A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, aki Reményi Kitti néven alkotja műveit, azt a házi feladatot oldotta meg, hogy tárcanovellát ír, amelyben benne van napjaink valósága, hangulata. Kiváló munkáját örömmel közlöm.
Reményi Kitti
Zsebkendő
Fiatal pár sétált kézenfogva az Andrássy úton a késő őszi estén, beszélgettek, talán filozófiai dolgokról, vagy csak úgy a hétköznapokról. Előttük egy felnyírt hajú férfi tolta a biciklijét, majd jobb kezével benyúlt a zsebébe, elővett egy zsebkendőt, belefújta az orrát, és azzal a lendülettel eldobta a földre a zsebkendőt. A pár férfi tagja, aki civil ruhába öltözött rendőr volt, megbökte a vállát.
– Ne haragudj, valamit elejtettél. – A
srác egy pillanatra hátranézett, jól megnézte magának a párt, majd felpattant a
biciklijére, és eltekert a tömegben.
A pár gyanútlanul tovább sétált ugyanolyan
vidáman, mint addig. Mikor odaértek az Oktogonra, szinte a semmiből előtűnt a
biciklis srác és vele még két másik kopaszra nyírt fiatalember, egyenesen feléjük
tartottak. A lány érezvén a veszélyt, megszorította társa kezét, aki mindvégig
higgadt maradt, egészen addig, amíg a lehető legszorosabb körbe nem állták
őket. A járókelők jöttek-mentek, ügyet sem vetve rájuk. Ők olyanok voltak, mint
egy baráti társaság, akik beszélgetnek, és a járókelőknek fogalmuk sem volt, mi
is zajlik valójában. Az egyikük egy magas tetkós srác a fiatalemberrel szembe
állt, és mélyen a szemébe nézett:
– Hallom, hogy nem tetszett a barátom
viselkedése – mondta, miközben a kabátja alól egy kis kést szegezett a srác
mellkasának. A lány sikítani akart, de aki a háta mögött állt, meghúzta a haját,
és csendre intette. A lány a könnyeivel küszködve csendben maradt, moccani is
alig bírt úgy közrefogták őket.
– Szóval, mi a megoldás apukám? – kérdezte
a tetkós srác, kését a fiúnak szegezve. – Két dolgot tehetsz. Az egyik, hogy
szépen adsz egy kis lóvét, vagy lenyúljuk a kurvád!
A lány menekülni próbált, de a kezét
hátratekerték, nem jött ki hang a torkán. – Adj neki az istenért! – mondta
végül.
–
Nincs nálam pénz – mondta higgadtan a fiú, miközben észrevétlenül
bekapcsolta a zsebében lévő rendőrségi jeladóját. – Megbeszélhetjük, ezt
nyugodtan is, nem akartam én szólni, bocsánatot kérek a barátodtól, igaza volt,
én is eldobnám a zsebkendőmet hasonló helyzetben. – A lány nem akart hinni a
fülének, erőből rálépett az egyiknek a lábára, aki mégjobban megszorította a
csuklóját.
– Kisapám, fogytán a türelmem, a bocsánat
nem elég! Pénzed vagy a nőt adod!
– Csinálj már valamit! – sürgette a lány, de a fiú továbbra sem tudott
semmit mondani, lopva körbenézett. Nem látta sehol a segítséget, egyre jobban
érezte, hogy a torka kiszárad, lába remeg, semmi más ötlete nem volt. A barátnője
szólalt meg:
– Nálam van egy tizes, oda tudom adni. Itt van a táskámban – mondta, és kotorászni
kezdett a táskájában, amiből kivette a nagymamájának szánt pénzt, és remegő
kézzel adta oda az egyiküknek.
– Jól van, jó kislány vagy! – mondta a
tetkós srác, és elvette tőle a pénzt, majd megpaskolta a lány arcát és annak
barátja felé fordult. Meglebegtette a pénzt az orra előtt, és aztán telibe is
köpte az arcát, aki megalázottan, földbe gyökerezve állt ott, mozdulatlan.
– Egy dolgot tanulj meg kisapám! Soha ne
avatkozz mások dolgaiba! – mondta, majd elindultak. A zebra túloldalán viszont két
rendőrségi járőr már várt rájuk.
2020. 10. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése