Szépírói kurzus 2019/tavasz/7 Lőrincz Katalin elbeszélése

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Lőrincz Katalin mesét írt, méghozzá Benedek Elek Dolgozz, macska! című meséjét tette nagyon maivá. Sikert aratott a munkája, nagy örömmel közlöm.

Lőrincz Katalin

A kutyát kár kiverni!

(Benedek Elek „Dolgozz, macska!” meséjétől ihletve)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csúnya lány, meg egy helyes fiú. Ez a lány, aki nagyon szorgos volt, beleszeretett a fiúba. A srácnak már sok szép barátnője akadt, de szerinte, egyik se volt jó feleségnek. Úgy gondolta, nem sokra megy azokkal, akiket neki kell eltartania. Bezzeg ez a menyecske, aki ott legyeskedett körülötte, nagyon életképes teremtésnek tűnt.

– Biztosan nem fogok mellette éhen halni, s én meg kedvemre henyélhetek – spekulált.

A lányka boldog volt, hogy egy ilyen sármos legény udvarol neki, és bármit megtett volna azért, hogy a felesége lehessen. Nem is kellett sokáig epekednie, mert a fiú hamarosan megkérte a kezét, de közölte, hogy ő modern házasságban akar élni, amiben szerepcsere van. Így ő majd otthon tevékenykedik, a nő meg csak menjen szépen és keresse meg a kenyérre valót.

Kimondták a boldogító igent, és elkezdték közös életüket. A nő mindennap elment dolgozni, volt jó állása, szerette is a munkáját, elvégre sokat tanult, míg minden tudásra szert tett, hogy értsen hozzá. Neki való elfoglaltság volt, kiélhette benne sokirányú kreativitását is. Azt gondolta:

– Jól jártam, míg én itt a szellemi élvezeteknek hódolok, addig otthon, a ’nemszeretem’ munkát, elvégzi a férjecském.

Igen ám, de mindjárt első nap, mikor hazament, hatalmas rendetlenség fogadta. A férje mindent ott hagyott, ahol az éppen kiesett a kezéből. A mosogató ugyan üres volt, de csak azért, mert még arra sem vette a fáradtságot, hogy a szennyes edényt beletegye. Mivel a nő autóval járt a munkahelyére, meg hát neki volt keresete, így ő ment bevásárolni is. Otthon meg neki állt főzni, hogy másnapra az urának legyen mit ennie. Aztán rendet rakott, mosogatott, ha kellett mosott és vasalt, s hétvégeken takarított. A férfi ezalatt ült a számítógép előtt és böngészgetett, olvasgatott. Csak az volt fura, hogy amikor az asszony oda akart menni hozzá, mindig lezárta a képernyőt.

Így teltek a napok, a hetek, s majd a hónapok is, de a házasságuk másból sem állt, minthogy a nő dolgozott, a férfi meg lebzselt. Egyik reggel, amikor újra munkába indult, a férje meg álmosan kikandikált az ágyból, a nő odaszólt a kutyának:

– Idehallgass, Kormi. Aztán mire megjövök, főzzél már valami ehetőt az uramnak! De mosogass is el utána, vidd ki a szemetet, s egy takarítás is ráférne már a házra!

A kutya csak pislogott, a férfi meg azt hitte, megbolondult a felesége.

Eljött az este, s az asszony fáradtan érkezett haza. Látja, hogy minden ugyanúgy van, mint addig. Előkapta a seprűt, s elkezdte szidni az állatot.

– Te büdös kutya, még ennyire se vagy képes, hogy megfőzz egy paprikás krumplit? Szegény gazdád, ma egész nap csak hideget evett. De legalább kitakarítottál volna! – rikácsolta, s közben rávágott a seprű végével a hátsójára.

Az meg kiszaladt, és el is tűnt. Az este majdnem úgy telt, mint mindig. Az ember ült a gép előtt, az asszony meg mindent megcsinált a „kutya helyett”. A férje viszont imádta Kormit, és idegesítette, hogy nem hallja az ugatását. Így – tőle szokatlan módon –, felállt a gép mellől, és nem csak felállt, hanem ki is ment az udvarra, hogy megkeresse. Tűvé tette érte a kertet, míg végül a sufniban bukkant rá. Egy polc alá préselte be magát ijedtében.

Másnap reggel a nő megint rámordult az ebre.

– Ma már remélem, csinálsz is valamit, Te lusta dög! Egész nap csak fetrengsz, néha eszel, meg iszol, amit eléd tesznek, de hogy képzeled, hogy Neked semmi dolgod nincs?!  Ha ma se rittyentesz egy finom ebédet és megint futni fog a lakás, bizony mondom, úgy elkergetlek a háztól, mint annak a rendje!

Férjura úgy megijedt, mintha őt szidták volna meg, szinte már a hátán érezte a seprűnyél csapásait. A kutya is behúzta fülét-farkát, és értetlenül elsomfordált. Aznap már nem tudott a férfi olyan nyugodtan heverészni, mint addig, mert mindig eszébe jutott szegény Kormi, hogy mi vár majd rá, este. „Hiszen nem tud az főzni, meg mosogatni, hogy képzel ilyet az asszony!”

Lassan, de biztosan haladt előre az idő, és egyszer csak betoppant a feleség. Ugyanaz a kép tárult a szeme elé, mint addig minden nap. Úgy felpaprikázódott mérgében, hogy meg se szólalt, köszönés nélkül odaszaladt a seprűhöz, megragadta, és ütlegelni kezdte vele a kutyát. Az meg vonyított, futott előle, s mivel a bejárati ajtó zárva volt, kiugrott a zárt ablakon. Földbe gyökeredzett mindkettejük lába, azt hitték, hogy az állat testét biztosan mindenhol felsebzik az üvegszilánkok. Szerencsére a pulinak nagy bundája volt, meg se kottyant neki a tört üveg szúrása, egyetlen karcolás nélkül megúszta az attrakciót. A büszke lelkét viszont annál jobban megviselte az igazságtalan bánásmód, így az alacsony kerítésen átlendülve addig futott, míg heted-hét határon is túljutva, össze nem rogyott a fáradtságtól. Ott, egy kis patak partján, leheveredett és elaludt.

Na, de gazduramnak se kellett több. Már nem lett volna képes visszaülni a számítógép elé, s tovább nézegetni a randivonalon felcsipegetett, és gondosan kiszelektált hölgy-kollekciót. Ahogy volt, félmeztelenül, kirohant az udvarra, s mikor látta, hogy a négylábú sehol nincs, már száguldott is tovább, ki az utcára. Ott aztán a kutya nevét kiabálva csörtetett végig, kétségbeesve. Maga se tudja, hogy került ő is a patakhoz, talán az emberösztöne vezérelte, amit a csahos iránt érzett, de ezt, nevezzük inkább szeretetnek. Nagy megkönnyebbülésére ott találta kedvencét, aki mély álomba zuhanva feküdt lábai előtt. Felemelte, ölbe vette, s úgy vitte haza, hogy az fel ne ébredjen. Attól félt, hogy ha rájön, hová tartanak, akkor világgá megy szegény. Nem volt könnyű a 30-40 kilós állatot hazáig cipelni, hosszú kilométereken át. Közben viszont akadt ideje gondolkodni. Felfogta, hogy ez így nem mehet tovább. A kutya nem fog otthon dolgozni, a felesége pedig végképp el fogja kergetni a háztól. Elhatározta, majd ő végzi el, amit a kutyának „kellene”.

Este bebújt a felesége mellé az ágyba. Milyen régen nem voltak együtt. Most vette csak észre, hogy az asszonynak milyen csinos keblei vannak. És a feneke is feszes.

– Miért is ácsingózok én azokra a csajokra ott a neten, mikor van én nekem asszonykám? Ki tudja milyenek azok a nők a valóságban? – tette fel magának a kérdést.

Az asszony örömmel viszonozta a közeledést. Az is tetszett neki, hogy a pulit, olyan messziről, ölben hozta haza a férje.

Másnap este, mikor megérkezett, gyönyörű rend fogadta. A mosogatóban egy edény se díszelgett, és a lakásban se voltak szétdobálva a koszos evőeszközök, sőt a szennyes ruhák sem. A tűzhelyen pedig húsleves gőzölgött, már amikor belépett az ajtón, akkor megcsapta az orrát az ínycsiklandozó illat.

Jól van kiskutyám, simogatta meg a házőrzőt az asszony. Látom, megjött az eszed! S miközben a blöki odadörgölődzött a lábához, a férjét is megölelte, s a fülébe súgta:

–  Okos kutya ez a Kormi, ért a szóból. Kár lett volna kiverni a házból!

Azóta is boldogan élnek, míg meg nem halnak! …Aki pedig nem hiszi, járjon utána.