Szépírói kurzus 2020/tavasz/27 - Krajnyák Dalma verse

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Krajnyák Dalma azt a feladatot választotta, hogy József Attila nyomán ő is a saját nevére ír verset. Önmagát szólítja meg. Végül inkább Kassák Lajos: A költő önmagával felesel című munkája lett az igazi példa, mindenesetre versét örömmel közlöm. 

Krajnyák Dalma

Tőlem (nem csak) Magamnak

Dalma, nem maradhatsz örökre naiva,
öröklött szerepköröd egy ideje levetnéd,
az élet nem egy Jane Austen regény, erre
harminckettő fele már igencsak rájöhettél,
gondolom.

Pedig jó lenne sokszor visszabújni a matiné-
dobozba, ha már anyád méhébe nem lehet,
az is előbb-utóbb kivetett, mint annyiszor magából
a világ.

Előről nem, csak újrakezdeni lehet, az
elidegenedés távolít és betemet,
közben sokáig véled, hogy az álmok jobbak,
védekezésént pörgeted magadban a
folytatásosat,
ez gyermekként – mondhatni – áldás, főleg,
ha nincs más választás…
felnőttként pedig?

Az sem nagy vész, legfeljebb lesz belőled
valamiféle művész, és ha abból is a ’megnemértett’
fajta, maximum dölyfösen mosolyogsz rajta;
’Mit tudhatnak ezek?’

Gyermekként sem láttak jól a legfontosabbak,
sem az ismeretlenek.

Jól van, tudod, hogy ez nem megoldás, mert
ha az ember lánya old meg ás, rájöhet, hogy
van ott valami egészen más; végtelenség és
magaslat, fényes-napos,
ahová nem repít el egyetlen fapados sem.

Olyan sok szárnyaszegett cikázik körülötted,
kérlek, legalább te ne tedd, ne vágd le a saját
szárnyadat, amit színes krétával rajzoltál a járdára,
az ugróiskola mellé,
még ha a varázsporból formált szárny át is alakulhat
mázsás teherré.

Nem, nem kell, hogy letedd, csak szedd le róla
a felesleget, mert kell a batyu, kell a szárny, hogy
megtedd végre az utazást, be, önmagadba, mintha
a Föld középpontjába indulnál, az izzó magma
perzsel belülről, érzed az út hosszas és felőröl,
fáj és éget, mert menet közben a régi sebeket is
feltéped.

De ahogy újrateremted az igaz valóságod,
megvásárlod végre a szabadságod, ami
ritkaság, mert ezt nem forgalmazzák a multik,
kirakatba rakni kár, a lelked többé már nem
fast fashion butik.

Ez a fajta szabadság kézműves, amolyan
izzadság szagú, véres-verejtékes. 

Vaterára nem rakod, legfeljebb a párnád alá,
hogy vele álmodd át a mát, és teremts egyre
szebb holnapot.