A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Korda Zsuzsa szintén azt a házi feladatot választotta, hogy Oravecz Imre prózaversei nyomán készített új műveket. Sikerült azt a lendületet, azt a dinamikát megtalálnia, amely jellemzi Oravecz munkáit. Gratulálok, igen jó versek.
Korda
Zsuzsa
Oravecz Imre nyomán
a négy fal
között, fiatal voltam, és minden rendben volt, jól mentek a dolgaim, de én nem
tudtam, hogy fiatal vagyok, és minden rendben van, és jó életem van, csak
meredten bámultam a falakat, és nem értettem
mi történik körülöttem, hogyan
következik egyik dolog a másikból, csak mentem az eseményekkel, mint egy rajzfilmbe utólag
beletett figura, és nem is sejtettem, hogy a napsütéses órák száma most a
legmagasabb, hogy könnyű vagyok, és gondtalan,
hogy minden egy karnyújtásnyira van tőlem, csak nézelődtem, és sóvárogtam, mint kiüresedett
pillanataimban a drága üzletek előtt, bárcsak elmondtad volna, hogy ez az
évtized rajzfilmje, és lehetek a főszereplő.
Egy
másik világból való
vagyok,
nálunk a suliban a barbie volt a menő, öt megállót is gyalogoltunk egy svájci
bicskáért, trendi volt a szagos radír és a bélyeggyűjtemény, ha a barátainkkal
beszélni akartunk, le kellett menni a térre, az osztálytársam Hitler szalonnás
kenyeret hozott, és irigyeltük, ha valaki eljutott Bécsbe, a találkozókról
sosem késtünk, mert nem volt min odaszólni, hogy késünk, a szomszéd néni, minden
pénteken felháborodott Jockey-n a Dallasból, tudtuk, hogy ki lakik mellettünk,
fölöttünk, és alattunk, nem féltünk idegenek lakásába bemenni, papírgyűjtés
miatt, a kávét a közértben daráltuk, és zacskóból ittuk a tejet, rosszalkodni
ritkán mertünk, nehogy elvigyen egy bizonyos drótos bácsi, a dolgok valahogy
tartósabbak voltak, és ami elromlott, megjavítottuk, ha valami nem tetszett, a
másik arcába nyomtuk a diszlájkot, papírfecnikre gyártottuk a mémeket, és nem tudtuk mi az a szelfi, kedvenc dalainkat
a rádióból vettük fel, és kétkazettás magnón másoltuk, egy nap csak egy mese
volt a tévében, egy csatornán, és úgy hittem, a bemondó bácsi lát engem, Szakasits
Árpád szobra mellett eltörpültem a téren, de a gyógyszertár előtt akkor is
kígyóztak a sorok, késni pedig most sem szeretek, bár már tudnálak időben értesíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése