2019. december 6., péntek

Szépírói kurzus 2019/ősz/17 Deskó Fédra novellája és színpadi jelenete

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus nappali tagozatos hallgatója, Deskó Fédra azt a házi feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy "vasárnapi ebéd" témakörben novellát írt, majd abból színpadi jelenetet készített. Munkáját örömmel közlöm. 



Deskó Fédra


Az emberiség utolsó ebédje


Mikor Világunk elérkezett arra a kritikus pontra, hogy bekövetkezzen a Világvége, az emberek tudták, hogy ez nem csak amolyan szóbeszéd, mint az eddigi jóslatok. Mindenki tudatosan készült az ismeretlen végre.
A félelem nagyúr volt. Sok embert tett vallásossá, űrhajóssá vagy éppen a gyógyszertárak nyugtató és altatókészletének fogyasztójává. Aztán ott volt a másik csoport, akik vagy kiélvezték az utolsó napokat, és bakancslistájuk teljesítésén fáradoztak, vagy sajnálták magukat.
Bárhová is tartozott az ember, az időt mindig figyelemmel kísérte. Méghozzá a pontos időt, aminek jelentéséről, a Párkányban lévő, Pontos Idő Központ gondoskodott, és telefonon keresztül mindenki számára elérhető volt.
A napok gyorsan teltek, és hamar elérkezett az a bizonyos utolsó. Ekkor az emberek, mint Szilveszterkor szoktak, összetömörültek kisebb-nagyobb csoportokba és úgy várták a „végzet óráját”.
Egy budapesti hajléktalanszálló üres ebédlőjébe négy ember menekült a sorscsapást előrejelző vihar elől. El akarták érni eredeti úti céljukat, de kénytelenek voltak behúzódni.
Négy, egymás számára ismeretlen ember: Szerencsés, Szerencsétlen, Többlábonálló és a Semmittevő, meg egy telefon ami szűntelenül jelentette az párkányi híreket, beléjük sulykolva a pontos időt percről percre.
A Világ végét délután egy órára jósolták. A vihar nem csendesedett, így az ebédidő közeledtévelmindenki elfogadta a tényt, hogy végleg az étkezőben ragadt. Próbálták kihozni a helyzetből, a lehető legjobbat. Megnézték mi van raktáron a konyhában. Tizenhárom pacalpörköltkonzervet találtak.
Szerencsés a terítéssel foglalkozott, addig Többlábonálló megmelegítette az ételt. Semmittevő, a pacalra várva, kényelembe helyezte magát, és két összetolt széken fetrengett. Szerencsétlen útban volt mindenkinek, még Semmittevőnek is, akinek véletlenül kirúgta egyik ágyként funkcionáló székét, pedig csak hasznosnak szerette volna érezni magát.
         A teremben volt egy óra, amit a modern technológia miatt senki sem követett figyelemmel, kivéve Szerencsétlent. Az órában saját hiábavalóságát látta.
Többlábonálló és Szerencsés tálalták az ebédet. Semmittevő szemei azonnal kipattantak az enyhén csípős pacal illatára.
Falták az ételt, hallgatták a párkányi Pontos Idő Központ robothangját, közben megosztva egymással élettörténetüket. Szerencsés állatorvos volt, rendkívül pozitív személyiség. A Világ a lábai előtt hevert. Mindezt nagyjából annyi erőfeszítéssel érte el, amennyit az életművész, Semmittevő is a munkájába fektetett. Utóbbi azonban annyira nem törődik semmivel, hogy az ő ölébe nem hullanak csak úgy a dolgok. Többlábonállónak saját vállalkozásai vannak. Az ékszerüzlet és a fánkozó mellett, a színészkedésre és modellkedésre is marad ideje. Szerencsétlen buszsofőr. Szakmai sikerekben nem bővelkedik, ezt ellensúlyozza munkája iránti szeretete. Imád nagy járműveket vezetni.
A pörkölt felét éppen megették, mikor a vihar felerősödött, és volt egyvalami, amit az étkező négy erős fala sem tudott megvédeni tőle: a térerő. Elvesztették a kapcsolatot Párkánnyal. Az óra maradt nekik a falon, és a remény, hogy újra visszhangzik a pontos időt jelző hang.
Megkönnyebbülés volt számukra, hogy a kapcsolatra kellett várni és nem a Világvégére, de nem tudhatták, hogy előbbi bekövetkezik e még. A telefon tulajdonosa, Szerencsés mindent elkövetett a térerő nyerés érdekében. Az ő példáját követve a többiek is készüléküket a plafon felé nyújtva keringtek a hajléktalanszálló ebédlőjében. Többlábonálló mind a három telefonját nyomkodta. Semmittevőnek egy sem volt. Ő postagalambot használt, ami vagy odaért a kívánt helyre, vagy nem.
Emberi figyelmetlenség, csak ennyi kellett hozzá és a falon csüngő óra a földön folytatta pályafutását. Szerencsétlen hozta a formáját. Ebben a krízishelyzetben, ugyan ki venné észre, hogy ez az egyszerű időt jelző készülék a földet érés során elállítódott? A nagy buzgóságban senki sem kísérte figyelemmel mit mutatott az óra, ezért mindannyian meg voltak győződve pontosságáról.
Mikor a kismutató a 12-esen járt, a nagy pedig 59-et mutatott felkészültek az utolsó 1 percre. Azonban egy vihart túlharsogó recsegés törte meg a csendet, majd az ismerős géphang szólalt meg. Párkány helyzetjelentése szerint 12 óra 47 perc volt.
13 perc maradt a Világvégéig.
Mire jó 13 perc? Jobb érzés ennyi idővel gazdagabbnak lenni, mintha csak 1 percük volna?
Az étkező fogságában, Párkány helyzetjelentését hallgatva, a Világvége helyett a választ várták a legfontosabb kérdésre: mit csináljanak a 13 percben?




Vasárnapi ebéd

Helyzetjelentés Párkányból

Komédia három felvonásban

Szereplők:

Szerencsés
Szerencsétlen
Többlábonálló
Semmittevő
Telefon


Első felvonás

Színpadkép: középen zöld vaslábakon álló falapú asztal, körülötte tíz fehér műanyagszék, a falon 2012-es óriás falinaptár, mellette egy óra, a bal sarokban egy ajtó, felette „étkező” felirat

Négy ember menekülve fut be a térbe. Egyikük feje felett esernyő, a másik feje felett egy kifordult esernyő, a harmadik tetőtől talpig vízhatlan ruhákba felöltözve, a negyedik csuromvíz. A vízhatlan ruhákba bújt ember előveszi zsebéből vízhatlan tasakba csomagolt telefonját és bekapcsolja.

Telefonon a Párkányi Pontosidő Központ
A Világ végéig még egy óra tizennégy perc van hátra.

Semmittevő
Akkor már nem tudunk pizzát rendelni.

Többlábonálló
Ez a legnagyobb bajod? Én épp az utolsó vasárnapi ebédre tartottam. Csak hozzávalókért ugrottam le a boltba, amikor elkapott ez a szörnyű vihar. Az otthon melege helyett egy elhagyatott hajléktalanszálló étkezőjébe fog utolérni a Világvége!

A háttérben, halkan, percről percre megy a helyzetjelentés Párkányból.

Szerencsés
Járhattunk volna rosszabbul is. Csapjunk itt egy vasárnapi ebédet.
(Kisétál a térből)

Többlábonálló
(Kipakolja a túrahátizsák tartalmát) Van két kiló krumplim, só, bors, pirospaprika, grillfűszer, leveskocka és négy tejföl.

Szerencsétlen
(Még mindig az esernyőjét próbálja befordítani) Laktózmentes?
Többlábonálló
Nem!

Szerencsés
(Besétál a térbe, két kezében egy-egy pacalpörkölt konzerv) Találtam tizenhárom konzervet. (Lemondóan) Mind pacalpörkölt.

Többlábonálló
Az is valami. Van tűzhely?

Szerencsés
Van. Egész jól fel van szerelve a konyha.

Szerencsétlen
Segítek!

Semmittevő
(Összetol két műanyagszéket, lefekszik) Ébresszetek fel ha kész a kaja!


Második felvonás

Négyen ülnek az asztal körül, esznek. Többlábonálló és Semmittevő a két asztalfőn, Szerencsés és Szerencsétlen közöttük, szemben a közönséggel.

Telefonon a Párkányi Pontosidő Központ
A Világ végéig még harminchét perc van hátra.

Szerencsés
(Elismerően) Ha ez nem az utolsó napunk lenne, és nem lennénk ennek a hajléktalanszállónak az ebédlőjébe kényszerülve a vihar miatt, hozzá sem nyúlnék a pacalhoz. Viszont ez a pörkölt nagyon jó lett, kifejezetten ízlik.

Semmittevő
(Flegmán) A CBA-nak köszönd!

Többlábonálló
(Kioktatóan) Nos, attól, hogy a pacalpörköltkonzervet a CBA árusítja, még nem jelenti azt, hogy ők készítik. És ha nem lett volna nálam krumpli, meg fűszerek, most nem tömnéd kétpofára ezt, az önmagában undorító ételt.

Semmittevő
(Szemét forgatja, majd Szerencsétlenhez fordul.) Hé, te! Add már oda a sót!

Szerencsétlen odalöki a sót, és kiborul az egész.

Semmittevő
Ajj! Szerencsétlen!
Többlábonálló
(Gúnyosan) Végül is oda adta, nem ide, ahogy mondani kéne, de mit ér már egy nyelvtan lecke.

Szerencsétlen
(Melankolikusan, a kiborított sót bámulva) Ez minket szimbolizál. Az asztal a Föld, a só pedig mi, emberek. (Mindenki döbbenten bámul Szerencsétlenre, aki kérdően felnéz) Mi van? Nem láttátok a Föld sója című filmet? (Mindenki nemlegesen bólogat, Szerencsétlen legyint) Most már ne is nézzétek meg. (Tányérjába néz, belekanalaz a pacalba, és egy jó nagy falatot a szájába kap, közben a többiek továbbra is döbbenten bámulják)

Szerencsés
Váó! Nem gondoltam volna, hogy költői vénád is van!

Szerencsétlen
(Ábrándozva) Az volt az álmom, hogy író leszek. (Lemondóan) Mindegy, sose voltam jókor jó helyen. Félre ne értsétek, szerettem buszsofőr lenni. Kiskorom óta vonzottak a hatalmas járművek...

Többlábonálló
(Közbevág) Tudom miről beszélsz. Amikor tanultam buszt vezetni engem is elfogott ez az érzés. Hatalmas jármű, és az egészet én irányítom!

Semmittevő
Minek tanultál meg buszt vezetni?

Többlábonálló
Hogy legyen hozzá jogosítványom!

Semmittevő
Minek neked olyan jogosítvány?

Többlábonálló
Hogy ne legyen üres hely az igazolványtartómban. Különben is, ki tudja? Bármikor szükség lehet rá!

Szerencsés
Felelősség is! Az emberekért, akiket szállítasz. Én állatorvos voltam. Imádtam minden percét. Főleg, amikor a meggyógyított kiskedvencek boldog gazdikkal távoztak. (Szomorkásan) Az utóbbi hónapokban csak az országot jártuk az asszisztensemmel, minden állatot elaltattunk, hogy a Világvégén ne szenvedjenek. Na, az kemény volt! De tudtam, hogy jót cselekszünk. (Folytatja az evést)

Semmittevő
(Szerencséshez fordulva) Az én bolháimat is elaltatod? Már tökre viszketek!

Többlábonálló
(Undorral) Nem szoktál fürdeni?

Semmittevő
De, mostanában elég gyakran esik az eső!

Többlábonálló
(Elfintorodik) A tisztaság fontos. Nekem az ékszerüzletemben és a fánkozómban is van zuhanyzó. Sőt, filmszerepeket is csak úgy vállalok, ha a lakókocsimba van külön mosakodási lehetőség.

Szerencsétlen
Tudom, közhely az időjárásról beszélgetni, de engem kezd megijeszteni, ahogy erősödik a vihar!

Szerencsés
Ne aggódj, itt nem eshet semmi bajunk!

Semmittevő
Úgyis itt a Világvége a nyakunkon, mit parázol?

Többlábonálló
Igen, itt addig biztonságban vagyunk. A legnagyobb bajunk az, hogy ebben az étkezőben ragadtunk.

Recsegés hallatszódik, a telefon elhallgat.

Szerencsétlen
(Pánikolva) Nem szakadhat meg a kapcsolat Párkánnyal!

Többlábonálló
Nyugi emberek! Van még két telefonom. (Előveszi táskájából a két telefont)
Úgy látom nem a telefonokkal van baj. Elment a térerő! (Felpattan, kezében a telefonokat a plafon felé nyújtja és járkálni kezd)

Szerencsés és Szerencsétlem saját telefonjaikkal kezükben követik példáját. Semmittevő eszik tovább.

Harmadik felvonás

Szerencsés, Szerencsétlen és Többlábonálló tovább keringenek a telefonokkal. Semmittevő két összetolt műanyagszéken alszik.

Többlábonálló
Nem gondoltam, hogy a Világvége előtti óráimat egy hajléktalanszálló étkezőjében fogom tölteni, térerőt vadászva!

Szerencsétlen megbotlik egy székben, a falba próbál kapaszkodni, ezzel leveri az órát, ráesik a szunyókáló Semmittevőre, aki emiatt a két szék közé esik.

Semmittevő
Ajj! Most nézd meg, mit csináltál! Felébresztettél a kajakómámból.

Többlábonálló
(csodálkozva a földön lévő órát bámulja) Jé! Eddig észre se vettem, hogy van óra!

Szerencsés
Pontosan jár?

Többlábonálló
Hasonlítsuk össze a telefonokkal.

Szerencsés
Az a baj, hogy mióta a Párkányi Pontosidő Központ jelentését hallgatom, nem néztem az időt a telefonomon. Lehet, hogy késik, vagy siet. Októberben sem állítottam át téli időszámításra.

Többlábonálló
(Elgondolkodva) Igaz, én sem.

Szerencsétlen
(feltápászkodik) Én figyeltem az órát. Tuti jól jár.

Többlábonálló
Akkor eljött az utolsó egy percünk!

Mind a négyen leültek egy körben, és a középen lévő órát bámulták.
A vihar hangja csendesedik, majd eláll.

Telefonon a Párkányi Pontosidő Központ
(Recsegés)... lágvégéig még tizenhárom perc van hátra.

Semmittevő
(Szerencsétlenhez fordulva) Pontosan jár, mi?

Többlábonálló
Ha elindulok haza, akkor még marad hat percem otthon. De nem maradt krumplim és fűszereim. Útközben van még egy bolt. Viszont akkor már csak két percem marad otthon. Mégsem állíthatok be üres kézzel.

Semmittevő
Vigyél bort. Oldja a hangulatot.

Szerencsés
Pont elérek a barátaim Világvége váró partijába. Vagy nézzek szét az utcán, hátha van pár elkóborolt kisállat. Maradt pár fecskendőm. Lehet nemesebb utolsó cselekedet lenne elaltatni őket.

Szerencsétlen
Én maradok szerintem. Maximum a dohányboltig jutnék. (elgondolkodik)  Mondjuk van a közelben egy játszótér. Utoljára kisgyerekként hintáztam.

Semmittevő
(Szerencsétlenhez fordulva) Csatlakozom hozzád. Most kaptam sms-t, hogy a díleremet elfújta a szél. Azt mondom, menjünk el abba a dohányboltba, rúgjunk be és hintázzunk.

Mindenki merengve bámul maga elé. Lemegy a világítás, a reflektor az éppen felálló Szerencsésre irányul, aki a táskájában kezd kutatni. Előránt három fecskendőt, és vadul szurkálni kezd mindenkit. Szerencsétlen, Többlábonálló és Semmittevő elalszik. Szerencsés észreveszi, hogy a többi  fecskendőbe nincs altatófolyadék.

Telefonon a Párkányi Pontosidő Központ
A Világvégéig egy perc van még hátra.


Nincsenek megjegyzések: