga rajzolta?
KÁROLY:
Igen. Hidrogeológus mérnök vagyok. Régen a városban voltam.
PISTI:
Mit csinál itt a parton?
KÁROLY:
Ügyelek. Védem a vármegye végvárát. Írom a centiket.
PISTI:
Minek?
KÁROLY:
Semminek. Az ár jön. Utána... Apadás lesz. Egyszer majd nyugdíj. Talán.
BÖBE
(keserűen): Talán. Mindig „talán”. Egyszer majd, mi lenne valami biztos?
KÁROLY
(nem néz rá, csak az ablakon át a vízre): A víz nem biztos. Soha nem
volt.
HARMADIK
JELENET
Csend.
Károly a rádió előtt áll, a gombot tekergeti, megpróbál hírt találni. Zavaros
recsegéssel hallatszik az adás. Pisti és Böbe az asztalnál ülnek, a Macska
alszik.
PISTI:
Internet nincs?
KÁROLY:
Nincs. Tévé van, amíg van áram. Aztán rádió, elemünk még van hozzá.
BÖBE
(kissé élesen): Nem is érti.
KÁROLY
(halkan, a fal felé): Jobban érti, mint mi.
BÖBE:
Tetőzik már?
RÁDIÓ:
Baján szeptember 19-én árvízvédelmi készültség kerül elrendelésre.
KÁROLY:
Még nem állt meg. Semmi nyugvópont. Még mindig semmi.
BÖBE:
Mintha az egész világ elnémult volna. Csak mi maradtunk.
PISTI
(félve, alig hallhatóan): És a víz.
BÖBE
(magában mormogva): És a víz. Az idén nem is vetettem a kertbe semmit.
PISTI:
A macska nem fél. Mintha nem is lenne semmi.
BÖBE:
Mert nincs semmi.
NEGYEDIK
JELENET
Újra
csend. A Macska nincs a helyén. Pisti nézelődik, keres. Károly az ablak előtt
áll. Böbe a vizespohárra mered, lassan iszik belőle.
PISTI:
Hova lett a Macska?
KÁROLY
(áll, az ablakon kinézve): Kiment a ház elé a gátra. Szétnéz.
PISTI:
Tud úszni?
KÁROLY:
Ha szükség lenne rá. De nincs.
RÁDIÓ:
A gátak állnak, de sok helyen alakulnak ki szivárgások, feltörő buzgárok.
BÖBE
(eltűnődve): Milyen lenne, ha egyszercsak mindent elvinne a víz?
KÁROLY
(komoran, vágyakozva): Csendes. Mindig csendes.
PISTI
(remegő hangon): És mi?
KÁROLY:
Mi? Mi csak várunk. A víz nem egy egzakt tudomány.
BÖBE
(keserűen mosolyogva): Várunk. Várunk valamire, ami sose jön.
KÁROLY:
Úgy iszod azt a vizet, mintha a Duna hordaléka lenne.
BÖBE:
Eljön még az az idő is.
PISTI
(suttogva): A tetőzés után. Az apadás jön. Ugye jön.
KÁROLY:
Mindegy. A víz, az víz marad. Csak kevesebb lesz. Egyszer alig lesz.
ÖTÖDIK
JELENET
Újabb
csend, hallgatnak. A Macska már újra a helyén, a díványon mozdulatlan fekszik. A
szobában a szereplők szoborként, csendélet képben.
PISTI
(mély lélegzetet vesz, reménykedve): És majd, ha lemegy?
KÁROLY
(szinte gépiesen): Akkor majd várjuk a következőt.
RÁDIÓ
(halk, recsegő adás): A Vízügyi Főigazgatóság felhívja a figyelmet: az
ár levonulása után is fenn kell tartani a figyelőszolgálatot.
BÖBE:
Mindig jön. Mindig.
KÁROLY:
Felírjuk. Rögzítjük.
PISTI
(elhaló hangon): Akkor várunk tovább.
KÁROLY
(halkan, maga elé): Tegnap azt mondták, ma tetőzik.
BÖBE
(csendesen visszhangozva): Ma tetőzik.
KÁROLY:
Majd én megmérem. Az a biztos. A centi nem hazudik.
BÖBE:
Mérjed.
KÁROLY
(ül, nem mozdul): Mérem.
BÖBE:
Beküldjük majd a naplót a fiúval a városba?
KÁROLY:
Minek.
V
É G E
