A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre.
Bitó Katalin, aki Rigó Kata néven publikál, azt a házi feladatot oldotta meg, hogy Petri György modorában ír verset. Érdemes a közlésre a munkája, mert kiváló lett.
Rigó
Kata:
N.P. szerelmes éneke
Miért
nem szeretnek engem a pasik,
Kata,
mondd, miért nem?
Csak
ülnek a metrón, terpeszben,
töküket
tapogatják,
mint
akik folyton izgulnak,
megvan-e
még.
Pedig
én szívesen latolgatnám velük
a
harmadik világháború esélyeit,
és
bólogatnék, hogy milyen igazuk van,
rögtön
utána pucsítva végighörögném
azt
a másfél percet, és már venném is elő
a
cigit meg a gyújtót bármelyik
pöcsmeleg
gatyazsebből, sőt,
a
telefonszámomat se csempészném sehová,
hadd
üldögéljen az összes agyas őstulok
mindig
másutt, terpeszben, tökvakarászva.
Miért
nem szeretnek engem
ezek
a vadbarmok, mint például a Lackó,
akivel
együtt álldogáltunk a Pilones kirakata előtt,
csak
rá kellett nézni, és azonnal megkívántam
azt
az esernyőt. Meg is vette nekem
pont
a Lackó, pont Valentin napján,
erre
másnap elveszítem.
Bőrig
ázva, zokogva hívtam azt a vaddisznót,
de
hát ezeknek aztán bőghetünk,
csak
belekaffantanak a telefonba,
mint
a Lackó is, aki ügyfélre, tárgyalásra,
vagy
micsodára hivatkozva
ohne
zsenír kinyomott.
Na,
és a Gábor, hallod, az meg
harmadszor
csengetett be hozzám,
kezében
flamingóvirággal, dehogynem ismered,
egyetlen
piros levél az egész, fényes szívecske
plusz
a közepéből meredező sárga kutyafasz,
szóval
harmadszor üldögélt nálam ez a Gábor,
és
hallgatta a kislánykori emlékeimet
Géza
bácsistul-fészerestül, aztán bevallotta,
hogy
imádja az anyját, miközben utálja is nagyon,
és
akkor, a kilencedik Chopin-noktürn alatt,
a
középső ujjával birizgálni kezdte
a
fülcimpámat, és kérdezgette, jólesik-e,
na
tudod, én sok mindent megéltem már,
de
akkor teljesen eldobtam az agyam
ettől
a nyálas macskajancsitól.
Hát
miért nem talál meg
engem
egy igazi férfi?
Nincsenek
nagy igényeim, de
ha
egy férfinak azt mondom, hagyjon békén,
akkor
igenis értse meg, hogy valójában
a
szívemet szeretném kiönteni.
Vagy
egy kis udvarlásra vágyom,
mielőtt
konkrétan megdug.
Simogasson.
Becézgessen,
de
könyörgöm, ne olyankor,
amikor
csupán annyit kérek tőle,
hogy
hagyjon békén!
Anyám
szerint a férfiak egytől egyig állatok,
én
már tudom, hogy vannak kivételek,
csak
sajnos azokról mindig kiderül,
hogy
tulajdonképpen nem is férfiak.
Állatbarát
voltam világéletemben,
valószínűleg
ez a baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése