A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Csősz Gergely azt a házi feladatot oldotta meg sikeresen, hogy az Énekek Éneke nyomán megírta a saját "énekét". Különleges munkáját örömmel közlöm.
Csősz
Gergely
Énekek éneke
(átirat)
Dehogy
vagy te rusnya, kedves, dehogy vagy te rusnya!
Mint
vízesés az Édenkertben a te tekinteted fátyla, és fogaid sziklái között pisztrángok
a szavaid. Pajkosak, szivárványosak, megfoghatatlanok.
A
te kacajod egyetlenem, mint egy túzok kakas dürgés időszakban, kézfejed
mosószappanhoz hasonlón kecses. Olyan vagy te, mint egy jól lebetonozott pingpongasztal,
szerelmem, csupa tízemeletesek között.
Hajad
boglya illatos, frissen tilolt marrákesi kender, lelked világa kies, mint a sínai
hegyek, a te lábad közepütt lám, Vörös-tenger ered. Hagyd hát, hogy átvezessem rajta
erőtől duzzadó leendő közös fiaink, hadd keressenek új otthont, hadd hágják meg
a te csúcsaid, miként kőszáli kecskét, akarom mondani: miként kőszáli kecskék,
kedves, miként kőszáli kecskék.
Dehogy
vagy te kecske, kedves, dehogy vagy te kecske, ne mekegj már annyit, ne
csüggedjél egy cseppet se, tömjél inkább tömjént a pipámba addig, és engedd, hogy
a hajnal hasadtával nektáromat hasad hasadtába, félénk kelyhecskédbe cseppentsem,
hadd szaporodjunk és sokasodjunk - ahogy az Úr mondta vala -, úgy is, mint:
dugjunk, én galambom, tubicám, amennyit lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése