2020. november 15., vasárnap

Szépírói kurzus 2020/ősz/15 - Reményi Kitti elbeszélése

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, aki Reményi Kitti néven alkotja műveit, azt a házi feladatot oldotta meg, hogy tárcanovellát ír, amelyben benne van napjaink valósága, hangulata. Kiváló munkáját örömmel közlöm. 


Reményi Kitti

Zsebkendő

Fiatal pár sétált kézenfogva az Andrássy úton a késő őszi estén, beszélgettek, talán filozófiai dolgokról, vagy csak úgy a hétköznapokról. Előttük egy felnyírt hajú férfi tolta a biciklijét, majd jobb kezével benyúlt a zsebébe, elővett egy zsebkendőt, belefújta az orrát, és azzal a lendülettel eldobta a földre a zsebkendőt. A pár férfi tagja, aki civil ruhába öltözött rendőr volt, megbökte a vállát.

– Ne haragudj, valamit elejtettél. – A srác egy pillanatra hátranézett, jól megnézte magának a párt, majd felpattant a biciklijére, és eltekert a tömegben.

A pár gyanútlanul tovább sétált ugyanolyan vidáman, mint addig. Mikor odaértek az Oktogonra, szinte a semmiből előtűnt a biciklis srác és vele még két másik kopaszra nyírt fiatalember, egyenesen feléjük tartottak. A lány érezvén a veszélyt, megszorította társa kezét, aki mindvégig higgadt maradt, egészen addig, amíg a lehető legszorosabb körbe nem állták őket. A járókelők jöttek-mentek, ügyet sem vetve rájuk. Ők olyanok voltak, mint egy baráti társaság, akik beszélgetnek, és a járókelőknek fogalmuk sem volt, mi is zajlik valójában. Az egyikük egy magas tetkós srác a fiatalemberrel szembe állt, és mélyen a szemébe nézett:

– Hallom, hogy nem tetszett a barátom viselkedése – mondta, miközben a kabátja alól egy kis kést szegezett a srác mellkasának. A lány sikítani akart, de aki a háta mögött állt, meghúzta a haját, és csendre intette. A lány a könnyeivel küszködve csendben maradt, moccani is alig bírt úgy közrefogták őket.

– Szóval, mi a megoldás apukám? – kérdezte a tetkós srác, kését a fiúnak szegezve. – Két dolgot tehetsz. Az egyik, hogy szépen adsz egy kis lóvét, vagy lenyúljuk a kurvád!

A lány menekülni próbált, de a kezét hátratekerték, nem jött ki hang a torkán. – Adj neki az istenért! – mondta végül.

  Nincs nálam pénz – mondta higgadtan a fiú, miközben észrevétlenül bekapcsolta a zsebében lévő rendőrségi jeladóját. – Megbeszélhetjük, ezt nyugodtan is, nem akartam én szólni, bocsánatot kérek a barátodtól, igaza volt, én is eldobnám a zsebkendőmet hasonló helyzetben. – A lány nem akart hinni a fülének, erőből rálépett az egyiknek a lábára, aki mégjobban megszorította a csuklóját.

– Kisapám, fogytán a türelmem, a bocsánat nem elég! Pénzed vagy a nőt adod!

– Csinálj már valamit! –  sürgette a lány, de a fiú továbbra sem tudott semmit mondani, lopva körbenézett. Nem látta sehol a segítséget, egyre jobban érezte, hogy a torka kiszárad, lába remeg, semmi más ötlete nem volt. A barátnője szólalt meg:

– Nálam van egy tizes, oda tudom adni.  Itt van a táskámban – mondta, és kotorászni kezdett a táskájában, amiből kivette a nagymamájának szánt pénzt, és remegő kézzel adta oda az egyiküknek.

– Jól van, jó kislány vagy! – mondta a tetkós srác, és elvette tőle a pénzt, majd megpaskolta a lány arcát és annak barátja felé fordult. Meglebegtette a pénzt az orra előtt, és aztán telibe is köpte az arcát, aki megalázottan, földbe gyökerezve állt ott, mozdulatlan.

– Egy dolgot tanulj meg kisapám! Soha ne avatkozz mások dolgaiba! – mondta, majd elindultak. A zebra túloldalán viszont két rendőrségi járőr már várt rájuk.

 

2020. 10. 25.


Nincsenek megjegyzések: