Szépírói kurzus 2021/ősz/3 - Szentpáli Gavallér Zsuzsa elbeszélése

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Szentpáli Gavallér Zsuzsa azt a házi feladatot oldotta meg, hogy egy magcsalásos történetet ír meg, pontosabban annak sajátos "feldolgozását". Munkája szomorú lett, de nagyon jó színvonalú. Gratulálok! 

Szentpáli Gavallér Zsuzsa

A tetőterasz

 

A nő a lépcsőházat választotta, esti kóborlásából visszatérve nem lett volna képes a lift szűkös levegőtlenségét elviselni. Ahogy belépett a többlakásos társasházba, üresen kongott az épület és minden lépése visszhangzott. Mégis úgy érezte, mintha a fejében lévő gondolatok körülötte minden teret betöltenének. Ment fel a lépcsőn és emlékezett.

A jelek már régen megvoltak, ő mégsem vett észre semmit. Se a különleges parfümillatot az ingén, se az elforduló tekintetet, se az erőltetett kedvességet.

Első emelet.

Az utóbbi hónapokban annyira betöltötte a fájdalom, hogy csak magával törődött, mintha egyedül csak ő gyászolt volna és a másik nem.

Második emelet.

Pedig a férje próbálkozott, menjünk el innen, talán nyaralni valahová, ki kell törnünk ebből. Nem, ő nem akart. Nem akart semmit.

Harmadik emelet.

Aztán a másiknak egyszerre annyira sokat kellett dolgoznia, éjfélig tartó értekezletek, megbeszélések. Ma újra tovább kell maradnom, te csak feküdj le nyugodtan, nem kell megvárnod. Egyre gyakrabban jött késő este, sőt éjszaka haza és mindig ugyanaz az édes illat lengte körül.

Negyedik emelet.

Végül két nappal ezelőtt az a beszélgetés.

…

Ötödik emelet.

Hatos ajtó. Mögötte a szinte üres lakás, ahol már csak az ő holmija van, és az érintetlen gyerekszoba, megdermedt, üres kisággyal, fájóan rendezett könyvespolccal és játékokkal. Nem állt meg a lakás előtt, ment tovább.

Tetőterasz feljáró.

Ide már csak egy létra vezetett. Megállt előtte, kicsit megpihent. Szoknyáját egyik kezével összefogta, másikkal a hideg vasba kapaszkodott. Felmászott a létrán, kinyitotta a csapóajtót és fellépett a teraszra. Itt-ott elszórt csikkek, üres üvegek. Erős szél fújt, tépte a blúzát, rángatta a haját, mint egy kegyetlen szerető. A teraszt korlát veszi körül, átmászott rajta, a lába éppen elfért a párkányon. Amikor a háta mögött mind a két kezével megkapaszkodott, akkor hallotta meg a gyerek hangját. Erős volt és harsány, mint az első infúziók előtt.

Anya, ne tedd! - azt mondta.