A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Rózsa Boglárka azt a házi feladatot oldotta meg, hogy Örkény A Sátán Füreden című egypercese alapján írt egy kiváló novellát. Megérdemli a figyelmet!
Rózsa Boglárka
A Sátán a moziban
Örkény István nyomán
Már másfél órája álltak sorban, hogy bejussanak a híres rendező, V.L. legújabb filmjének premierjére. Az embertömeg egészen az utcáig hömpölygött, zajosan és egyre izgatottabban. Bár a jegyek száma korlátozott volt, mindenki reménykedett, hogy neki még éppen jut egy, még ha a leghátsó sorba is.
R. és Á. magatehetetlenül toporgott a hűvös
téli szélben, és csak arra tudtak gondolni, hogy bent leüljenek a puha moziszékre
és frissen készült popcornt ropogtatva élvezhessék a filmet. Csakhogy a sor
hosszából ítélve még rengeteg időt fognak itt fagyoskodni.
Néha úgy tűnt, percek telnek el anélkül,
hogy bárki előrébb mozdulna. Mögöttük egy terhes anyuka panaszkodott, hogy ha
tudta volna, hogy ennyit kell majd várni, akkor hozott volna kempingszéket,
hogy leülhessen.
R. unottan nézett maga elé, Á. pedig nagyot
ásított. Hetek óta készültek, hogy majd hamar felkelnek, és időben idejönnek. Sajnos
az interneten megvehető VIP jegyekről lemaradtak, mert az éjféli kiárusítást
mindketten átaludták. Így maradt a sorban állás.
Maguk elé meredtek, és csak hallgatták,
ahogy az előttük álló család egymás szavába vágva vitázik azon, hogy teljesen
fölöslegesen állnak még itt. Leheletük kis felhőkként csatázott egymással a hűs
levegőben.
R. közelebb húzódott Á.-hoz, aki átölelte,
ám ekkor valaki oldalról beléjük ütközött.
– Elnézést, nem akartam meglökni Önöket.
A férfi fekete szövetkabátot és kockás
sálat viselt. Borotvált arcáról sütött a derű és a jólét.
– Semmi gond – felelte R. tétován. –
Úgysem történik itt túl sok minden.
– Áh igen, valóban kicsit lassan halad a
sor – csóválta fejét együttérzően a férfi.
Csendben lépdeltek előre, ahogy a tömeg egyre
közelebb ért a bejárathoz. A pirosan villogó Mozi felirat mintegy irányfényként
szolgált a didergő rajongóknak.
Se R., se Á. nem szólt a férfihoz, az mégsem
tágított mellőlük.
– Elnézést, Ön sorban áll egyébként? – kérdezte
végül Á.
– Valójában nem, tudják, a feleségemet
várom, hogy soron kívül átvehessük a VIP jegyünket. Úgy siettem az imént, de
még nem ért ide.
– Ó, tehát Önnek VIP jegye van? –
csodálkozott R., és jelentőségteljesen Á.-ra pillantott. – No mi erről lemaradtunk,
tudja, sokat dolgoztunk, nem bírtunk fennmaradni, hogy lecsapjunk rájuk.
A szövetkabátos empatikusan bólogatott: –
Abszolút megértem, valóban nem volt emberi időben ez a mozitól. De őszintén szólva
az sem, hogy hagyják, hogy ennyi ember fagyoskodjon az utcán a mínuszokban.
Á. az órájára pillantott; a film fél óra
múlva kezdődik, és ő már nem érezte a lábát. R. is elcsigázottnak tűnt.
– Menjen nyugodtan előre, és ha mi nem
is jutunk be, legalább maga élvezze a filmet! – mondta lemondóan Á.
A férfi már nyitotta volna a száját,
hogy válaszoljon, amikor megcsörrent a mobilja. Felvette, beszélt néhány szót,
majd visszafordult R.-ékhez.
– Nézzék, úgy tűnik, én mégsem mozizom
ma. A feleségem hívott, defektet kapott az autója, ahogy vitte haza a gyereket.
Rögtön oda kell sietnem.
R. és Á. nagyokat pislogott, de a férfi
folytatta:
– Itt a névjegykártyám, ha gondolják, menjenek
előre, és mondják be a nevem. Rögtön megkapják a két VIP jegyet; középre
szólnak a második sorba.
R. és Á. döbbenten meredtek rá, majd
összenéztek. Á. jobb kezével automatikusan a fehér papírkártyáért nyúlt, míg a másikat
a kabátja zsebében melegítette.
– És kérnek személyit? – kérdezte R.,
aztán halkabban folytatta. – Elég rizikós lenne kiállni ezért a sorból.
– Mégiscsak VIP helyekről van szó – jegyezte
meg Á.
A férfi úgy tűnt, már nem figyel rájuk,
mert sietve elköszönt, majd hozzátette:
– Szerintem döntsenek hamar, mert
nemsoká lezárják a pénztárakat!
Aztán futva eltűnt abba az irányba,
amerről jött.
R. és Á. a névjegykártyára pillantott,
aztán a sorra. Időközben már a mozi bejáratához értek, de még bőven voltak
előttük, akik bent várakoztak. Megcsapta orrukat a frissen készülő popcorn sós-sajtos
illata.
Innen már csak pár lépés lenne előresietni
a legközelebbi pénztárhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése