2024. szeptember 27., péntek

Szépírói kurzus 2024/ősz/5 - Imolai Judit színműve

A Szépírói Műhely őszi féléve folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Imolai Judit azt a házi feladatot oldotta meg, hogy Beckett "Godot"-ja nyomán disztópikus színpadi művet ír. Munkája napjainkról szól, sajátos módon jeleníti meg a bennünk levő feszültséget. Kiváló munka, örömmel közlöm.

Imolai Judit:

MACSKA A GÁTON

Színmű egy felvonásban

Szereplők:

Sárközi Károly (64, idős vízügyes)

Sárköziné Böbe (62, Károly felesége)

Pisti (17, iskolás önkéntes)

Macska (vörös cirmos, néma szereplő)

Rádió (mély férfi hang)

 

HELYSZÍN:

Kopott, régi szobában a sarokban a főfalon repedés, a hengerelt festés mintája megtörik. A szobában kevés bútor, a nappaliban asztal, székek, egy dívány, négylábú állványon tévé, azon antennás rádió. Az ablakon vitrázsos függöny, kívülről szürke fény dereng be. Az asztalon térképek, régi jegyzetek. Lassú vízcsöpögés hallatszik. A szereplők otthoni ruhában, kétrétegű melegítőben, az asszony melegítőjén felül rávett mintás otthonka. A Macska a horgolt pléddel letakart díványon szendereg.

 

ELSŐ JELENET

(Károly az ablak előtt áll, mereven bámul a kifelé. Böbe a székén ül, lassan forgat egy pohár vizet a kezében. A Macska nyugodtan fekszik a díványon a sarokban, alszik.)

 

KÁROLY (maga elé): Tegnap azt mondták, ma tetőzik. Bekapcsolom a rádiót.

RÁDIÓ: A Duna magyarországi szakaszán folytatódik a vízállás-emelkedés.

BÖBE (fel sem nézve): Tegnapelőtt is ezt mondták. Meg azelőtt.

KÁROLY: Még van áram, 670 centinél lekapcsolják.

BÖBE: A fagyasztó üres, és két gyertyánk van.

KÁROLY: Vizünk még van inni.

BÖBE: Van.

KÁROLY: A Macska evett?

BÖBE: Evett.

KÁROLY: Jön majd egy gyerek. Önkéntes.

BÖBE: Minek?

KÁROLY: Küldték.

BÖBE: Mit tud segíteni?

KÁROLY: Semmit. Mi segítünk.

 

MÁSODIK JELENET

Csend. Károly és Böbe az asztalnál ülnek, maguk elé néznek. A Macska nem mozdul. Csengetnek, egy kamasz fiú érkezik, belép.

PISTI: Megjöttem.

KÁROLY: Honnan?

PISTI: Villány felől. Egy darabon hoztak, aztán gyalog.

BÖBE: Mihez értesz?

PISTI: Semmihez. Kellene az önkéntes munka igazolás. Így kapok bizonyítványt.

KÁROLY: Azt adunk.

PISTI (suttogva, az asztalon térképre meredve): Ez mi?

KÁROLY: Térkép. Napló. Írjuk az áradás centiket, mérjük, beírjuk.

PISTI: Beküldjük valahova?

KÁROLY: Minek?

PISTI: Ezt maga rajzolta?

KÁROLY: Igen. Hidrogeológus mérnök vagyok. Régen a városban voltam.

PISTI: Mit csinál itt a parton?

KÁROLY: Ügyelek. Védem a vármegye végvárát. Írom a centiket.

PISTI: Minek?

KÁROLY: Semminek. Az ár jön. Utána... Apadás lesz. Egyszer majd nyugdíj. Talán.

BÖBE (keserűen): Talán. Mindig „talán”. Egyszer majd, mi lenne valami biztos?

KÁROLY (nem néz rá, csak az ablakon át a vízre): A víz nem biztos. Soha nem volt.

 

HARMADIK JELENET

Csend. Károly a rádió előtt áll, a gombot tekergeti, megpróbál hírt találni. Zavaros recsegéssel hallatszik az adás. Pisti és Böbe az asztalnál ülnek, a Macska alszik.

 

PISTI: Internet nincs?

KÁROLY: Nincs. Tévé van, amíg van áram. Aztán rádió, elemünk még van hozzá.

BÖBE (kissé élesen): Nem is érti.

KÁROLY (halkan, a fal felé): Jobban érti, mint mi. 

BÖBE: Tetőzik már?

RÁDIÓ: Baján szeptember 19-én árvízvédelmi készültség kerül elrendelésre.

KÁROLY: Még nem állt meg. Semmi nyugvópont. Még mindig semmi.

BÖBE: Mintha az egész világ elnémult volna. Csak mi maradtunk.

PISTI (félve, alig hallhatóan): És a víz.

BÖBE (magában mormogva): És a víz. Az idén nem is vetettem a kertbe semmit.

PISTI: A macska nem fél. Mintha nem is lenne semmi.

BÖBE: Mert nincs semmi.

 

NEGYEDIK JELENET

Újra csend. A Macska nincs a helyén. Pisti nézelődik, keres. Károly az ablak előtt áll. Böbe a vizespohárra mered, lassan iszik belőle.

 

PISTI: Hova lett a Macska?

KÁROLY (áll, az ablakon kinézve): Kiment a ház elé a gátra. Szétnéz.

PISTI: Tud úszni?

KÁROLY: Ha szükség lenne rá. De nincs.

RÁDIÓ: A gátak állnak, de sok helyen alakulnak ki szivárgások, feltörő buzgárok.

BÖBE (eltűnődve): Milyen lenne, ha egyszercsak mindent elvinne a víz?

KÁROLY (komoran, vágyakozva): Csendes. Mindig csendes.

PISTI (remegő hangon): És mi?

KÁROLY: Mi? Mi csak várunk. A víz nem egy egzakt tudomány.

BÖBE (keserűen mosolyogva): Várunk. Várunk valamire, ami sose jön.

KÁROLY: Úgy iszod azt a vizet, mintha a Duna hordaléka lenne.

BÖBE: Eljön még az az idő is.

PISTI (suttogva): A tetőzés után. Az apadás jön. Ugye jön.

KÁROLY: Mindegy. A víz, az víz marad. Csak kevesebb lesz. Egyszer alig lesz.

 

ÖTÖDIK JELENET

Újabb csend, hallgatnak. A Macska már újra a helyén, a díványon mozdulatlan fekszik. A szobában a szereplők szoborként, csendélet képben.

 

PISTI (mély lélegzetet vesz, reménykedve): És majd, ha lemegy?

KÁROLY (szinte gépiesen): Akkor majd várjuk a következőt.

RÁDIÓ (halk, recsegő adás): A Vízügyi Főigazgatóság felhívja a figyelmet: az ár levonulása után is fenn kell tartani a figyelőszolgálatot.

BÖBE: Mindig jön. Mindig.

KÁROLY: Felírjuk. Rögzítjük.

PISTI (elhaló hangon): Akkor várunk tovább.

KÁROLY (halkan, maga elé): Tegnap azt mondták, ma tetőzik.

BÖBE (csendesen visszhangozva): Ma tetőzik.

KÁROLY: Majd én megmérem. Az a biztos. A centi nem hazudik.

BÖBE: Mérjed.

KÁROLY (ül, nem mozdul): Mérem.

BÖBE: Beküldjük majd a naplót a fiúval a városba?

KÁROLY: Minek.

 

V É G E

 

Nincsenek megjegyzések: