Krajnyák
Dalma
Tőlem (nem csak) Magamnak
Dalma,
nem maradhatsz örökre naiva,
öröklött szerepköröd egy ideje levetnéd,
az élet nem egy Jane Austen regény, erre
harminckettő fele már igencsak rájöhettél,
gondolom.
öröklött szerepköröd egy ideje levetnéd,
az élet nem egy Jane Austen regény, erre
harminckettő fele már igencsak rájöhettél,
gondolom.
Pedig
jó lenne sokszor visszabújni a matiné-
dobozba, ha már anyád méhébe nem lehet,
az is előbb-utóbb kivetett, mint annyiszor magából
a világ.
dobozba, ha már anyád méhébe nem lehet,
az is előbb-utóbb kivetett, mint annyiszor magából
a világ.
Előről
nem, csak újrakezdeni lehet, az
elidegenedés távolít és betemet,
közben sokáig véled, hogy az álmok jobbak,
védekezésént pörgeted magadban a
folytatásosat,
ez gyermekként – mondhatni – áldás, főleg,
ha nincs más választás…
felnőttként pedig?
elidegenedés távolít és betemet,
közben sokáig véled, hogy az álmok jobbak,
védekezésént pörgeted magadban a
folytatásosat,
ez gyermekként – mondhatni – áldás, főleg,
ha nincs más választás…
felnőttként pedig?
Az
sem nagy vész, legfeljebb lesz belőled
valamiféle művész, és ha abból is a ’megnemértett’
fajta, maximum dölyfösen mosolyogsz rajta;
’Mit tudhatnak ezek?’
valamiféle művész, és ha abból is a ’megnemértett’
fajta, maximum dölyfösen mosolyogsz rajta;
’Mit tudhatnak ezek?’
Gyermekként
sem láttak jól a legfontosabbak,
sem az ismeretlenek.
sem az ismeretlenek.
Jól
van, tudod, hogy ez nem megoldás, mert
ha az ember lánya old meg ás, rájöhet, hogy
van ott valami egészen más; végtelenség és
magaslat, fényes-napos,
ahová nem repít el egyetlen fapados sem.
ha az ember lánya old meg ás, rájöhet, hogy
van ott valami egészen más; végtelenség és
magaslat, fényes-napos,
ahová nem repít el egyetlen fapados sem.
Olyan
sok szárnyaszegett cikázik körülötted,
kérlek, legalább te ne tedd, ne vágd le a saját
szárnyadat, amit színes krétával rajzoltál a járdára,
az ugróiskola mellé,
még ha a varázsporból formált szárny át is alakulhat
mázsás teherré.
kérlek, legalább te ne tedd, ne vágd le a saját
szárnyadat, amit színes krétával rajzoltál a járdára,
az ugróiskola mellé,
még ha a varázsporból formált szárny át is alakulhat
mázsás teherré.
Nem,
nem kell, hogy letedd, csak szedd le róla
a felesleget, mert kell a batyu, kell a szárny, hogy
megtedd végre az utazást, be, önmagadba, mintha
a Föld középpontjába indulnál, az izzó magma
perzsel belülről, érzed az út hosszas és felőröl,
fáj és éget, mert menet közben a régi sebeket is
feltéped.
a felesleget, mert kell a batyu, kell a szárny, hogy
megtedd végre az utazást, be, önmagadba, mintha
a Föld középpontjába indulnál, az izzó magma
perzsel belülről, érzed az út hosszas és felőröl,
fáj és éget, mert menet közben a régi sebeket is
feltéped.
De
ahogy újrateremted az igaz valóságod,
megvásárlod végre a szabadságod, ami
ritkaság, mert ezt nem forgalmazzák a multik,
kirakatba rakni kár, a lelked többé már nem
fast fashion butik.
megvásárlod végre a szabadságod, ami
ritkaság, mert ezt nem forgalmazzák a multik,
kirakatba rakni kár, a lelked többé már nem
fast fashion butik.
Ez
a fajta szabadság kézműves, amolyan
izzadság szagú, véres-verejtékes.
izzadság szagú, véres-verejtékes.
Vaterára nem rakod, legfeljebb a párnád alá,
hogy vele álmodd át a mát, és teremts egyre
szebb holnapot.
1 megjegyzés:
Remek lett! Elismerésem!
Szeretettel:
Megjegyzés küldése