Szépírói kurzus 2020/tavasz/26 - Bokros Judit versei

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Bokros Judit arra a házi feladatra írt verset, hogy Ovidius nyomán megidézzük a híres Pygmalion-történetet. Két variációt is írt, egyiknek sem tökéletes a befejezése, de döntse el az Olvasó, melyik tetszik jobban, mindkettőt örömmel közlöm.   

Bokros Judit

A szobor ébredése 1.

(Pygmalionnak)

Ki ez a rút lény,
ki bőröm szagolgatja,
testem tapogatja,
hajam simogatja,
ajkam keresi?
Miféle játékot
űz velem a végzet,
hogy ezt tűrnöm kell?
Mily szép lehetne a világ!
Látom színeit, fényeit,
ezer lehetőség kecsegtet,
s mégis, néznem
kell itt ezt a rút öreget.
Haja ritkás, bőre száraz,
keze érdes, csókja fáradt,
teste ráncos, szaga állott.
Istenek, hát ez jutott?
Élhetném az életet,
ereimben forró a vér,
s ti ide köttök?
Szánjatok meg,
adjatok szárnyakat,
hogy angyalként
elrepülhessek,
hátrahagyva
a káprázatot,
s ígérem,
nem leszek hálátlan
teremtményetek!

A szobor ébredése 2.

(Pygmalionnak)

Ki ez a rút lény,
ki bőröm szagolgatja,
testem tapogatja,
hajam simogatja,
ajkam keresi?
Miféle játékot
űz velem a végzet,
hogy ezt tűrnöm kell?
Mily szép lehetne a világ!
Látom színeit, fényeit,
ezer lehetőség kecsegtet,
s mégis, néznem
kell itt ezt a rút öreget.
Haja ritkás, bőre száraz,
keze érdes, csókja fáradt,
teste ráncos, szaga állott.
Istenek, hát ez jutott?
Ha nem szabadulhatok,
s itt kell elfonnyadnom
e szottyadt test ölén,
nem kell a dobogó élet,
inkább újra kővé dermedek én.