Goór
Csaba
Sakk
- Ezt a vezércselt jól benézted, haver! –
rikkant fel Új Jövevény.
- A fenébe! Na jó, feladom! – nyújtja a kezét
savanyú képpel Öreg Róka – visszavágó?
- Háát…
- Na gyerünk már! De most legyen valami tétje
is!
- Ne már! Ezzel a régi, sunyi taktikával állsz
elő? Tudod jól, hogy napi egy partira vagyok hitelesítve, és abban agyon is
vertelek, mint mindig. Nem fogadunk! – jelenti ki kissé emelt hangon Új Jövevény.
- Nyugi! Jól van, legyen az, hogy ha a
másodikat is megnyered, akkor ma már nem játszunk többet, ha én nyerek, akkor
lenyomunk még további tíz partit.
- Kipurcantam már az elsőtől. Szokatlan nekem
ez a fejben játék.
- Másként mennek itt a dolgok. Majd
belerázódsz.
- Egyébként is veled sakkoztam utoljára. Mikor
is? Még egyetemista korunkban. Több mint ötven éve?!
- Inkább hatvan. Én sem játszottam azóta. Előtte
sem senki mással, csak veled.
- Hány éve is vagy itt pontosan?
- Huszonhat. A vesém korán elfáradt.
- Hallottam róla, de csak évekkel később. Igazán
sajnálom! Miután megtudtam, gyakran álmodtam veled azt, hogy véletlenül
összefutunk valahol, és mondom neked, nem hiszek a híreszteléseknek és érzem,
hogy nem halhattál meg. Ezen jót röhögünk, és végre megöleljük egymást. Aztán
idétlen, bandzsa pofákat vágunk. Beszívott arccal, csücsörítve érthetetlen
hülyeségeket makogunk egymásnak, úgy, mint régen.
- Na, toljuk a partit! Most én vagyok fehérrel
– adja ki az ukázt Öreg Róka - ezt a megnyitást figyeld: prosztó b4!
- Nekem a tüdőm intett be. „Hogy is mondta,
doktor úr? Béka vagy hal? Nem, uram, rák.” Nyikhajként jókat röhögtünk ezen a
viccen. Pedig soha nem bagóztam. Biztosan az a jó néhány tődőgyuszi vágott haza.
Ja, és majdnem megfeledkeztem arról, hogy teljesen meg is hülyültem. Micsoda
képzavar! Csak most tűnik fel, hogy mintha eszemnél lennék! Emlékszem még a legvégére
is.
- Itt mindenre és pontosan emlékszünk, még
arra is, amire nem kéne. Te lépsz.
- Oké, takarítsunk kicsit a táblán! Lecsapom a
futódat.
- Rossz döntés! A bástyád bánja.
- Au! Tényleg. Honnan tudtad, hogy jövök?
Látsz innen mindent?
- Frászt! Reggelente átfutom a friss listát. Ha
akad valaki, és ha úgy gondolom, érdemes, akkor megkeresem.
- Te
döntöd el, hogy kivel akarsz találkozni? Ezek szerint velem most akartál? Ez
jólesik!
- Sáncolok a bal oldalon. Te jössz!
- Ideát is magad köré gyűjtötted a régi
otthoni bandát?
- Sutyi és Tomi kivételével már mind itt
vannak, de mindenki járja a maga útját.
- Nyitnom kéne a jobb szárnyat is! Futó f5.
Mondtam már, hogy utálom az előjátékot? Zavaró ez a sok bábu a táblán. Annál
jobban csak azt utáltam, ahogy abban a társaságban viselkedtél.
- Velük legalább lehetett nagyokat ökörködni.
Te viszont túl szériözre vettél mindent.
- Bocs’, de az Áki meg a Bandi egyenesen tahók
voltak. Oké, tudom, azért fogadtad be őket, hogy legyen, aki fizesse a cechet a
kocsmában, de attól még a bunkó stílusukat nem kellett volna átvenned. Ráadásul
tőlem lopott dumákkal tetszelegtél előttük.
- Valamit valamiért. Ütöm a prosztót g5-ről.
- Azt a másik énedet szerettem, amit akkor
mutattál, amikor ketten voltunk. Mennyire vágytam azokra a ritka alkalmakra! Amikor
a „főnök” egyedül az enyém. Emlékszel, amikor szakítottam Annával, pontosabban
ő kirúgott, és nálatok sírtam el a bánatomat? Egész hajnalig.
- Nem rémlik. Lépjél!
- Kár! Futó c4. Arra csak emlékszel, hogy
lenyúltad tőlem Katát?
- Én legalább megdugtam. Te meg csak álmodoztál
róla.
- Te meg szemét módon viselkedtél a csajokkal.
„Mert, hogy ők is ugyanolyan büdöset finganak!” Genyaság!
- Tudom. Te meg mindig is élhetetlen voltál és
irigykedtél rám.
- Ezért most jól kinyírom a bástyádat.
- Soha ne játssz dühből! Ló a3-ra ugrik és
véres bosszúhadjáratba kezd.
- Ha én akarok megkeresni itt valakit?
- Kérvényt adsz be a Nyilvántartó Hivatalba.
- Ne má, ez komoly? Ide is kell hivatal?
- Persze. Ahova mi tartozunk, arról a zsidók azt
állítják, ők hozták létre maguknak, aztán a rómaiak kiterjesztették az egész
birodalomra. Prosztót ütöm e5-ről. Később az arabok rázták gatyába a rendszert
az igazhitűek számára, de megtartották a zsidó és keresztény vallásúakat is.
- Akkor mi, ateisták hogyan kerülhettünk ide?
- Ez már az angolok alatt sem volt szempont,
és főleg nem az a komcsiknál, mert hogy ők viszik most a hivatalt. Amúgy mindenki
elégedett velük, mert könnyű őket korrumpálni.
- Egyáltalán mi ez a hely, ahova most
megérkeztem?
- Jogos a kérdés, de passz. Csak azt tudom, mi
az, ami más itt.
- Például?
- Nincs az a sok macera a testeddel. Többé nem
fáj semmid, soha nem vagy sem éhes, sem szomjas. Nem pisálsz az ágyba és nem
okádsz a piától.
- Hm, nem rossz!
- De nem nyalhatod ki a tányért a
csirkepaprikás után és nem öblítheted le szekszárdi kadarkával. Ja, és nem
szexelsz.
- Pfff. Meló?
- Nyista.
- Akkor mit csinálunk itt egyáltalán?
- Látod, sakkozunk.
- Vicces! Komolyan kérdem.
- Várunk.
- Az nem tevékenység és nem cselekvés.
- Ezek a fogalmak itt nem értelmezhetőek.
Mondtam már, hogy várunk.
- Ugyanúgy hiába, mint ahogy én vártam hosszú
éveken át arra, hogy egyszer csak jelentkezel? Azzal, hogy „itt vagyok te fafejű,
hívd már meg ezt a másik fafejűt egy pofa sörre!” Miért van az, hogy egy másik f-fel
kezdődő durva szóra gondoltam és mégis a „fafejű” jött ki a számon?
- Itt nem használunk csúnya szavakat. Te sem kerestél
engem.
- Neked kellett volna lépned! Megsértettél! –
csattan fel Új Jövevény.
- Szerintem te sértettél meg engem.
- Még hogy én? Ígéreted ellenére te nem jöttél
el az esküvőnkre. Szó nélkül eltűntél jó hosszú időre, mert valami zavaros
ügybe keveredtél, és utána is csak kínos magyarázkodásra futotta. És még te
kérted ki magadnak, hogy mit faggatózom. Az exem is azon bukott ki, végleg és
annyira, hogy azután folyton hergelt ellened. Vagy valami mástól bántódott meg ő urasága
érzékeny lelke?
- Ne firtassuk! Most már semmi jelentősége.
- Jó, akkor térjünk vissza a jelenbe, vagy
tudom is én hova! Másképp teszem fel a kérdést: mire vársz és mi jár közben a fejedben?
- Arra, hogy majd csak megfejtem, hol is
vagyok és mire való ez az egész. Próbálok a szépre emlékezni, de hiába,
leginkább a ballépéseimen rágódom.
- Te vagy csak ilyen mazochista, vagy mindenki
így van ezzel?
- Vannak olyanok is, aki kívülről várják a
választ.
- Kitől?
- A hívők a papjaiknál kuncsorognak
közbenjárásért, hogy végre bejuthassanak a beígért mennyországukba vagy
paradicsomjukba, ízlésük szerint.
- Mi erre a válasz?
- A szokásos: várj türelemmel a végítéletre, addig
is imádkozzál és bánjad a bűneidet!
- És a nem hívők?
- Legújabb trendi náluk udvarolni a
hivatalnál, hogy bejuthassanak a VIP területre, mert meg vannak győződve arról,
hogy kell lennie olyannak. A komcsik ezzel marketingelik magukat. Elég
sikeresen.
- Mivel etetik a kuncsaftokat?
- Politikai fejtágítókra kötelezik őket, amiből
időnként tesztet íratnak velük. Nem tudok olyanról, aki valaha is átjutott
volna. Mindig újabb és még újabb vizsgákat eszelnek ki, és gyakran átírják a
történelmet.
- Miért csinálják ezt a komcsik?
- Pusztán az élvezetért, hogy hatalmuk van
mások felett. Sakk.
- Nocsak! Elég átlátszó húzás. Kivédve, sőt
ellentámadás! Szerényen megjegyezzem: huszonnégy év után én voltam az, aki vettem
a fáradságot és kiderítettem a koordinátáidat. Addig vártam rád, hiába. Közben
persze gürizés, gyerekek, tudod jól te is. Mire ezekből kilábaltam, addigra
mindenki kikopott mellőlem. Az exem is eltűnt az életemből, és ő sem tudta többé
lefogni a kezemet. Akkor kezdtem érezni, hogy hiányzol.
- Nincs itt semmiféle ellentámadás! Megint
sakk – töri meg a csendet Öreg Róka hosszas hallgatás után – mit gondolsz én
miért csaptam most le rád?
Új Jövevény továbbra is némán, feszült arccal
mered a távolba, majd megrezzen és gúnyos hangon szólal meg.
- Ezt most te is dühből lépted. Lóval ütöm a
futódat. Köszi, hogy a második esküvőmre már méltóztattál elfáradni! Hú, de
szívesen belemásztam volna a képedbe, amikor ott flegmán csak annyit voltál
képes odabökni: „most már tudod, hol keress”, és leléptél.
- Nincs értelme tovább nyüglődni ezzel az
állással. Felajánlom a döntetlent – nyújtja a kezét Öreg Róka.
- Oké, elfogadom, de erre az esetre nem
állapodtunk meg. Mi legyen?
- Nem bánom, ha most abbahagyjuk. Kifárasztottál
a faggatózásoddal meg a csacsogásoddal. Amúgy nincs más választásod: sakkozni
fogunk. Rogyásig, partit parti hátán.
- Közben te továbbra is csak tőmondatokban és
fapofával válaszolgatsz, amire éppen kedved tartja? Nem nagy élvezet így
társalogni!
- Nyugi, felfoghatatlanul sok időnk lesz
átbeszélni a dolgainkat. Nincs többé sem jelenünk, sem jövőnk, csak a múltunk. Módszeresen
fogunk vájkálni a saját és a másik sebeiben. Az új jövevények ezt még nem
látják, türelmetlenek és rögtön el akarják lőni az összes puskaport.
- Te is teszel fel majd kérdéseket?
- Igen. Már mondtam: itt mindenre és pontosan
emlékezünk. Csakhogy neked ehhez még kell egy kis tisztulási idő. Miután az letelt,
egészen más kérdéseket teszel fel majd nekem is, de főleg magadnak. És előtte háromszor
megrágod, mert addigra rájössz, hogy a válaszaidban képtelen leszel sumákolni. Akkor
majd nem csak rajtam kéred számon, hogy miért múlt ki a barátságunk, és miért
csak most ültünk le újra sakkozni, amikor már semminek nincsen tétje.
- Te tudod, hogy megy ez itt. Csak győzzem
kivárni! Azért engedj meg még egy utolsó „tisztátalan” kérdést, drága barátom! Tudod-e,
mi volt a legnagyobb szemétség tőled? Meg is válaszolom helyetted: az, hogy még
akkor sem voltál képes felemelni azt a kibaszott telefont, amikor már tudtad,
hogy hamarosan elpatkolsz. Még hogy nem használunk csúnya szavakat!
Pilisborosjenő, 2021. november 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése