Ma antifasiszta tüntetés lesz délután 4 órakor. A felhívás arról tudósít, hogy meg kell akadályoznunk, hogy bárki fenyegetve érezze magát származása, identitása miatt Magyarországon, hogy mindenféle agresszív, szélsőséges akciót el kell utasítanunk.
József Attila születésnapján, a Költészet Napján megyünk ki az utcára, hogy szakítsunk végre a pogromokkal, az (új)fasiszta megnyilvánulásokkal, hogy kinyilvánítsuk, nincs helye a molotov-koktélnak, az árpádsávos karszalagnak Európában.
Két szempontból is jó az időpont megválasztása: egyrészt azért, mert minden igazi költészet - kár is mondani, pontosan tudjuk mindannyian - mindig is a humánumról, az emberi értékek képviseletéről szólt, másrészt, mert József Attila azon klasszikusaink egyike, aki élete minden pillanatában, egész életművével azt hirdette, hogy a napjainkban is felbukkanó "fasiszta kommunizmus" -- amelyik demagóg módon, sokszor plebejus álarcot öltve éppen a polgári értékek ellen uszít, hogy így kínáljon látszatmegoldásokat -- valójában életveszélyes az egész társadalom, az egész ország, egy európai nemzet számára.
Fel kellene ismerni végre, és ki is kellene jelenteni, hogy a szociális demagógia és a nácizmus között van összefüggés, mindig is volt.
Úgy hallom, parlamenti pártok vezetői is kiállnak az antifasiszta tüntetés mellett. Azt remélem, mindegyik parlamenti párt vezetője megteszi ezt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
A faluban, ahol felcseperedtem, volt egy zsidó boltos: Sanyi bácsi. Szerettünk nála lenni. Egyrészt élveztük, hogy minden ajtónyitáskor megszólal egy kicsi csengettyű, másrészt az öregnek mindenkihez volt egy jószava. Ha olyan árucikket kért a vevő, amit Sanyi bácsi éppen nem tudott adni, akkor is kedves maradt, s ha tudta, legközelebbre beszerzett mindent. Mert számára első a vevő. Nem akart senkit megváltoztatni, nem akart senkit átnevelni. A dohányosokat nem szoktatta le a cigarettáról, holott ő maga útálta a füstöt. Nyájasan elbeszélgetett a háziasszonyokkal a hétvégi főzésről, tanácsokat is adott, de nem tolakodott bele a vevők ízlésvilágába. Mindenkit szeretett és mindenkit olyannak fogadott el, amilyen.
Miért mondom el most mindezt?
Mert minálunk kultúrharc folyik, és nem most kezdődött ezzel a szerencsétlen jegyirodával, hanem tart már legalább két évtizede. A könyvesboltok megválogatják, hogy kinek a könyvét árulják (az Önét, Petőcz úr, úgy látom, igen). A média eldöntheti, hogy kit emel fel és kit taszít a mélybe.
A frontvonalat nem minőségi kritériumok húzzák. Nem a tehetségesek és a tehetségtelenek között dúl a harc.
Csak a példa kedvéért. Egy internetes verstárból nemrég törölte ki a tulajdonos a Kossuth-díjas Kányádi Sándor, Utassy József minden versét. Petri György, Borbély Szilárd maradhatott.
Tudom, vannak magukat "nemzetinek" nevező könyvesboltok, lemezkiadók, sőt talán jegyirodák is. Jóval kevesebb, mint amennyi a mindent uraló trendi, posztmodern irányzatoknak. Mégis: egészen biztos, hogy ez lenne a modus vivendi? Szegregáljuk, gettósítsuk egymást és önmagunkat? Járjunk külön toalettre? Építsünk égigérő falakat, hogy a levegő se keveredjen?
Én még mindig el tudok képzelni olyan könyvesboltot, ahol minden magyar író műve megtalálható és az eladó gunyoros megjegyzése nélkül megvásárolható. És el tudok képzelni olyan jegyirodát, ahol bármilyen koncertre kapok jegyet, anélkül, hogy meg kellene alázkodnom vagy szégyellenem kellene az ízlésemet.
Sanyi bácsi a túlvilágról rámkacsint és ad egy tejkaramellát.
Tisztelt "csaktetudhatod"! Azt gondolom, hogy van egy minimum: nem dobunk molotov-koktélt senkinek az üzletére. Nem fenyegetünk senkit. És nem gyalázkodunk, nem uszítunk.
Egy könyvesbolt vagy egy jegyiroda azt árusít, akit/amit akar. Ez nyilván üzleti kérdés elsősorban. Azért, mert történetesen az adott zenekar koncertjére ott nem volt kapható jegy, nem lehet "megfenyíteni" az üzletet. Ez abszurdum.
Levele második feléhez annyit - ha úgy érzi, valamiféle "diszkrimináció" van jelen a kortárs kultúrában, tegye szóvá valamiféle fórumon, napilapban, akár. Én úgy gondolom, hogy ma nincs ilyen diszkrimináció, nem tudok arról, hogy Kányádi Sándor vagy Utassy József verseit bárki "nem kívánatosnak" tartaná. Jómagam természetesen mindkét említett költőt igen nagyra értékelem.
Megjegyzés küldése