Közel Kosztolányihoz

Körkérdést kaptam Kosztolányiról. Itt olvashatóak a válaszaim.
Valamint az a vers is itt olvasható, amit 25 évvel ezelőtt írtam róla:

Petőcz András:
KOSZTOLÁNYI

Valahonnan lassan kiúszik, szinte kúszik
egy zongoradallam, fínoman, halkan.
A Kertben a különös virágok, amerre járok,
hajladoznak búsan, tisztán és átlátszóan.

Különös lények élnek itt, különös, szomorú arccal.
Mutatják maguk a Napnak, minden tavasszal, csakis tavasszal.
Hajukban harmatcsepp csillog, szemükben örömkönnyeket találni,
ahogy a fasorban végig – sétálgat velük Kosztolányi.

A házban gyerekek. Férfiak hangja.
Az uccákon katonák menetelnek.
S ő csak int, kedvesen, elnézően a szigorú szemű fegyvereseknek.

Különös játék a szóval, különös ajándék.
A Kert fölött remegő zongoradallam
árnyékként tűnik el, fínoman, halkan.