Szépírói kurzus 2020/tavasz/17 - Költészet Napja/1 Fehér Kinga, Korda Zsuzsa, Vezsenyi Ildikó verse

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatói, Fehér Kinga, Korda Zsuzsa, Vezsenyi Ildikó verseikkel köszöntik a Költészet Napját.

Fehér Kinga 

INSOMNIA (achrosztikon)

Itthon vagyok.

Nem alszom.

Szenvedek az ágyban.

Ordítani szeretnék.

Mások miatt nem teszem.

Nem vagyok ébren sem.

Itt felejtett az Isten.

A semmiben.

Korda Zsuzsa

Egyszer használatos

Egyszer használatos a versem,

mint a maszk a szájam előtt,

koronavírus idején.

Felfogja a belőlem jövő köpetet,

hogy ne embertársaimra eresszem.

Aztán eldobom ezt is.

Vezsenyi Ildikó

Járvány idején

Amióta kinn járkál a korona vírus,
szabad lábon,
én meg a lakásban dekkolok,
mint előtte,
egy hét, egy napnak tűnik.

Igazából kezdem unni, ezt a nagy hajcihőt.
Az elején még próbáltam félni,

ahogy az egy rendes, becsületes állampolgárhoz illik.

De, már azt szeretném,
essünk túl rajta, fertőződjek már meg, s utána
menjen mindenki a dolgára.

A férjem ma is utazik B.-re. Végig
a fertőtlenített vonaton. S ki
tudja a buszok fertőtlenített -e?
Azt nem mondta be a Hírek.

Azt viszont, tőle tudom,
hogy ilyen még nem volt,
egyedül szállt le a buszról B.-en.
Tovább, Vésztőre, már senki nem utazott.
Ami, igen nagy szó!

A fiam a budaörsi Postán dolgozik,
Egyedül,
Egy helységben.
Mégse jön haza, nehogy megfertőzzön.
A palántáit is én locsolom, előírása szerint.

A többi családtagomról most nem írok.

A bátorságban halni meg,
nem azt jelenti, hogy elbújni, hanem azt, hogy
nem változtatni semmin.
Mintha, mi sem történne.

Zsebre-dugott kézzel fütyörészni,
belekapni a szélbe,
esőben táncolni,
belegázolni minden pocsojába.

Már ha lenne egyáltalán pocsoja.

Ha nincs eső,
madárdalban fürödni meg.

Tenni a megszokott dolgainkat, nem ilyenkor kapkodni,
próbálva pótolni az elmulasztottkákat.

Vannak, akik imádkoznak.

Gondolom nem úgy, hogy legyen meg Uram a Te akaratod,
hanem úgy, hogy ments meg Uram Minket.

Kívánom, hogy meghallgassa őket az ÚR!

Vajon, ha elmúlik a veszély, felveszünk-e végre, a jó szokásokat?

A szüleim, amióta az eszemet tudom, mindenfélét bespájzoltak,

készültek a Harmadik Világháborúra.
De, sajnos, az az elmúlt 15 évben minden
bőven elfogyott.

Én meg, azóta úgy teszek,
mintha örökké élnék.
Na, ennek akarnak rendészeti eszközökkel véget vetni.
A vírus meg, már jó régen belénk költözött.
Mikor először tudtuk meg, hogy meg kell halni,

S nem tiltakoztunk, gondoltuk, úgyis jó soká lesz.
Csak várjuk ki a végét.