Szépírói kurzus 2021/tavasz/4 - Pályi Ildikó verse

    A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Pályi Ildikó Janus Pannonius nyomán írt epigrammát, tökéletes disztichonokat, ráadásul nagyon is mai szókészlettel tudta kifejezni a "kertgondozás" jelentőségét. Egészen egyszerűen tökéletes verset hozott létre, mind tartalmilag, mind formailag. Külön öröm, hogy jelölte a verslábakat. Sokat tanulhatunk belőle. Nagyon gratulálok! 

Pályi Ildikó
 
Kertgondozás – Alapfok
 
Míg kertem tulajának slagja nem öntözi gyakran,
feslik a fűszövet és csak vegetál a virág.
Szétnéz, észleli, majd festői szavakkal itatja –
oldata sok feromont juttat a látszat alá.
Célt ér műsora lassan, mint kefe boglya hajakban.
Színpada táptalaján nyílik az orchideám.
 
  
=========================================================
 
Feladat: epigramma disztichonban
—  —  |  —  U  U |  —  —  |  —   U  U |  —  U  U |  —  —
—  U  U |  —  U  U |  —  |  —   U  U |  —  U  U |  —
 
  —   —  |  —  U  U |  —  —  |   —    U    U   |  —  U  U |    —    — 
Míg ker- |-tem tu -la |-já -nak | slag - ja nem | ön -tö -zi | gyak -ran
 
  —  U U |  —  U    U | — |   —  U   U  |  — U  U |  —
fes  -lik a | fű szö -vet | és | csak ve -ge | -tál a   vi | -rág
 
  —   —  |  —   U  U |   —   —  |  — U  U |   —   U  U |  —  —
Szét-néz, | ész -le -li,| majd fes | -tő -i sza | -vak -kal i | -tat -ja.
 
—   U   U |  —  U   U |      —  |  —  U  U |  —    U  U |  —
Ol -da -ta | sok fe -ro | -mont | jut -tat  a | lát -szat a | -lá.
 
 —  —  |  —   U   U |   —  —  |   —    U  U |   —    U   U |  —  —
Célt ér | mű -so -ra | las -san | mint ke -fe | bog -lya ha | -jak -ban.
 
—  U  U |  —  U  U |  —  |  —   U  U |  —  U  U |  —
Il-  la -ta |táp -ta -la |-ján |nyí  -lik az | or-chi-de|-ám

 

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/3 - Hajnal Éva verse

   A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Hajnal Éva azt a házi feladatot választotta, hogy Janus Pannonius nyomán epigrammát ír, disztichonokat, vagyis egy hexameter és egy pentameter sor váltakozik a versében. Feladat volt az is, hogy a nagy költőelődhöz hasonlóan a vers tematikájában szerelmi, illetve erotikus hangulatú legyen. Kiváló munka született!

Hajnal Éva:
 
Árad
 
Kételyek ágboga, tétova nász szava gyűrt lepedőnkön,
ám, ez az éjszaka más, bőrömön illatod ég.
Más ez az éjszaka, bőrömön illata, nyílik a kertem. 
Tűzliliom-teli kert, nárdusolaj, aloé.
Mozdulatodra a testemen ámulat, éj fuvolázgat,
zúdul örömmuzsikád, árad, elönt a gyönyör.

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/2 - Hajnal Éva versei

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Hajnal Éva azt a házi feladatot választotta, hogy Weöres Sándor nyomán megírja a saját "Barbár dalát", vagyis "ismeretlen" nyelven ír verset, aztán "le is fordítja" azt. Nagyszerűen sikerült, kiváló munka mindkettő.

Hajnal Éva
 
kűne dö pött elenűni
 
tékinölé me pökki dö rött
tin zsökilippö
tin zsökilittö
leppe de kéli höppi dő
 
kimanittöllá me nitölli
fé nönö láni
fé nömö láni
kotte pán iribőne
 
mí teretí limönő ö ré
zsánü zsö tekkö
zsánü zsö tikkö
kűne dö pött elenűni
 
 
Hajnal Éva
 
kárpit az éj aranyára
 
záporeső hull illat az est
gyöngy tenyerembe
gyöngy tenyeredbe
illan az óra foszlik már
 
tovaindulnék de marasztalsz
két kezed érint
két kezem érint
csillag jár nyoszolyánkon
 
ládd rafinált muzsikás a szél
lehull a ruhám
lehull a ruhád
kárpit az éj aranyára

Szépírói kurzus 2021/tavasz/1 - Bereczk Imola elbeszélése

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Bereczk Imola azt a házi feladatot választotta, hogy "A nő, aki" indítással ír elbeszélést. Kiváló munkája jól mutatja, hogy nevek, helyszínek használa nélkül is teljes képet kaphatunk, történetet, amely életeket, sorsokat villant fel. Gratulálok, tehetséges munka.

Bereczk Imola

Vallomás

A nő, aki minden szerdán meglátogatta a fiút, néha hozott magával egy kis mandarint, vagy valami különlegeset, mint a papaya vagy a mangó. Együtt találták ki, hogyan kell meghámozni az egzotikus gyümölcsöt, melyik része ehető, és melyik nem. Máskor egy új társassal állított be, amivel aztán egész délután játszottak, vagy egy érdekes könyvvel, amit a gyerekei már korábban elolvastak, és szerettek. Ilyenkor a fiú ágya elé állította a nyitott könyvet az asztalra, hogy ő olvasson belőle hangosan mindkettőjüknek. A nő türelmesen figyelt, szerette hallgatni a fiú hangját, csak lapozni állt fel. Végül mindig megbeszélték a történetet.  

Amióta a fiú az eszét tudta, jött hozzájuk a nő. Minden szerdán – télen és nyáron – lassan tizennégy éve. Ilyenkor a fiú anyja elment otthonról, hogy szívjon egy kis friss levegőt. Eljutott fodrászhoz, bevásárolni, vagy csak úgy csatangolni egyet. Semmi romantikus séta, a környezetváltozás volt csupán a lényeg. Már nem volt férje, és nem is akart ismerkedni.

– Minek legyen? – kérdezte. – Ezt az életet csak az igazi apa bírja, ha bírja.

Ennek a fiúnak az édesapja azonban nem bírta, helyette minden hónapban küldött egy jelképes összeget, amiből futotta a gyógyszerekre, és a rezsi egy részére.

A nő, aki minden szerdán eljött, már-már családtagnak számított, de csak a fiúval foglalkozott. A fiú furcsállta, miért nem lettek barátnők az édesanyával. Ők azonban nem beszélgettek másról, csak a fiú állapotáról és fizikai fejlődéséről. Szóval alig valamiről. Az édesanya nem ismerte jól a nőt, csupán annyit tudott róla, hogy ő is anya, és amennyit megfigyelt rajta. Az időjárásra egyre hevesebben reagáló, nehezen mozgó térdét, a szemében kopó fényt, a fakuló arcot, és a kezét, amire azóta se került gyűrű. A baleset óta a legmegbízhatóbb segítség lett, pedig előtte nem ismerték egymást.

Amikor először váratlanul megjelent az ajtóban, a fiú édesanyja nem akarta beengedni a lakásába. Gyűlölte. Sokáig a nő fájdalomtól és a sírástól szétmállott arcát, a kifordult térdét látta maga előtt, pedig annak már vagy tizennégy éve. Most sem szerette a nőt, de szüksége volt rá, miután egyedül maradt volt férje csekkjeivel. És mert meg akart bocsátani. Neki, a volt férjének, a világnak. És talán a sofőrnek is, pedig az még a helyszínen elnyerte méltó büntetését.

A fiú édesanyja nem értette, miért ajánlkozott a nő, hogy saját vesztesége ellenére eljárjon hozzájuk, de akkor dacból nem kérdezte. Mára nagyon érdekelte, miért a kitartása, de már nem merte faggatni. Kellett a nő segítsége, és félt attól, amit hallhat, vagy attól, hogy barátságtalanul reagál, és akkor elvesztheti az egyetlen támaszát, így a kérdés a közöttük lévő szakadék mélyén pihent.

Pedig a nő, aki minden szerdán meglátogatta a fiút, talán szeretett volna róla beszélni. A belsejét rágó, lassan emésztő érzésekről árulkodott szürkülő arcbőre, folyamatosan vékonyodó, bicegő lába.

Egy idő után a fiú édesanyja nem bírta tovább, és egy szerda este, épp a baleset tizennegyedik évfordulóján, eldöntötte, hogy rákérdez. Miután hazatért felüdülő körútjáról, kikísérte a segítségét, és beszélni kezdett.

– Ugye tudod, hogy nem te tehetsz róla? Hogy te is csak egy áldozat voltál?

A nő, aki mindig szerdán jött, kabátban állt az előszobában, keze már a kilincsen remegett, de erre a mondatra összeroskadt. Összecsúsztak izomtalan lábai, kitört belőle a zokogás, mint a vulkánból, amit a szeizmográf évek óta veszélyesnek ítélt.

– Az utolsó pillanatban is veszekedtem vele.

– Senki nem így képzeli az utolsó pillanatokat. Sajnálom, hogy nem tudtál tőle elköszönni, de nekem az az ember tette tönkre az életemet. Szerencséd, hogy te be voltál kötve, megúsztad, és élsz.

– De én veszekedtem vele.

– Tényleg sajnálom.

– Nem érted. Veszekedtem vele. A kocsiban. Ő csitított. Próbált előre nézni, de én csak ordítoztam vele. Haragudtam rá. Beszélt hozzám, rám nézett, és én tovább ordítottam, csapkodtam, pofon akartam vágni. Ő próbálta lefogni a kezemet, meg akart nyugtatni. Közben vezetett. Aztán hirtelen minden leállt, nem is tudom mi történt, jobbra csapódtunk, balra csapódtunk, majd nektek, végül a villanyoszlopnak. Fejjel lefelé csak azt láttam, hogy kint a pókhálósra tört üveg elé zuhan egy babakocsi. Pár másodpercig csend volt, aztán már fájdalmamban üvöltöttem tovább. Én veszekedtem.

A fiú anyja csak nézett, nézett. Nézte ezt a tizennégy év alatt egyre megtörtebb testet, a roncs tekintetet. Nem akart többet hallani.

– Elmúlt. Menj haza a gyerekeidhez! És várlak szerdán!

Petőcz András: Három királyok - 2020. Karácsony

 

Dürer: A Királyok imádása

Petőcz András:
 
Három királyok
 
Amerre mennek a Három királyok,
azon a göröngyös úton járok.
 
Hidegben, hóban, széllel is szemben,
évente egyszer, decemberben.
 
Túl mindenféle szomorúságon,
vagy éppen örökös rohanáson,
 
megintgyerekként egyre csak azt várom:
felfénylik ismét a Karácsony.
 
Amerre mennek a Három királyok
azon a különös úton járok,
 
hívogat valami csillag a magasban,
nem tudom, valaha mit is akartam,
 
azt veszem észre, hogy fütyörészek,
szívemből dalokat írnak a zenészek,
 
azt súgják, valami más jön, valami új,
vidámabb legyél, meg ne szomorulj,
 
ne legyen semmi harag vagy gyűlölet,
kövesd meg azt is, ki téged megkövet.
 
•
 
Előttem jó öreg Három királyok:
mögöttük csöndesen táncot járok.

(In: Petőcz András: ... arcára álarcot teszen, Orpheusz kiadó, 2017.)
 

Szépírói kurzus 2020/ősz/26 - Korda Zsuzsa versei

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Korda Zsuzsa szintén azt a házi feladatot választotta, hogy Oravecz Imre prózaversei nyomán készített új műveket. Sikerült azt a lendületet, azt a dinamikát megtalálnia, amely jellemzi Oravecz munkáit. Gratulálok, igen jó versek.  

Korda Zsuzsa

Oravecz Imre nyomán

 Akkoriban sokat ültem

a négy fal között, fiatal voltam, és minden rendben volt, jól mentek a dolgaim, de én nem tudtam, hogy fiatal vagyok, és minden rendben van, és jó életem van, csak meredten bámultam a falakat,  és nem értettem mi történik körülöttem, hogyan következik egyik dolog a másikból, csak mentem az eseményekkel, mint egy rajzfilmbe utólag beletett figura, és nem is sejtettem, hogy a napsütéses órák száma most a legmagasabb, hogy könnyű vagyok,  és gondtalan, hogy minden egy karnyújtásnyira van tőlem, csak nézelődtem, és sóvárogtam, mint kiüresedett pillanataimban a drága üzletek előtt, bárcsak elmondtad volna, hogy ez az évtized rajzfilmje, és lehetek a főszereplő.

 

Egy másik világból való

vagyok, nálunk a suliban a barbie volt a menő, öt megállót is gyalogoltunk egy svájci bicskáért, trendi volt a szagos radír és a bélyeggyűjtemény, ha a barátainkkal beszélni akartunk, le kellett menni a térre, az osztálytársam Hitler szalonnás kenyeret hozott, és irigyeltük, ha valaki eljutott Bécsbe, a találkozókról sosem késtünk, mert nem volt min odaszólni, hogy késünk, a szomszéd néni, minden pénteken felháborodott Jockey-n a Dallasból, tudtuk, hogy ki lakik mellettünk, fölöttünk, és alattunk, nem féltünk idegenek lakásába bemenni, papírgyűjtés miatt, a kávét a közértben daráltuk, és zacskóból ittuk a tejet, rosszalkodni ritkán mertünk, nehogy elvigyen egy bizonyos drótos bácsi, a dolgok valahogy tartósabbak voltak, és ami elromlott, megjavítottuk, ha valami nem tetszett, a másik arcába nyomtuk a diszlájkot, papírfecnikre gyártottuk a mémeket, és  nem tudtuk mi az a szelfi, kedvenc dalainkat a rádióból vettük fel, és kétkazettás magnón másoltuk, egy nap csak egy mese volt a tévében, egy csatornán, és úgy hittem, a bemondó bácsi lát engem, Szakasits Árpád szobra mellett eltörpültem a téren, de a gyógyszertár előtt akkor is kígyóztak a sorok, késni pedig most sem szeretek, bár már tudnálak időben értesíteni.

 

 

 

Szépírói kurzus 2020/ősz/25 - Fehér Kinga verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Fehér Kinga azt a házi feladatot választotta, hogy Oravecz Imre prózaversei nyomán készített új művet. Olyan jól sikerült, hogy az olvasónak az az érzése, "válaszolt" Oravecz mondandójára az a személy, akihez maga Oravecz írt verset. Mindez persze játék, fikció. 

Fehér Kinga

/Prózavers Oravecz Imre hatására/

 

Már mással vagyok

                                    mondtam, és mutattam a képét, mosolyogva meséltem, hogy ügyvéd, és elképesztően intelligens, kedves és figyelmes, és a családja is makulátlan, régóta gyűjtöget, így nemsokára nagyobb lakást vesz Budán, ahhoz közel, ahol most lakik velem, és a doktoriját írja a nők szerepéről a világbéke politikai vonatkozása kapcsán, és hetente kétszer fallabdázik, és igen, nemrég miattam abbahagyta a dohányzást, és levágatta a szakállát, és már a közös gyermekeink sorsáról fantáziálgat, amikor a közös fürdőnk forró habjaiban gyengéden masszírozza talpamat, és az első találkozásunk napjára emlékezve minden hónap hatodikán egy szál virágot hoz, mindegy milyet, mondta, mert úgysem talál még egy olyan szépséget, mint én, és én azt is mondtam, mikor kérdezték, hogy nem, már nem gondolok rád, és örülök, hogy nem egy bagótól bűzös, basszusgitáros a párom, vagy inkább a pasim, és nem kell hó végén pénzen vitatkozni, és kínos csaták után könyörögni, hogy visszakapjam a kölcsön adott húszezrest, és nem kell a büdös kutyádat megtűrni az ágyban, és nem kell ruhában a kapuban szeretkezni, vagy esőben, vagy taxiban, nem, végre rendes életem van, és elmondhatatlanul jó, hogy van kiszámítható jövőm vele…a mással, bár várom már azt az időt, amikor nem azt válaszolom, hogy igen szakítottam veled végre, és igen, mással vagyok, de lehet hogy nem is lesz olyan soha, mert ő tényleg más, te meg csak az igazi voltál…a tökéletlen, fájdalmas, minden azóta keletkező érzésem origója…talán örökké leszek mással, és nem veled, jajj mennyira gyűlölöm, hogy ennyire szeretlek…