A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre.
Pajzs Nóra, aki nappali tagozatos hallgatóm, Petri György "Hogy eljussak a napsütötte sávig" című versének hatására írta ezt az alábbiakban olvasható költeményét. Érdekesnek találom.
Pajzs Nóra:
Vidék
Indult a vonat.
A nagy kerekek nekivágtak hosszú útjuknak.
Az én célom, viszont csak az út feléig tartott.
Ahogy suhantak a tájak észre se vettem,
és már le is kellett szállnom..
Megérkeztem.
Sokszor jártam itt.
Semmi újdonság nincs, és mégis..
Találkozom új, érdekes emberekkel,
talán kirángatnak az eddigi tehetetlenségből.
Egész nap jól érzem magam, vagyis inkább
fontosnak.
Este elmegyünk a közeli kocsmába.
Jön ő is.
Érdekes, egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésem.
Beszélgetünk. Mindenről, ami nem számít.
Évszámok, horoszkópok és alkoholok repkednek.
Vita kerekedik: „ Az VBK!”- mondom neki.
„ Hát nálunk Vadász és kész. Menj oda, és kérj egy Vadászt.”
Olyan kihívóan néz rám, hogy meg is teszem.
Kérek és kapok is egy Vadászt.
Fújtatva megyek vissza: igaza volt.
Kegyetlenül vigyorog, tényleg igaza volt.
Elindultunk.. haza?
Akkor éppen úgy hívtuk,
pedig köze nem volt az otthonunkhoz.
Mocskos alkoholszagom volt valószínűleg,
és egyre biztosabb voltam benne, hogy csúnya vagyok.
De nem érdekelt akkor semmi.
Felmentünk a szobájába négyen.
Elkezdtünk zenét hallgatni.
Már első pillanatba kiszúrtuk a kotont.
Akkor kellett volna szépen visszavonulni.
„Mit hallgassunk?”- kérdezte.
Odamentem, és végigsimítottam a hátán.
„ A Rakpartot. Lécci”- éreztem kezét a combjaimon.
Zöld utat kaptunk mindketten.
„Tipli van, csajok!”, végül is ha nem ordítottam volna,
nem lett volna annyira ciki.
„Gyere már! Akarom!”
„Mit akarsz? Megdugjalak?”- kérdezte kéjesen.
Alkoholmámor, mint az érzéstelenítő.
Vagy nem…
„Alszunk?”
„Igen, mindenki a saját szobájában”
Nem is értettem.. mi történik?
Felkelt letörölte magáról mámorunkat.
Ez aztán az igazán megalázó.
Izzadságtól és a kitörni készülő könnyektől csillogva
rohamtempóban öltöztem.
Nem néztem rá. Inkább nem..
Átfutottam a saját szobámba.
A lányok már aludtak.
Odabújtam egyikőjükhöz.
Felkelt, rám nézett, nem mondott semmit.
Látta könnyeimet,
átkarolt…
Elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése