Szépírói kurzus 2020/ősz/13 - Goór Csaba elbeszélése

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Goór Csaba Örkény elbeszélése alapján írt egy nagyszerű elbeszélést.  Örömmel közlöm. 

Goór Csaba

A Sátán a Kunigunda utcában

 

Örkény István: A sátán Füreden című elbeszélése alapján

 

Dr. V.Z.ZS. kénytelen volt egy piszlicsáré ügy, azaz egy kiégett izzó cseréje miatt a nagy márkafüggetlen szervízhez fordulni. Pontosan érkezett, mint mindig, de épp az imént közölték vele, hogy csak mintegy fél óra múlva tud az autóvillamossági szerelő hozzáfogni a munkához.

Az ügyfél magához vette a táskáját, panyókára vetette a zakóját, végül a napszemüvegével hátra simította borzas haját.  Sétára indult a kellemes, napos időben. Az éjszakáról itt maradt élénk szél még feltartóztatta a gyülekező hőséget.

Nagy levegőt vett, és hirtelen kifújta magából a maradék bosszúságával együtt. Mindig utálta, ha rabolják az idejét.

Egyenesen a következő saroknál ácsorgó csoportosulás felé tartott.

Volt ott mindenféle: nők és férfiak, idősebb és tinédzser korú, gebe és jó húsban lévő, üde és ápolatlan egyaránt. Az ügyfél megtorpant egy pillanatra a színes gyülekezet látványától. A fura megjelenésű alakok szótlanul álltak a zárt kapu előtt. Szemmel láthatóan vártak valamire vagy valakire.

A többiektől kissé elkülönülve álldogált egy szikár, jólöltözött férfi, akiről látszott, hogy még igyekezne megkapaszkodni, de már megindult a lejtőn. Az ügyfél odalépett hozzá, és izgatott hangon megszólította.

– Jó napot kívánok, uram! Bocsánatát kérem a zavarásért, de azt kell mondanom, hogy szükségem van magára.

A fickó nem is érzékelte, hogy beszélnek hozzá, és továbbra is kitartóan meredt maga elé.

– Nem hallja, kérem? Ahogy megpillantottam, azonnal tudtam, hogy maga az, aki kell nekem – erősködött tovább az ügyfél.

– Mit piszkálja a Tanár urat? Nem látja, hogy alkesz? – mordult az ügyfélre az aranyláncos Bikanyakú – Hozzon neki egy felest, ha szóra akarja bírni!

– Kell neki! Azt mondja, szüksége van rá. Szerelem első látásra. A fene a gusztusát! – visította fejhangon a dupla tokás Kölyökképű. Néhányan vele vihogtak.

– Ne féltékenykedj, kisherceg! – kontrázott rá a Pirszinges orrú srác.

Az ügyfélnek kissé megrándult a szája széle, de nem gondolta, hogy reagálnia kellene az efféle alpári tréfákra.  

– Nyögje már ki végre, mit akar tőle! Mire kellhet magának ez a roncs? – fontoskodott a vörössel rúzsos Ducika.

– Szükségem van erre a típusra – válaszolta az ügyfél kissé elgondolkodva –, pontosabban arra, amit képvisel – tette azután hozzá határozottabb hangon.

– Ki ez a fószer? – kérdezte hátul félhangosan a kopasz, denevérfülű Okostojás – olyan ismerős nekem – és bőszen nyomkodni kezdte a telefonját.

– Ja, nekem is. Olyan művész feje van, nem? – toldotta hozzá a hórihorgas Lóarcú.  

– Szüksége van rá, ez eddig oké – nyugtázta Ducika – csak azt nem értem, hogy hol és hogyan csinálja majd azt a képviselést, vagy hogy a fenébe is mondta?

– Nézze, van egy elméletem, amit ez a figura kitűnően demonstrálna az előadásomban. Sőt, amint megláttam, megvilágosodott egy eddig számomra homályos szempont is – magyarázta lelkesült hangon az ügyfél.

– Inkább azt mondja meg, mennyit fizet! Én szívesen magával tartok, ha többet kínál ezeknél. Ami persze nem olyan nehéz. Velem jobban járna. Én nem piálok – kínálkozott a Lóarcú.

– Nem, nem hiszem, és pont az utóbbi miatt nem. Egyébként kik azok az ezek? Kire …

– Mit játszod meg, mintha nem tudnád, hogy kire várunk! Idetolakodsz és kavarod itt nekünk a szart! – ugrott neki a Pirszinges.

– Kikérem magamnak ezt a hangot! Én jószándékkal közeledtem ehhez az úrhoz, nem tolakodóan. Továbbá úgy hiszem, nem tegeződünk, fiatalember!

– Jól van, nyugi. Szerintem te, bocsika, maga jobban szeretné azt, amit én képviselek – vágott közbe a botoxszájú Jócsaj, és tolta előre impozáns dekoltázsát. – Csak annyit magamról, hogy én már kaptam egyszer szöveges szerepet is. Ezek itt mind csak álmodoznak arról – mutatott körbe magabiztosan. – Csak talál nekem is valami demonstrálni valót! – kuncsorgott negédesen affektáló hangon.

– Nem, maga sem illik bele az elképzelésembe, kisasszony. Sajnálom, majd talán máskor – hárította el az ügyfél.

– Az enyém szerintem beleillene az elképzelésébe vagy micsodájába. Na, abba aztán tuti – röhögött föl a Bikanyakú – tudjátok, hogy kinek a micsodájába, ugye? – kacsintott a Jócsaj felé, és önelégült képpel nyugtázta, hogy a jól sikerült sziporkával magára vonta az egész társaság figyelmét.

– Úgy látom, hiába minden igyekezetem – mormogta maga elé lemondóan az ügyfél.  – Igazán nagy kár érte – csóválta a fejét, majd az órájára pillantott, és elindult visszafelé.

– Megtaláltam! Végre! – hadonászott a guglijával Okostojás – tudtam, hogy ismerős.  Ez kérem itt maga a Kérei, személyesen. A producer a Sikk tévénél. Tessék, itt van a fényképe is!

– A frászt, én már dolgoztam annál. Ez még csak nem is hasonlít rá – intette le a Pirszinges.

– Ez biztos csak egy kis köcsög, akit ideküldött a konkurencia szimatolni meg lenyúlni – csatlakozott a Bikanyakú –, de elég bendzsón csinálja.

Ekkor az épületből kijött egy ember, megállt a kaputól vagy tíz méterre, és onnan kiabált ki a rácsokon keresztül.

– Elmehetnek, emberek! Technikai okok miatt elmarad a mai forgatás. Jöjjenek holnap! Mindenki. Nagyon kellenek az ilyen különleges karakterek. Ezt üzeni a producer.

– Szemét banda! Ez a nap is elment a lecsóba! – mordult föl elkeseredett hangon a Bikanyakú, és nagyot rúgott a vaskapuba.

– Azt hiszik ezek, hogy mindent megengedhetnek maguknak!?

– Ideutazik az ember messziről a semmiért. Kidobott pénz.

– De hova lett a Kérei? – kiáltott föl Okostojás.

Forgolódtak, nézelődtek minden irányba, és föl nem foghatták, hogyan tűnhetett el ilyen hirtelen.

– Na, még ez is! – bosszankodott a Lóarcú.

Még hosszasan toporogtak, és reménykedve bámultak befelé. Hátha valami csoda folytán mégis csak megnyílik az a kapu! Vagy legalább visszajönne az a Kérei! Egyedül a Tanár úr indult el imbolygó léptekkel. A márkafüggetlen autószervíz irányába tartott.

 

Pilisborosjenő, 2020. szeptember 19.