A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma hallgatója Takács Péter, akinek elbeszélése arra a házi feladatra készült, hogy szerepet és nemet vált a szerző. Kiváló munkáját itt közlöm.
Takács Péter
Vakrandi
Hülye vagyok, nem tudom miért csinálom
ezt, miért megyek oda. Nem, nem megyek inkább. Na jó, odamegyek, megnézem mi
ez. Különben is hideg van, esik az eső
és ez a kurva villamos megint nem jön.
Még fél óra van, de simán odaérek 10 perc alatt. Lehet, inkább sétálni
kellene. Na jó, jön a villamos. Úristen milyen tömeg van rajta, nincs kedvem
felszállni, agyonnyomnak, inkább megyek gyalog. Úgy érzem, loholok, máskor meg mint ha csak
vánszorognék. Izzadok, és ki van száradva a szám. Basszus, 35 éves vagyok,
elvált, önálló és bátor csaj, imádom a munkámat na jó, ha nem is imádom, de
legalábbis vállalható kompromisszumnak tartom, multis túlfizetett öncélú
csacsiség, a szex terén elég kísérletező voltam és vagyok, najó, van azért ami már
nem nagyon férne bele, de ezeket a határokat elég tágan húzom meg, és amióta
elváltam felszabadultam, egyre jobban érzem magamat meg a flowt. Nehogy már beszarjak egy ilyen vicces kis
vakranditól!
Persze, szeretnék végre egy
kapcsolatot. Az nagyon valószínűtlen,
hogy életem szerelmét majd pont ma este és itt találom meg. Azt a fajtát, aki
mindenki másnak van vagy volt már, legalábbis a facebook profilok és posztok
alapján, csak nekem nem, basszameg, sok utazás izgi és nem kommersz helyekre,
Bali, nyilvánvalóan, meg Bolivia hátizsákkal, nagy beszélgetések, közös
főzések, orgazmus mindig egyszerre, sok nevetés, fürdőkádazások órákig, és az
mászik ki a hidegbe a borért, aki veszít a kőpapírollóban, aztán közös kutya,
majd gyerek és a többi. Hiába várom mindenhol hátha majd pont itt futok össze
vele, nem, nem fogok, ez egy érdekes kísérlet, ne legyél már gyerekes. Nna szóval ez nem az, nem is várom. Inkább
csak kíváncsiság és esetleg szex. Egy vakrandin,
vagy utána. Meglátjuk, hogy megy és lesz e második kör.
Ez egy zseniális ötlet, kár hogy nem én
találtam ki. Persze, ezer éve vannak a már mindenféle chatvonalak meg
szexappok. Ugye az ember felteszi a képét, nyilván csak vicces és nevetős és
sielősszörfözősmotorzoskacagós képek, esetleg sejtelmes képek, vagy lovaglós,
meg napszemüveges vagy fürdőkádas vagy éppen fürdőkádban lábat borotválós
képek, egyszer feltettem egy olyat, zabálták, komolyan, bár az nyilván túlzás
volt, aztán valakinek megtetszik és ha kölcsönös akkor el lehet kezdeni
chatelni. Eddig stimmel, ha jobbra húztál mit írsz? Vicceset, hogyhogy nem lett
vizes a hajad a szörfön? Vagy tárgyilagosat, vagy bénán bókolósat, hogy te
igazi vagy, esetleg ez fotosop?
Nna, hát az az ötlet, hogy a vakrandi
tényleg legyen vak, azaz fogalmad se legyen, hogy kivel találkozol de nemcsak
előtte, hanem egész az utolsó pillanatig. És nem úgy értve, hogy látsz róla egy
képet meg pár publikus infot, de valójában fogalmad sincs róla, hogy ki ő, nem
egyáltalán nem! Az benne a vicc, hogy egyáltalán semmit nem tudsz róla! Bármelyik
párkeresőt használod, a kiválasztás az eddigi profilod és tevékenységed alapján
történik, egy algoritmus generálja, meghív, elmondja hogy fizikailag
biztonságos, érzelmileg megrázkódtatásokat okozhat, ha bátor vagy bevállalod.
Jelentéktelen összeget kell fizetned, de ennyi az egész. Aztán valakivel random
összepárosítanak, akinek a profiljából törölnek minden személyes infót. Aztán
chatelhettek, max két hétig, aztán a program letilt és soha nem találod meg az
illetőt ami persze jó is meg rossz is lehet.
A chat alatt is tilos nemre vagy korra való utalás, beleértve a nevet
is. Elég parás, hogy egy program dönti el, hogy nyitott vagyok-e egy gerontofil
vagy meleg szex vagy párkapcsolatra. Többszörösen vak, ezért nem csak a
párodról nincs semmilyen info de a programról sem, nem közölnek adatot sem a
látogatottságukról, ráadásul üzleti info sem elérhető róluk, azaz kié, kik a fejlesztők,
hol tárolják az adatokat, egyáltalán honnan jutnak a te adataidhoz. A
bemutatkozó chatben, ami törli magát, annyit írnak, hogy szeretnék ha megbíznál
bennük, megígérik, hogy nem élnek vele vissza és a program célja, hogy
visszahozza az életünkbe a sorsszerűséget és véletlenszerűséget, mert már
elegük volt a tervezettségből.
Ki jönne mégis rá, hogy ezt is
kipróbáltam? Különben is sokkal többen próbálják ki, mint ahányan bevallják
szerintem. Ez egész egy gerillamarketing, remélem, hogy nem valami orosz
titkosszolgálati izé ez is, az durva lenne. Nóritól hallottam róla, nem mintha
ő próbálta volna, csak hallott róla, de nagyon rá van izgulva, hogy egyszer
csak dobja fel neki is a gép. Haha, ez itt igazán találó, mármint hogy gép
dobja. Eddig nem volt szerencséje, vagy nem tudom mije, de neki nem adta meg a
lehetőséget a deux ex machina, vagy hogy
a fenébe hívták a régi görög drámákban.
Én tényleg nyitott vagyok, ezt is írtam minden profilomhoz. Lehet, hogy
ezért választódtam ki. Vagy a fene tudja, ezek a programok bonyolultabbak
ennél. Tényleg, jöhet bárki, férfi, nő, öreg, fiatal, beteg, nyomorék – na jó
beteg vagy nyomorék ne – vagy bárki. Nagyon ronda se legyen lehetőleg és pláne
ne ápolatlan, de egyszer bármi jöhet. Na, ha tényleg őszinte akarok lenni
magamhoz, akkor azért legjobb lenne egy fiatal férfi, micsoda meglepetés. Nem,
senkit nem zárok ki. Különben is bármikor abba lehet hagyni. Meg amúgy is a
belvárosban van az egész, mit történhet, max kijövök. Mondjuk olyan 25 körüli, vagy ilyesmi. Kínai,
esetleg. Ez hülyeség, nem ez a lényeg, honnan a frászból keveredne egy ilyenbe
egy kínai. Basszus, kiver a víz, pedig az előbb majd megfagytam. Izgulok na. Mindjárt
ott vagyok.
Vicces volt, amit először írt. Vicces,
érzékeny és szellemes. Valami bókolósat a profilomra, de mivel nincs fénykép,
ezért nem a külsőmre, nyilván, hanem a csak az általános bemutatkozásomra. Hogy
azért vagyok itt mert bármire nyitott vagyok, de persze szeretném megtalálni az
én igazi Kenemet, akinek széles a válla és az arcéle ha Barbi vagyok vagy
Barbimat ha Ken vagyok, meg ilyeneket. Szóval amit írt, abban volt valami kedvesen önirónikus is. Szóval
vagy egy elbűvölő és kedves önirónikus hapsi (vagy kínai nő), vagy egy
gátlástalan pszichopata aki pontosan tudja, hogy hogyan kell csajozni egy
szosölmédián. Nyilván nem először csinálja.
Jó, én se először csinálom. Próbáltam kitalálni, hogy férfi vagy nő de
egyszerűen semmilyen támpontot nem adott. Két hete csetelünk. Nagyon
szórakoztató volt eleinte, de már teljesen belezavarodtam. Bár még most is, így
is szórakoztató. Naponta 80-100 üzenet. Néha egyszavasok, néha fél oldalasok. Néha
unalmas, de legtöbbször pörgő, szellemes, kétélű, dévaj. A program
automatikusan töröl mindent, amiből kiderülhetne a nem vagy kor, vagy foglalkozás
de ugyanakkor törli hazugságokat is. Gondolom más profiljaimmal összeveti és
aminek nem találja nyomát, azt korrigálja.
Pontosabban nem töröl, hanem random szavakat ír be azok helyett amiből
ezek kiderülhetnének. Ezért a mondatok sokszor teljesen más értelmet nyertek a
végére. Ha leírtam, hogy van egy óvodás fiam, ami ugye nincsen és lelépett a
férjem egy kolléganőjével, azóta egyedül nevelem Bencét, akkor kijavította
arra, hogy a párom lelépett egy kollégájával, ha lenne gyerekünk Bencének
hívtuk volna és talán most lenne ovis, de jobb is hogy nem született, mert most
egyikünk egyedül nevelhetné fel. Sokszor
ezen szórakoztunk, próbáltuk kicselezni a programot, de nem lehetett átverni. Nna,
itt kell befordulni, Jókai utca. Rohadt eső, elázott a hajam. Nem, nem, nem ez teljesen baromság, nem
megyek be. OK, állítólag van pánikgomb, kijöhetek
bármikor, ha nagyon gáz. De akkor is. Mi van, ha ismerem? Az milyen kínos
lenne!
Jó napot kívánok, a meghirdetetett
gyűlésre jöttem. Ezt a hülye jelmondatot kell mondani. Gyűlés. Na jó, valahol
tényleg az. Unott kidobóember a félhomályban résnyire ajtót nyit, beenged. Doh
és dohányszag. Van vagy két méter, de dagi. Remélem, nem ő megy be a másik
fülkébe. Emotikon. Üdvözlöm, fel a
lépcsőn, első emelet, jobbra a folyosón és a nyitva lévő bármelyik ajtón be,
foglaljon helyet, jönnek majd. HA megijed, a pulton nagy piros gomb, megnyomja.
Jó, felmegyek, mögöttem ajtó becsap, rács utána, elektromos zár zümmögve rázár.
Bassszuus, hol vagyok!
Emeleti ajtók közül kettő is nyitva van.
Összesen talán 6 vagy 7 ajtó van. A kettő közül melyikben van az én párom?
Bemehetek bármelyikbe? De hát akivel a vicces chatelést tolom 2 hét hete az melyikben
van? Honnan tudom meg? Najó, bemegyek a második ajtón. Kis helység, csempézettnek
tűnő fal a félhomályban. Zongoraszék szerű kis zsámoly az üvegablak előtt.
Vörös fény. Régi hamutartók szaga, elég kiábrándító. Idáig az egész teljesen
virtualis volt, nem voltak szagok, fények, semmi, kizárólag izgalom és függés
és villámgyors váltások. Igy a valósággal szembesülve minden lelassult. Egy óra
alatt értem ide. Ennyi idő alatt tegnap még 52 üzenetet váltottunk, megnéztem. Néha
azt gondolom, a valóság nem is érdekes és el kellene merülni teljesen a
virtualitásban. Leülök a zongoraszékre.
Szemben áttetsző ablak, a túloldalon a padlón fénycsík, mást nem látok.
Hirtelen a túloldalon is kinyílik az addig résre nyitott ajtó, a fény hátulról
világít meg egy alakot. Középmagas lehet. Árnyékban van, az alakja alapján
bárki lehet. Gombóc a torkomban, pulzus 170, mindjárt elájulok. Leül velem
szemben, a saját székére. Olyan mint a börtönfilmekben a beszélő. Közelebb
hajol. A kézfejét látom meg előszőr. Idősebb nőé, egyértelmű. Sok gyűrű.
Egy-egy májfolt, karkötő, gondosan ápol és lakkozott körmök. Felsőtest továbbra
is árnyékban. Előbb érzékelem, hogy elkezd közelebb hajolni, mint ahogy
megtörténik. Meglátom az arcát. 50-es
nő. Csinos, jól ápolt, kedves arc. Előszőr nem ismerem fel, de tör fel bennem a
rosszullét, szédülök. A felismerés fokozatosan árasztja el az agyamat. Illetve
valahogy a teljes felsőtestemet, az emlékek előszőr csak pontszerűen jelennek
meg, aztán hirtelen mindenre emlékszem. Az egész undorító nyárra hirtelen
visszaemlékszem. Évek óta nem jutott eszembe. A hegedűtanárnőm volt gimnazista
koromban. Végtagjaim kihűlnek. Remegni kezdek. Hirtelen elhányom magam. Éppen
elkezd valamit mondani, látom az arcán hogy ő is felismer, de hirtelen
megnyomom a pánikgombot. A szobát elönti a fény. Kirohanok. Az utcán már
lassabban megyek. A világ újra meglassult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése