A Szépírói Műhely őszi féléve megkezdődött. A kurzusra a felhívás itt olvasható, lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Szefcsik János azt a házi feladatot választotta, hogy a köznyelvtől eltérő, sajátos tájszólásban beszélő szereplőt jelenít meg az elbeszélésében. Ráadásul gyilkosságról is ír, vagyis krimit hozott az órára. Írása erénye a humor. Egyszóval, kiváló munka, gratulálok!
Szefcsik János
Családon belüli erőszak
Gudúcz Tóni besétált az alföldi kisváros rendőrségi épületébe, odaállt a régi iskolapajtása, Bak Jóska elé, aki a körzeti megbízott volt:
– Jóska! Agyonütöttem a Zsófit!
A rendőr fejére tette a sapkáját, jelezve, hogy innentől mint hivatalos személy jár el, majd hivatalos hangon, a rendőri bikkfanyelven kérdezte:
– Gyilkosságról akar feltáró vallomást tenni az úr?
– Ne izéj má’, Jóska! Beszéjjé embëri nyelven, magyarú, ahogy én mondom. Mit nem lëhet érteni azon, hogy kinyírtam a Zsófit!
– Jó’ van, Tóni! Në húzd fő magad, de itt rëndnek köll lënni, mer’ ha nem jó csinálok valamit, akkó ëngëm vësznek elő. Szóva’ bekapcsolom a magnót, oszt të csak azza’ törőggyé, hogy mond ee a dókokat, ahogy vótak.
– Hát az úgy vót, kérlek alássan, hogy rëgge áthítam a Vereb Palit, hogy segítsën szétflexőni a motorokat, tudod, të is hoztá’ vagy háromat a mút hétën Szóva’ odaért a Pali, gyorsan ittunk ëgy–két pálinkát, csak hogy në remëgjën a kezünk, oszt nekifoktunk a darabolásnak, mer’ hát nem úgy van az, hogy tik csak úgy odahozzátok a cuccot, én mëg pézt csinálok belűle, a’ fenét, mëg kő dógozni a pézé, ki köll a hengerekbű a vasperselyt szëdni, mert a kurva MÉH–telepës csak aprópézt ad érte, mer’, hogy aszongya, hogy sok benne a vas.
– Na jócskán benne vagyunk a munkába’, oszt a Pali emënt hugyozni ëggyet, tudod, ott hátra mënt csöveeni, az istálló mögé.
– Oszt ahogy főnézëk a darabolásbú, há’ látom ám, hogy a Zsófi ott tëszi-vëszi magát a Palinak, ott hízelëg neki az istálló ajtóba.
– Hát elöntötte a fos az agyamat, főkaptam ott egy jó pajszert, odaléptem, oszt jó tarkónvertem a Zsófit. Össze is esëtt, ahogy illik. Hát nem gondótam, hogy ettű vége lësz, de... – itt Tóni elérzékenyült, mert eszébe jutottak a Zsófival eltöltött évek. – Tudod, ilyen rëndës társa nem vót sënkinnek, mint nekëm a Zsófi. Mindig hízelgëtt, mëg bújt, de ha a munkára kerűt a dolog, úgy húzta az igát, mint sënki más.
Itt Tóni vallomása zokogásba fulladt. Jóska odalépett mellé, megpaskolgatta a vállát gyerekkori cimborájának.
Amikor abbamaradt a vallomástevő vállának rázkódása, hivatalos hangon, kissé a magnó fölé hajolva közölte a rendőr:
– Gudúcz Antal vallomást tett, bevallotta egy élet kioltását! – kikapcsolta a magnót, és a barátjához fordult. – Tóni, ebbű bíróság lësz!
– Tudom!
– Na, mënnyünk e hozzád, lë köll helyszínőnöm a tetthelyet, oszt utánna főhívjuk Solton a dögszállítókat. Jó húsba vót a Zsófi mostanába’, úgy öt–hatmázsásra saccolom.
– Mëg van az hét is! – tódította Tóni. – Jótartottam szëgényt.
– Hát akkó szólok a soltiaknak, hogy hétmázsás a ló, amivël dóguk lësz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése