2013. október 3., csütörtök

Szépírói Műhely - írásgyakorlat 3.

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye elindult. A kurzusra a felhívás itt olvasható.

A legutóbbi foglalkozáson folytattuk a "nemváltós" elbeszélések, történetek sorát. Igen jó munkák születtek, amelyekből itt most csak egyetlen rövid jelenetet közlök, Horváth Gábor írja le egy lány gondolatait, szellemesen. A többi, felolvasott írás közül néhány a Spanyolnátha, illetve az Irodalomismeret című internetes lapokban jelenik majd meg, ezen munkák és szerzők kiléte egyelőre maradjon titokban.

Horváth Gábor:

A buszon
(egy lány monológja)


Basszus, ilyen nincs! Mindig akkor szemétkedik velem a busz, amikor sietek a suliba! Nem elég, hogy magas sarkúban kell a busz után futnom, még ez is. Muszáj lesz írnom egy üzit Vivinek, hogy kések. Azt se tudom, melyik teremben vagyunk. Ahhjjj... Ez a nap egyre jobb lesz, ezt muszáj lesz kiírnom fészre. Amúgy meg miért bámul ez a vén fószer? Majd kiesnek a pápaszemei. Attól, hogy miniszoknya van rajtam, még nincs mit néznie. Perverz. Hm. Talán mégsem a fekete felső kellett volna ehhez a cipőhöz. A sötétkék mintás jobb lett volna. Remek, úgy fogok kinézni a suliban, mint egy troll. Ráadásul a fülesem is most ment szét. Baromi jó. Megint könyöröghetek apunak egy újért. De lassan tötymörög ez az izé! Mit csinál ez a buszsofőr, alszik? De hoppá, cuki pasi 12 óránál. Hello, hello. Nem nézek rá, csak a szemem sarkából mérem fel. Azt kéne még, hogy lássa, tetszik nekem. Magas, belőtt séró, kicsit sápatag, ahhjj... tiszta Edward! Kész, szerelmes lettem. Jesszusom, ő is észrevett. Oké csajszi, csak lazán, mint ha levegőnek néznéd. Még mindig figyel, na jó, egy pillanatra odanézek. Elolvadok a mosolyától, de most mi lesz? Mi van, ha ugyanott száll le, vagy kiderül, hogy ő az új fiú a suliban? A levegő mindig szikrázni fog közöttünk, ahogy elmegyünk majd egymás mellett. Talán már az első nap elhív randizni. Milyen jó lesz. Koncertre visz, utána egy romantikus vacsira, majd a város ligetbe csónakázni. Sosem felejti el a hónap- és évfordulókat, és hetente posztol ki nekem valami szép szerelmes számot. Évek múlva, ha már egy jó zsíros állást szerzett, én pedig elvégeztem a kozmetikus sulit, jöhet a gyerek. Csodás életünk lenne. Hát jó, visszamosolygok rá. De, most látom, ahogy vigyorog. Jézusom, milyen fogai vannak ennek a srácnak?! Ezzel szokott kapálni a kertben, vagy mi? Oké, gyorsan leszállok, mielőtt ide jönne hozzám. Jajj ne, ez most komoly? Két megállóval előbb szálltam le. Most sétálhatok a suliig. Szétmegy a lábam ebben a cipőben.

Nincsenek megjegyzések: