Az elmúlt hétvége az éhséglázadások jegyében telt. Jean Ziegler, az ENSZ főtanácsadója arról számol be, hogy a világon a rizs 52 százalékkal drágult két hónap alatt, a gabona pedig 84 százalékkal négy hónap alatt.
Mindez dollárban számolva. Európa szerencséje, hogy miközben a dollárban elszámolt termékek, az olajat, vagyis a benzint is ideértve, egyre drágulnak, aközben a dollár gyengül az euróhoz képest, így mi, európaiak mindezt a súlyos világválságot kevésbé érzékeljük. Ugyanakkor baj, hogy Magyarországon mindezzel a válsággal szinte egyáltalán nem foglalkozunk, sőt, még azzal sem vagyunk tisztában, hogy a válságot az euróhoz kapcsolt és az európai unió részeként működő gazdaságunk úgy tudja túlélni, hogy meglehetősen gyenge teljesítményünk ellenére semmit nem érzékelünk abból az élelmiszerválságból, ami itt van, körülöttünk. Sőt, vannak olyan ostoba, reformellenes kórházi szakemberek - magam hallottam egynek a nyilatkozatát az Inforádióban -, akik arról beszélnek, hogy "micsoda állapotok vannak" Magyarországon, mert milyen "drága" lett az ország az amerikai "kollégák" számára, akik "panaszkodnak" is erről.
Természetesen.
Az egyre erősebb európai gazdasági közösség éppen ezzel éli túl a válságot. Ha nem így lenne, hogy "drágák" vagyunk, akkor a magyar kisháztartások elszegényednének, mert néhány hónap alatt 50-80 százalékkal emelkednének az alapvető élelmiszerek árai.
Minderről persze beszélni kellene. Ez lehetne a kormányzati dokumentáció feladata.
Emlékszem, a 2001-ben megjelent A napsütötte sávban című verskötetem még 1000 dollár támogatást kapott az USA konzulátusától, mert a kötet az amerikai verseket tartalmazta, ami akkor 300 ezer forintot ért. Ma ugyanez az 1000 dollár a felét éri, 158 ezer forintot. Próbáljuk végiggondolni, hogy mi történne velünk, ha ma is olyan gyenge lenne a forintunk a dollárhoz képest. Ebben az esetben a benzin ára kétszer annyi lenne, mint most, mintegy 600 forint lenne egy liter benzin. Miközben a fizetésünk nem lenne több.
A hétvégén Haititől Szenegálig éhséglázadások voltak. Mi meg csak nem is beszélünk minderről. Bizony, nem is tudjuk, milyen jó dolgunk van.
Van egy új kulturális, politikai internetes magazin a Zóna. Azt remélem, hogy legalább a Zóna foglakozik majd ezekkel az éhséglázadásokkal. Hogy bezárt, köldöknéző országunkban erről is tudjunk valamit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése