A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Hajnal Éva azt a házi feladatot választotta, hogy Oravecz Imre prózaversei nyomán készített új művet. Kiválóan sikerült, örömmel közlöm.
Hajnal Éva
Most csak úgy
Oravecz Imre nyomán
elmennék melletted, nem kérdeznék semmit,
csak érezni szeretném azt a teljes lényedből áradó férfi illatot, csak
figyelnélek, mint egy kívülálló, aki egy filmet néz, de ő maga nem szereplője a
filmnek, csak messziről figyelném, hogyan aprítod a fát az udvaron, izmos
felsőtestedben gyönyörködnék és azt gondolnám, nincs nálad szebb és
erősebb férfi, és nézném, hogy csorog a veríték a homlokodba, aztán leülnék a
közeledben és titokban engedném, hogy kiszakadjon belőlem a hiány, az, hogy még
nem is szerettél, hogy nem emlékszem, milyen az, amikor te szeretsz, azután
észrevétlenül beleszagolnék a hajadba, mert vannak bennem emlékszagok, amiket,
bár magaddal vittél volna, belém ragadtak, mint a bányász zenekar reménytelenül
hosszúra nyújtott búcsúzenéje, ami azóta is visszacsengi azt a nyirkos november
végi napot, azt, ahogy fázott a lábam a temetőkertben, mert dermesztő hideg
volt ’67 telén és nekem nem volt téli cipőm és egyébként sem értettem, mi ez az
egész, nem sírtam, mert végig azt gondoltam, biztosan csak viccelsz, ahogy
szokásod és végig csak azt figyeltem, milyen érdekes nyomot hagy a cipőm a
hóban, figyeltem a mintázatot, a rövid és a hosszú vonalkákat, mondták is, micsoda
konok gyerek, egyetlen könnye sincs, most csak úgy megérinteném az arcod, bár,
ezt már nem tehetném észrevétlenül, jobb is volna, ha észrevennéd, mert most
úgy végighallgatnám, amint elmondod az összes elmaradt mesénket, édesapám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése