A Szépírói Műhely tavaszi féléve megkezdődött. A kurzusra a felhívás itt olvasható. A Próza kurzus hallgatója, Bálint Erika abszurd történetet írt. Talán nem is olyan nagyon abszurd. Mindenesetre bő egy hónap múlva megtudhatjuk, hogy ilyesmi lehetséges-e. Egy biztos: kiváló írás, örömmel közlöm.
Bálint Erika
Szívügy
Az óra hét óra két percet mutatott, amikor az utolsó választó kilépett az ajtón. A bizottság tagjaiból egyszerre szakadt fel a sóhaj: végre! Felbontották az urnákat, és megkezdődött a szavazatok összeszámlálása.
A független megfigyelők és a pártok jelenlévő képviselői árgus szemekkel követték a folyamatot.
Fél nyolckor a halk nyögés zavarta meg a feszült csendet. A bizottság elnöke a hang felé kapta tekintetét, persze Rituka volt, aki egész nap nem fért a bőrébe. Hol pisilni kéredzkedett ki, hol a gyógyszereit vette be, hol levegőtlenségre panaszkodott.
− Csend! – intette le.
De Rituka nem hagyta magát.
– Nézzék!
A bizottság elnöke kikapta az asszony kezéből a szavazólapot. Nem akart hinni a szemének, az asztalra hajította, megdörzsölte rajta a pecsétet, hátha csak valami maszat torzítja el. De nem.
– Mi a franc ez? – háborgott. – Ez nem a körzet pecsétje!
– Szívecske – jelentette ki Rituka rezzenéstelen arccal.
– Ne vicceljen, kolléga! Ez hivatalos irat!
Az asztal fölé hajoltak, surrogtak a papírlapok. Egyre több „szívecske” került elő.
Az elnök maga elé söpörte az asztalon heverő pecséteket.
– Megvan! – emelt ki egyet a többi közül.
– De hát reggel még rendben volt – motyogta valaki.
– Ugye tudják, hogy minket vesznek elő ezért!? – nézett körül az elnök.
Percek alatt elharapózott a pánik, érvénytelenek a szavazólapok!
– Nem biztos – próbált úrrá lenni a helyzeten a jegyzőkönyvvezető. – Az érvényességi szabály csak annyit ír, a pecsétnek tisztán láthatónak kell lennie. Ez tisztán látható. Egy szív.
Az elnök visszahajította a „szívecskés” pecsétet a többi közé.
– Írjuk azt a jegyzőkönyvbe, hogy az egyik pecsét nem szabályosan működött.
– Az kevés – vakarta meg a fejét a jegyzőkönyvvezető. – Le kell írni, miért.
Egymás szavába vágva vitatkoztak. Többek között felmerült, hogy a pecsét érzelmi jellegű alakzatot, illetve szabálytalan grafikai formát nyomott.
Rituka a sarokban ült, evett. Negyed kilenc volt, amikor lenyelte a parizeres szendvics utolsó falatját. Megtörölte a száját, és megszólalt.
– Nem lehetne egyszerűen azt írni, a pecsét szívecske alakú nyomatot hagyott?
A bizottság elnöke égnek emelte a szemét.
– Ne vicceljen, Rituka!
Csend lett, csak a neon sercegett.
– De hát, emberek! – szólalt meg az egyik párt képviselője. – Miért ne lehetne érvényes a szív? A magyar szív dobbanása a magyar hazáért!
– Hohó! Dehogy! Ez a Földért dobogó szív! – visított a másik delegált. − A bolygó üzent! Szívből a Földért!
Mások elsötétedő arccal magyarázták, ide vezet a nagy liberalizmus, ma „szívecske”, holnap meg már bohócorr.
Őket lehurrogták.
Nem tudni, hogy történt, talán egy óvatlan pillanatban a bizottság tagjai közül valaki fülest küldött a médiának, de rövidesen televíziós stábok tódultak a terembe.
Egy órával később megszakították a választási műsort: Breaking! Szív alakú pecsétek a szavazólapokon! Kié a szív? Érvényesek-e ezek a voksok?
Amikor a bizottság elnöke hazaért, a kisfia az asztalnál ült, sormintákat rajzolt egy kockás füzetbe. Piros szíveket. A férfi egy darabig nézte, aztán kitépte a lapot. Borítékba tette, dátumot írt rá, bezárta az íróasztala fiókjába.
– Most ezt miért? – kérdezte a felesége.
Másnap reggel már politológusok ültek a tévéstúdiókban, hosszan vitatkoztak, vajon a szív a szavazólapokon jobbra vagy balra húz. Estére megszólaltak a tudósok is. Egy neves történész kijelentette, a szív mindig is megosztó volt, az elismert filozófus pedig úgy nyilatkozott, itt nem csupán egy pecsétről van szó, hanem metafizikai fordulatról.
Két nap múlva már a postaládákban voltak a kérdőívek a szív ügyében. Vastag borítékban, ötoldalas kitöltési útmutatóval.
A város tele lett szívekkel. A villamosmegállók üvegére filccel rajzolták, a metró falára krétával, a zebrára spray-ből nyomták, az élelmes árusok pedig kitűzőként árulták. Legtöbben a mellükön viselték, néhány suhanc a kabátja ujján, de a hírek szerint voltak nyugdíjasok, akik bevásárlószatyrukra tűzték.
A pecsétet közben lefoglalták, és vizsgálatot indítottak. Neves szakértők dolgoztak a rejtély megfejtésén, többek között egy grafológus, aki komoly arccal magyarázta, milyen személyiségjegyekre utal a szív formája. Miután a szakértők nem jutottak eredményre, végül egy világhírű, fesztiváldíjas illuzionistát ívtak meg, hogy feltárja a pecsét különös viselkedésének hátterét.
A pecsét tudta a választ, de őt senki sem kérdezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése