A Szépírói Műhely őszi féléve folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Imolai Judit azt a házi feladatot oldotta meg, hogy Beckett "Godot"-ja nyomán disztópikus színpadi művet ír. Munkája napjainkról szól, sajátos módon jeleníti meg a bennünk levő feszültséget. Kiváló munka, örömmel közlöm.
Imolai Judit:
MACSKA A GÁTON
Színmű egy felvonásban
Szereplők:
Sárközi Károly (64, idős vízügyes)
Sárköziné Böbe (62, Károly felesége)
Pisti (17, iskolás önkéntes)
Macska (vörös cirmos, néma szereplő)
Rádió (mély férfi hang)
HELYSZÍN:
Kopott, régi szobában a sarokban a főfalon repedés, a hengerelt festés mintája megtörik. A szobában kevés bútor, a nappaliban asztal, székek, egy dívány, négylábú állványon tévé, azon antennás rádió. Az ablakon vitrázsos függöny, kívülről szürke fény dereng be. Az asztalon térképek, régi jegyzetek. Lassú vízcsöpögés hallatszik. A szereplők otthoni ruhában, kétrétegű melegítőben, az asszony melegítőjén felül rávett mintás otthonka. A Macska a horgolt pléddel letakart díványon szendereg.
ELSŐ JELENET
(Károly az ablak előtt áll, mereven bámul a kifelé. Böbe a székén ül, lassan forgat egy pohár vizet a kezében. A Macska nyugodtan fekszik a díványon a sarokban, alszik.)
KÁROLY (maga elé): Tegnap azt mondták, ma tetőzik. Bekapcsolom a rádiót.
RÁDIÓ: A Duna magyarországi szakaszán folytatódik a vízállás-emelkedés.
BÖBE (fel sem nézve): Tegnapelőtt is ezt mondták. Meg azelőtt.
KÁROLY: Még van áram, 670 centinél lekapcsolják.
BÖBE: A fagyasztó üres, és két gyertyánk van.
KÁROLY: Vizünk még van inni.
BÖBE: Van.
KÁROLY: A Macska evett?
BÖBE: Evett.
KÁROLY: Jön majd egy gyerek. Önkéntes.
BÖBE: Minek?
KÁROLY: Küldték.
BÖBE: Mit tud segíteni?
KÁROLY: Semmit. Mi segítünk.
MÁSODIK JELENET
Csend. Károly és Böbe az asztalnál ülnek, maguk elé néznek. A Macska nem mozdul. Csengetnek, egy kamasz fiú érkezik, belép.
PISTI: Megjöttem.
KÁROLY: Honnan?
PISTI: Villány felől. Egy darabon hoztak, aztán gyalog.
BÖBE: Mihez értesz?
PISTI: Semmihez. Kellene az önkéntes munka igazolás. Így kapok bizonyítványt.
KÁROLY: Azt adunk.
PISTI (suttogva, az asztalon térképre meredve): Ez mi?
KÁROLY: Térkép. Napló. Írjuk az áradás centiket, mérjük, beírjuk.
PISTI: Beküldjük valahova?
KÁROLY: Minek?
PISTI: Ezt maga rajzolta?
KÁROLY: Igen. Hidrogeológus mérnök vagyok. Régen a városban voltam.
PISTI: Mit csinál itt a parton?
KÁROLY: Ügyelek. Védem a vármegye végvárát. Írom a centiket.
PISTI: Minek?
KÁROLY: Semminek. Az ár jön. Utána... Apadás lesz. Egyszer majd nyugdíj. Talán.
BÖBE (keserűen): Talán. Mindig „talán”. Egyszer majd, mi lenne valami biztos?
KÁROLY (nem néz rá, csak az ablakon át a vízre): A víz nem biztos. Soha nem volt.
HARMADIK JELENET
Csend. Károly a rádió előtt áll, a gombot tekergeti, megpróbál hírt találni. Zavaros recsegéssel hallatszik az adás. Pisti és Böbe az asztalnál ülnek, a Macska alszik.
PISTI: Internet nincs?
KÁROLY: Nincs. Tévé van, amíg van áram. Aztán rádió, elemünk még van hozzá.
BÖBE (kissé élesen): Nem is érti.
KÁROLY (halkan, a fal felé): Jobban érti, mint mi.
BÖBE: Tetőzik már?
RÁDIÓ: Baján szeptember 19-én árvízvédelmi készültség kerül elrendelésre.
KÁROLY: Még nem állt meg. Semmi nyugvópont. Még mindig semmi.
BÖBE: Mintha az egész világ elnémult volna. Csak mi maradtunk.
PISTI (félve, alig hallhatóan): És a víz.
BÖBE (magában mormogva): És a víz. Az idén nem is vetettem a kertbe semmit.
PISTI: A macska nem fél. Mintha nem is lenne semmi.
BÖBE: Mert nincs semmi.
NEGYEDIK JELENET
Újra csend. A Macska nincs a helyén. Pisti nézelődik, keres. Károly az ablak előtt áll. Böbe a vizespohárra mered, lassan iszik belőle.
PISTI: Hova lett a Macska?
KÁROLY (áll, az ablakon kinézve): Kiment a ház elé a gátra. Szétnéz.
PISTI: Tud úszni?
KÁROLY: Ha szükség lenne rá. De nincs.
RÁDIÓ: A gátak állnak, de sok helyen alakulnak ki szivárgások, feltörő buzgárok.
BÖBE (eltűnődve): Milyen lenne, ha egyszercsak mindent elvinne a víz?
KÁROLY (komoran, vágyakozva): Csendes. Mindig csendes.
PISTI (remegő hangon): És mi?
KÁROLY: Mi? Mi csak várunk. A víz nem egy egzakt tudomány.
BÖBE (keserűen mosolyogva): Várunk. Várunk valamire, ami sose jön.
KÁROLY: Úgy iszod azt a vizet, mintha a Duna hordaléka lenne.
BÖBE: Eljön még az az idő is.
PISTI (suttogva): A tetőzés után. Az apadás jön. Ugye jön.
KÁROLY: Mindegy. A víz, az víz marad. Csak kevesebb lesz. Egyszer alig lesz.
ÖTÖDIK JELENET
Újabb csend, hallgatnak. A Macska már újra a helyén, a díványon mozdulatlan fekszik. A szobában a szereplők szoborként, csendélet képben.
PISTI (mély lélegzetet vesz, reménykedve): És majd, ha lemegy?
KÁROLY (szinte gépiesen): Akkor majd várjuk a következőt.
RÁDIÓ (halk, recsegő adás): A Vízügyi Főigazgatóság felhívja a figyelmet: az ár levonulása után is fenn kell tartani a figyelőszolgálatot.
BÖBE: Mindig jön. Mindig.
KÁROLY: Felírjuk. Rögzítjük.
PISTI (elhaló hangon): Akkor várunk tovább.
KÁROLY (halkan, maga elé): Tegnap azt mondták, ma tetőzik.
BÖBE (csendesen visszhangozva): Ma tetőzik.
KÁROLY: Majd én megmérem. Az a biztos. A centi nem hazudik.
BÖBE: Mérjed.
KÁROLY (ül, nem mozdul): Mérem.
BÖBE: Beküldjük majd a naplót a fiúval a városba?
KÁROLY: Minek.
V É G E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése