A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre.
Bauer Krisztina dráma kurzusra jár, és egy kis abszurd jelenettel lepett meg minket.
Bauer Krisztina:
Váróban
Jellegtelen, kopott, kövezett
helyiség műanyag székek vaskeretre erősítve, mindegyik foglalt. Fehér ajtók,
apró betűs feliratokkal.
Bizonytalankodó nő papírral a
kezében balról be.
Nő.
Jó napot! (halkan)
Férfi:
Kezét csókolom! (élénken)
Nő:
Tessék mondani, itt kell…
Férfi:
(közbevág) Persze, csak itt lehet.
Nő:
Mindenki oda vár? (körbenéz)
Férfi elveszi a táskáját a mellette
lévő székről.
Nő:
Szabad? A férfi bólint.
A nő óvatosan leereszkedik a szék
szélére.
Férfi:
Sorszáma van?
Nő:
Az is kell?
Férfi:
Az ajtókereten van, tépjen!
Nő feláll, minden ajtót végignéz,
visszajön.
Nő:
Nem találom.
Férfi:
Akkor már elfogyott, majd tesznek ki.
Nő:
Én csak most, az ebédidőmben tudtam jönni.
Férfi:
Sajnos muszáj személyesen.
Várnak. A férfi alaposan végignézi
a nőt. A nő egy idő után az órájára pillant.
Nő:
Mikor ment be az előző?
Férfi:
Van, akinél csak öt perc.
Nő:
Nekem csak egy aláírás kellene.
Férfi:
Nem érdemes próbálkozni, ezek nem engedik előre. Sorszám nélkül pedig ki is
zavarják.
Nő:
De hát, nincs kint.
Férfi.
Csak azzal lehet.
Várnak. A nő feláll, leveszi a
kabátját, a férfi segít, de gusztálja közben.
Férfi: Jó
itt a fűtés, az emeletiben légdugós a rendszer.
Nő:
Próbáltam postán is, nem válaszoltak.
Férfi:
Ki kell várni. A közelben dolgozik?
Nő:
Nem, villamossal jöttem.
Férfi:
Én itt lakom a szomszéd utcában.
Az egyik ajtónál mozgolódás támad.
A nő odamegy. A férfi belenyúl az otthagyott táskába, belenéz a pénztárcába,
visszateszi. A nő visszajön.
Nő:
Van számom. (diadalmasan)
Férfi:
Mondtam, ugye. Hányas?
Nő:
51.
Férfi:
Gyerek van?
Nő:
Fiú, egyedül nevelem.
Férfi:
Nem könnyű.
A nő hálásan néz a férfira. A férfi
kimegy a mosdó feliratú ajtón. A nő tükröt vesz elő, kirúzsozza magát,
fésülködik. Férfi visszajön.
Nő:
Hol tarthat a sor?
Férfi:
Az enyém 23.
Nő:
Lassan megy. (idegesen) Nem fogok
végezni.
Férfi:
Majd visszajön.
Nő:
De sürgős.
Munkás jön, létrát állít a falon
lévő doboz elé, felmászik, szerel, a dobozon megjelenik egy szám. Elmegy.
Nő:
Mindjárt maga jön.
Férfi:
Cserélhetünk, ráérek. (nyújtja a papírt)
Nő:
(felderül) Tényleg? Maga egy angyal!
Férfi:
Kétezer.
Nő:
Nem értem.
Férfi:
Megéri nem?
A nő felfogja, kotorászik a
táskájában.
Nő:
Ez az összes pénzem.
A férfi vállat von. Vált a szám
23-at mutat, a nő kitépi a számot és a férfi kezébe nyomja a pénzt. Besiet az
egyik ajtón. Jobbról bundás nő jön be, keres valakit. Odamegy a férfihoz.
Bundás nő:
Új papír kell, a régi lejárt. Van szám?
Férfi:
Hogyne volna, magácskának.
Bundás nő:
A szokott ár?
Férfi:
Nálam nincs áremelés, marad az ötezer. átnyújt
egy sorszámot
Kiürül a váró. Jobbról egy szatyros
nő jön be.
Férfi:
Mennyi volt a bevétel?
Szatyros nő:
Gyenge nap volt, csak tizenkettő. De holnap te mész az emeletibe, egész nap
kabátban kellett ülnöm.
Belekarol a férfiba, kimennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése