A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre.
Bauer Krisztina, aki a dráma kurzus hallgatója, azt a feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy egy klasszikus kisprózai alkotásból, jelesül Csáth Géza novellájából, készítsünk színpadi művet. Itt közlöm.
készült Csáth Géza azonos című novellája alapján
Bauer
Krisztina
Gyilkosság
Vonatfülke látszik, amiben Gecső
Béla, harmincas, öltönyös, elegáns férfi ül menetirányban és bámul ki az
ablakon. Nézi az elsuhanó tájat. Összerezzen a Kalauz érkezésére.
Kalauz:
Jó napot kívánok! Kérem a menetjegyét!
G.B.:
Jó napot!
G.B. nyújtja a
jegyet, amit hosszasan vizsgál a kalauz.
Kalauz:
Nem jó a jegye, uram.
G.B.:
Az nem lehet, egy órája vettem.
Kalauz:
Érvényesnek érvényes, de nem ide szól, hanem az első osztályra.
G.B.:
Igen, az igaz, de nem akartam ismerőssel találkozni. Láttam üres ez a fülke.
Mikor érünk Pestre?
Kalauz:
A menetrend szerint két óra múlva, de még van egy megállónk hamarosan. További
kellemes utazást!
G.B.:
Minden jót!
A vonat lassít,
megáll rövid időre, füttyszó hallatszik. Ünneplőbe öltözött fiatal férfi
fedeles kosárral érkezik a fülkéhez. Megáll, lekapja a kalapját.
Férfi:
Tiszteletem! Megengedi? (mutat az átellenes
helyre)
G.B.:
Csak tessék.
A férfi a
kosárból egy kendőt terít a térdére, a zsebéből bicskát a kosárból szalonnát és
egy darab kenyeret vesz elő, komótosan eszik. G.B. odapillant, nyel.
Férfi:
Ha nem sértem meg. (nyújt egy falatot) Kóstolja
meg! Ilyen jó szalonnát még nem evett, a kenyeret meg tegnap a néném maga
sütötte.
G.B. szabódik, aztán elveszi a falatot.
G.B.:
Köszönöm.
Némán esznek.
Férfi:
Öblítsük is le! (egy üveget vesz elő,
kihúzza a dugót és nyújtja) Tiszta szilva, még az apám főzte, legyen néki
nyugodt a sír.
G.B. beleszagol,
meghúzza, köhög.
G.B.:
Jó erős.
Férfi:
Egészségünkre! (most ő iszik)
Férfi:
Olyan ismerős nekem az úr.
Kalauz jön,
látja a férfi kezében az üveget.
Kalauz:
Kérem, ez nem kocsma! Menjen át egy másik fülkébe, ne zavarja az urat!
G.B.:
Hagyja csak, nincs semmi gond!
Kalauz:
Menetjegye van?
Férfi kiteszi az
ülésre a bicskát, néhány apróságot, megtalálja a jegyét. Kalauz forgatja,
lyukaszt, visszaadja. Köszönés nélkül kimegy. A férfi visszapakol a zsebébe, a
bicskát ott felejti.
Férfi:
Megvan, a temetésen láttam!
G.B.:
Maga az öreg Péter rokona?
Férfi:
A fia vagyok. (az üveget ismét nyújtja)
Igyunk a megboldogultra!
G.B.:
Sajnálom!
Férfi:
Nehézéletű, becsületes ember volt. (elérzékenyül, törölgeti kézfejével a
szemét, isznak)
G.B.:
Mindenkiről ezt mondják a sírjánál.
Férfi:
Elküldött Pestre tanulni, legyek több nála. Küldte a pénzt, hogy iparos legyen
belőlem, hamarosan leteszem a mestervizsgát. Úgy terveztem, innen már
megfordítom a pénz útját. De most már örökre az adósa maradok.
(isznak, kiürül
az üveg)
Férfi:
Maga lenne az ifjú Gecső úr? Emlékszem jól az apjára, erősen hasonlít rá.
G.B.:
Az vagyok.
Férfi:
Maguknál dolgozott az apám is. Ritkán írt levelet, de abban mindig említette,
milyen jó sora van a házuknál.
G.B.:
Már egy éve nem.
Férfi:
Nekem azt írta. Nem értem, akkor honnan volt a pénz? Az egész megyében minden
föld a maguké, nem mehetett máshová!
G.B.:
(nagy levegőt vesz) Nos, idefigyeljen,
nem volt olyan becsületes az öreg Péter, amint a pap búcsúztatta. Apám
temperamentumos ember lévén azonnal kidobta, amint rajtakapta, hogy az ezüstből
hiányzik. Ez nem volt elég, hol egy liba, hol meg egy malac tűnt el. Börtönbe
akarta csukatni az öreget. Bizonygattam az apámnak, hogy milyen nevetséges
dolog a lopást olyan szigorúan büntetni, ha valakinek nincs ennivalója, kénytelen lopni.
(a Férfi
indulatosan felugrik)
Férfi:
Az nem lehet, csak a pletykások ráfogták.
(a fülkében a világítást központilag felkapcsolják)
G.B.:
Nem, az utolsó lopása okozta a halálát.
Férfi:
Nekem azt mondták a szíve.., már öreg volt 63 éves.
G.B.:
Apám lefizette a cselédeket.
( a Férfi
bénultan ül)
Férfi:
Hogy történt, jogom van tudni.
G.B.:
Július huszadikán történt, két héttel ezelőtt. Éjfél után járt, nem tudtam
aludni, fájt a fejem. Egyszer csak fűrészelő zajt hallok. Vártam, de a kutyák
nem ugattak. Hallgatóztam. A tolvaj igen óvatosan dolgozott, szinte szakértően.
Nem féltem, elindultam a hang felé, szerettem volna megnézni az arcát, a
termetét, elbírok-e vele? Hallottam, ahogy kiemeli az ablaküveget és bemászik.
Már csak egy vékony ajtó választott el tőle. Arra gondoltam, reggelinél, ha
elmesélem, apám milyen büszke lesz rám. Részeg voltam a bátorságomtól. Berúgtam
az ajtót.
Férfi:
Ezt csak kitalálja, hazudik. (reménykedve)
(a fülkében az égő pislog, sötét van, aztán megint világos)
G.B.:
Beléptem, láttam a pénzszekrénynél áll. Ráugrottam, éreztem, hogy megijedt,
belém harapott, ütöttem, lezuhantunk a földre. Szorítottam a két térdemmel,
hallottam, ahogy reccsen a bordája, nem ütött, csak harapott, mint egy
beszorított állat. Lefogtam a fejét és vaskapocsként rátapasztottam kezem a
nyakára.
Férfi:
Elég! (kétségbeesve)
G.B.:
(nem lehet már leállítani) Ujjaimmal
a gégéjét nyomtam. Teljesen úr voltam a testén, de nem tudtam levenni a kezem a
nyakáról. Azt sem tudtam mennyi idő telhetett el így. Egyszerre éreztem, hogy
nem mozdul. Felálltam, és felkapcsoltam a lámpát, hogy az arcába nézzek. Sárga
szemei dülledten néztek rám. Az öreg Péter már halott volt.
Férfi:
Jaj! (fejét a kezébe ejti)
G.B.:
Megrémültem és elhűltem, aztán ész nélkül hozzáláttam az élesztgetéshez.
Dörzsöltem, lélegeztetni próbáltam, de tudtam hiába. És akkor körülnéztem a
szobában., a földön ott hevertek a betörőszerszámai. Mint egy fénykép, úgy látom
a kalapácsot, rossz ráspolyt, fúrót.
Ezekkel
akarta megfúrni a vasszekrényt, egy hét is kevés lett volna rá. Hirtelen
rettentő szánalom és sajnálkozás szorította el a torkomat, szegény öreg Péter.
Férfi:
Szegény apám.
G.B.:
Felkeltettem apám, aki engem a szobámba küldött, és intézkedett. A reggelinél
csillogó szemmel nézett rám, azt mondta büszke rám. Nem örültem, csak azt
éreztem, megöltem egy embert.
Férfi:
Pesten az első utam a rendőrségre lesz.
G.B.:
Ugyan minek, ez már nem támasztja fel.
Férfi:
De az igazság...
G.B.:
Az mindenkinél ott van.
Férfi:
Bíróság elé vitetem!
G.B.:
Ne legyen nevetséges, a mi megyénkben tárgyalnák, apám kártyapartnere a bíró,
az ügyész pedig a vadásztársa. No, jó ember elmondtam, nem lett tőle boldogabb.
Hamarosan megérkezünk, menjen, tegye le a mestervizsgáját és legyen jó iparos.
(pislog az égő a fülkében, hirtelen kialszik, sötét van)
Kalauz:
(hangja hallatszik) Keleti pályaudvar
következik!
(Áll a vonat. A Férfi feláll,
kilép a fülkéből. A Kalauz alakja tűnik fel.)
Kalauz: Már megint kilazult az égő. (felnyúl, csavarja, ismét kigyullad a fény, G.B. ott ül.)
Kalauz:
Ébredjen uram! Megérkeztünk! Végállomás! Nem hallja?! (odalép, megrázza a vállát, mire G.B. előreesik a földre, a melléből
kiáll a bicska) Uram atyám! Mindig oda kell ülni, ahová szól a jegy.
