Európa nyomasztó öröksége címmel jelent meg Kertész Imre írása a Szombat honlapján. Az íráshoz hozzátenni semmit nem kívánok, egyszerűen csak szeretném, ha sokan elolvasnák.
Hozzátenni az íráshoz semmit nem kívánok, de továbbgondolni - a magam módján - szeretném. Vagy, pontosabban szólva, néhány szóban elmondani, miért is fontos a számomra ez az írás.
Kertész írása, ahogy ő maga is megfogalmazza, nem tartalmaz konkrétumokat. Mégis nagyon konkrét: elemzi, miért is indult el Közép- és Kelet-Európában egy fasizálódási folyamat. Érzékelteti, milyen veszélyben vagyunk, azáltal, hogy képtelenek vagyunk felismerni érdekeinket, hogy nem tudunk értékrendszert felépíteni.
Az írás egyszerre szól Európáról, mint a jövő lehetőségéről, és beszél a múltról is, a XX. század borzalmáról. Világosan beszél arról, hogy Európának gondolatilag is össze kell érnie, ahhoz, hogy ne csak vámunió legyen. Tulajdonképpen Európa fenyegetettségéről beszél ez az írás, a befejezést hadd idézzem: "Ne feledjük, hogy Európát magát is tulajdonképpen egy heroikus elhatározás hozta létre: Athén elhatározta, hogy szembe száll a perzsákkal" - írja Kertész.
Azt gondolom, hogy a Kertész Imre által említett fenyegetettség több irányú - Európán belül és Európán kívül is vannak olyan fundamentalista erők, amelyek szembemennek mindazzal, amit európai értéknek tekinthetünk.
Nekünk, magyar állampolgároknak különösen nagy a felelősségünk.
Ma van az Élet Menete. Kertész írásának idézésével erre is emlékeztetni akartam.
2008. április 16., szerda
2008. április 15., kedd
Lille
Lille. Egy pékség előtt, és aztán a rue Voltaire-en, Orsival.
Lille persze most is fantasztikus volt.
Második haza.
Éhséglázadás
Az elmúlt hétvége az éhséglázadások jegyében telt. Jean Ziegler, az ENSZ főtanácsadója arról számol be, hogy a világon a rizs 52 százalékkal drágult két hónap alatt, a gabona pedig 84 százalékkal négy hónap alatt.
Mindez dollárban számolva. Európa szerencséje, hogy miközben a dollárban elszámolt termékek, az olajat, vagyis a benzint is ideértve, egyre drágulnak, aközben a dollár gyengül az euróhoz képest, így mi, európaiak mindezt a súlyos világválságot kevésbé érzékeljük. Ugyanakkor baj, hogy Magyarországon mindezzel a válsággal szinte egyáltalán nem foglalkozunk, sőt, még azzal sem vagyunk tisztában, hogy a válságot az euróhoz kapcsolt és az európai unió részeként működő gazdaságunk úgy tudja túlélni, hogy meglehetősen gyenge teljesítményünk ellenére semmit nem érzékelünk abból az élelmiszerválságból, ami itt van, körülöttünk. Sőt, vannak olyan ostoba, reformellenes kórházi szakemberek - magam hallottam egynek a nyilatkozatát az Inforádióban -, akik arról beszélnek, hogy "micsoda állapotok vannak" Magyarországon, mert milyen "drága" lett az ország az amerikai "kollégák" számára, akik "panaszkodnak" is erről.
Természetesen.
Az egyre erősebb európai gazdasági közösség éppen ezzel éli túl a válságot. Ha nem így lenne, hogy "drágák" vagyunk, akkor a magyar kisháztartások elszegényednének, mert néhány hónap alatt 50-80 százalékkal emelkednének az alapvető élelmiszerek árai.
Minderről persze beszélni kellene. Ez lehetne a kormányzati dokumentáció feladata.
Emlékszem, a 2001-ben megjelent A napsütötte sávban című verskötetem még 1000 dollár támogatást kapott az USA konzulátusától, mert a kötet az amerikai verseket tartalmazta, ami akkor 300 ezer forintot ért. Ma ugyanez az 1000 dollár a felét éri, 158 ezer forintot. Próbáljuk végiggondolni, hogy mi történne velünk, ha ma is olyan gyenge lenne a forintunk a dollárhoz képest. Ebben az esetben a benzin ára kétszer annyi lenne, mint most, mintegy 600 forint lenne egy liter benzin. Miközben a fizetésünk nem lenne több.
A hétvégén Haititől Szenegálig éhséglázadások voltak. Mi meg csak nem is beszélünk minderről. Bizony, nem is tudjuk, milyen jó dolgunk van.
Van egy új kulturális, politikai internetes magazin a Zóna. Azt remélem, hogy legalább a Zóna foglakozik majd ezekkel az éhséglázadásokkal. Hogy bezárt, köldöknéző országunkban erről is tudjunk valamit.
Mindez dollárban számolva. Európa szerencséje, hogy miközben a dollárban elszámolt termékek, az olajat, vagyis a benzint is ideértve, egyre drágulnak, aközben a dollár gyengül az euróhoz képest, így mi, európaiak mindezt a súlyos világválságot kevésbé érzékeljük. Ugyanakkor baj, hogy Magyarországon mindezzel a válsággal szinte egyáltalán nem foglalkozunk, sőt, még azzal sem vagyunk tisztában, hogy a válságot az euróhoz kapcsolt és az európai unió részeként működő gazdaságunk úgy tudja túlélni, hogy meglehetősen gyenge teljesítményünk ellenére semmit nem érzékelünk abból az élelmiszerválságból, ami itt van, körülöttünk. Sőt, vannak olyan ostoba, reformellenes kórházi szakemberek - magam hallottam egynek a nyilatkozatát az Inforádióban -, akik arról beszélnek, hogy "micsoda állapotok vannak" Magyarországon, mert milyen "drága" lett az ország az amerikai "kollégák" számára, akik "panaszkodnak" is erről.
Természetesen.
Az egyre erősebb európai gazdasági közösség éppen ezzel éli túl a válságot. Ha nem így lenne, hogy "drágák" vagyunk, akkor a magyar kisháztartások elszegényednének, mert néhány hónap alatt 50-80 százalékkal emelkednének az alapvető élelmiszerek árai.
Minderről persze beszélni kellene. Ez lehetne a kormányzati dokumentáció feladata.
Emlékszem, a 2001-ben megjelent A napsütötte sávban című verskötetem még 1000 dollár támogatást kapott az USA konzulátusától, mert a kötet az amerikai verseket tartalmazta, ami akkor 300 ezer forintot ért. Ma ugyanez az 1000 dollár a felét éri, 158 ezer forintot. Próbáljuk végiggondolni, hogy mi történne velünk, ha ma is olyan gyenge lenne a forintunk a dollárhoz képest. Ebben az esetben a benzin ára kétszer annyi lenne, mint most, mintegy 600 forint lenne egy liter benzin. Miközben a fizetésünk nem lenne több.
A hétvégén Haititől Szenegálig éhséglázadások voltak. Mi meg csak nem is beszélünk minderről. Bizony, nem is tudjuk, milyen jó dolgunk van.
Van egy új kulturális, politikai internetes magazin a Zóna. Azt remélem, hogy legalább a Zóna foglakozik majd ezekkel az éhséglázadásokkal. Hogy bezárt, köldöknéző országunkban erről is tudjunk valamit.
Arcok
Arcok címmel új könyvem készül, ma jött meg a borítója. Bemásolom, mind a borítót, mind a táblát, ilyen lesz, ha minden igaz.
Novelláskötet, vagyis elbeszélések lesznek benne. Drága lesz, 2800 Ft. Leginkább a halálról szól - olyan történetekkel van tele, amelyek mind-mind az elmúlással foglalkoznak. Rosszkedvű könyv? Lehet, hogy az.
Apám emlékének ajánlottam.
2008. április 12., szombat
Schröder
A tegnapi tüntetésről egy felvétel, amelyen Schröder beszél:
Egyébként Lille-ben ülök, egy nagyon kicsi lakásban, egy igazi "stúdióban". Figyelem, mi van a világban, hallgatom a híreket, nézem az internetet. Az Európai Unió "mini-alkotmánya", a lisszaboni szerződés már 8 ország által ratifikálva lett, még olyan, egyébként "euroszkeptikus" ország alsóháza is megszavazta, mint Nagy-Britannia. Kár, hogy erről nem szólnak a hírek odahaza. Mintha ez nem is lenne érdekes. Pedig ennek az alkotmánynak lesz jelentősége a mi életünkben is.
Egyébként Lille-ben ülök, egy nagyon kicsi lakásban, egy igazi "stúdióban". Figyelem, mi van a világban, hallgatom a híreket, nézem az internetet. Az Európai Unió "mini-alkotmánya", a lisszaboni szerződés már 8 ország által ratifikálva lett, még olyan, egyébként "euroszkeptikus" ország alsóháza is megszavazta, mint Nagy-Britannia. Kár, hogy erről nem szólnak a hírek odahaza. Mintha ez nem is lenne érdekes. Pedig ennek az alkotmánynak lesz jelentősége a mi életünkben is.
2008. április 11., péntek
Költészet napi tüntetés
Ma antifasiszta tüntetés lesz délután 4 órakor. A felhívás arról tudósít, hogy meg kell akadályoznunk, hogy bárki fenyegetve érezze magát származása, identitása miatt Magyarországon, hogy mindenféle agresszív, szélsőséges akciót el kell utasítanunk.
József Attila születésnapján, a Költészet Napján megyünk ki az utcára, hogy szakítsunk végre a pogromokkal, az (új)fasiszta megnyilvánulásokkal, hogy kinyilvánítsuk, nincs helye a molotov-koktélnak, az árpádsávos karszalagnak Európában.
Két szempontból is jó az időpont megválasztása: egyrészt azért, mert minden igazi költészet - kár is mondani, pontosan tudjuk mindannyian - mindig is a humánumról, az emberi értékek képviseletéről szólt, másrészt, mert József Attila azon klasszikusaink egyike, aki élete minden pillanatában, egész életművével azt hirdette, hogy a napjainkban is felbukkanó "fasiszta kommunizmus" -- amelyik demagóg módon, sokszor plebejus álarcot öltve éppen a polgári értékek ellen uszít, hogy így kínáljon látszatmegoldásokat -- valójában életveszélyes az egész társadalom, az egész ország, egy európai nemzet számára.
Fel kellene ismerni végre, és ki is kellene jelenteni, hogy a szociális demagógia és a nácizmus között van összefüggés, mindig is volt.
Úgy hallom, parlamenti pártok vezetői is kiállnak az antifasiszta tüntetés mellett. Azt remélem, mindegyik parlamenti párt vezetője megteszi ezt.
József Attila születésnapján, a Költészet Napján megyünk ki az utcára, hogy szakítsunk végre a pogromokkal, az (új)fasiszta megnyilvánulásokkal, hogy kinyilvánítsuk, nincs helye a molotov-koktélnak, az árpádsávos karszalagnak Európában.
Két szempontból is jó az időpont megválasztása: egyrészt azért, mert minden igazi költészet - kár is mondani, pontosan tudjuk mindannyian - mindig is a humánumról, az emberi értékek képviseletéről szólt, másrészt, mert József Attila azon klasszikusaink egyike, aki élete minden pillanatában, egész életművével azt hirdette, hogy a napjainkban is felbukkanó "fasiszta kommunizmus" -- amelyik demagóg módon, sokszor plebejus álarcot öltve éppen a polgári értékek ellen uszít, hogy így kínáljon látszatmegoldásokat -- valójában életveszélyes az egész társadalom, az egész ország, egy európai nemzet számára.
Fel kellene ismerni végre, és ki is kellene jelenteni, hogy a szociális demagógia és a nácizmus között van összefüggés, mindig is volt.
Úgy hallom, parlamenti pártok vezetői is kiállnak az antifasiszta tüntetés mellett. Azt remélem, mindegyik parlamenti párt vezetője megteszi ezt.
2008. április 10., csütörtök
Pályázat
Novellapályázat: milyen lesz a világ 70 év múlva? Ezen az oldalon lehet szavazni az én történetemre, milyen is lesz a világ 70 év múlva.
A történetem szerint egy fura népességszabályozás indul majd el - bizonyos kor után, akkor, amikor már én is nagyon öreg leszek, a népességszabályozás nem a születés, hanem az elmúlás körül fog szerveződni - valami ilyesmiről szól a novellám.
Mindenesetre, ha tetszik, szavazzatok/szavazzanak rám.
A történetem szerint egy fura népességszabályozás indul majd el - bizonyos kor után, akkor, amikor már én is nagyon öreg leszek, a népességszabályozás nem a születés, hanem az elmúlás körül fog szerveződni - valami ilyesmiről szól a novellám.
Mindenesetre, ha tetszik, szavazzatok/szavazzanak rám.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
